2009. december 30., szerda
2009. december 28., hétfő
Kedvenc...
2009. december 19., szombat
Mütyűrök
A középső volt a prototípus, teszteltem: mutatós, egyszerű, olcsó. (a kosarat is én fontam, első és egyetlen művem ebben a témában)
2009. december 16., szerda
Minden oké
Isten háta mögött
üres az istálló s a jászol
sok dolga van a teremtőnek
megértjük persze mit tehetnénk
2009. december 8., kedd
Ma
Eddig talán ez az egyetlen cikk, amire azt mondom, hogy korrekt. Siralmas, hogy – persze nemcsak ebben a témában – mennyire primitív módon reagál a sajtó (na és a közvélemény – persze általánosítok…). Nem tudom azt mondani, hogy egyes újságírók inkorrektek, mert nyílván van szerkesztő, tulajdonos stb. akik áldásukat adják a cikkekre. Bár az is igaz, hogy nem kellene sajtónak neveznem a blikket…
Miért van az, hogy orvosom, sztárnőgyógyász, doktor xy megnevezéssel írnak bizonyos orvosok szakmai hibáiról, ugyanakkor G.Á. névvel, címmel, fényképpel jelenik meg a sajtóban? Miért nem kaphat ugyanolyan ’védelmet’, mint más? Miért hívja mentős azonnal a sajtót, ha történik egy kórházba szállítás? Miért viselkedik a mentős, a kórházi személyzet az így beszállított nővel úgy mint a kutyájával, durván, fenyegetve? Miért kér számon olyan kórházi protokollt az otthonszülésnél, amit még a kórházban sem tartanak be? Hosszú válaszaim lennének, rövidebben csak a kulcsszavak: intelligencia, tolerancia, hivatástudat.
Miért kell azt gondolni, hogy a kórház teljes mértékig fizikai biztonságot jelent? Hiába van szuper műszer az orvos kezében, ha nem gyakorlott a vele való bánásban, ha remeg a keze, mert fáradt vagy mert beteg (a többi ok tetszés szerint), ha másra használja a (mű)szert, mint amire való. Az oxitocin és a császármetszés nem arra való, hogy odaérjen az orvos a teniszpartira, az esti filmre, a nyaralásra. Lelki biztonság – erről írtam már. Kinek – hol. Ezért vannak otthonszülők, bábák, otthontanítók, magántanulók, otthon lélegeztető gépen élők, ápolásra betanított hozzátartozók, otthonhaldoklók és hospice szolgálat. Nem tiltható meg egyik sem, szabályozni (nem korlátozni!) kell mindegyiket.
Mint a társadalom tagjainak, nekünk, nőknek is változni kellene. A félelem, a bizonytalanság, a mindig másoktól való függés, a megoldás kívülről való várása, a felelősség nem vállalása rossz tanácsadó. Döntési helyzet most is van, a szabályozástól függetlenül. A tudás hatalom, próbáld higgadtan körüljárni a témát, döntsd el mit akarsz, vállald érte a felelősséget és ne hagyd, hogy bárki megkérdőjelezze a kompetenciádat a döntésedben. Segítsd azokat, akik ugyanilyen helyzetben vannak, mint te, akiket meghurcolnak, mert támogatnak téged. És ez az élet minden területén érvényes. Ne gondold, hogy pl. a gyermeked vallásos vagy egyéb oktatása nem hagyhat maradandó károsodást, nem okoz tragédiát. És ne gondold, hogy nem hallhat meg bárki, bármikor…nem vagy halhatatlan sem otthon, sem a kórházban.
Mikor megtudták a kórházban, hogy ki az orvosom, meghamisították a kórlapomat. Mivel az orvosom szabadságon volt, senki nem vizsgált meg, olyan vizsgálatok eredményét írták fel, amit nem végeztek el. 39 fokos lázzal mentem haza, de biztos voltam benne, hogy ha kijutok onnan, túlélem. Kivitték az egy napos gyerekemet az épületből az engedélyem nélküli koponya ct vizsgálatra, nem azért mert annyira féltették, hanem mert reménykedtek, hogy találnak valamit. Amikor a sok terpeszben járó nő mellett fickándozni merészeltem, undorodva kérdezték, hogy az-e az orvosom, akire gondolnak. Nagyon rosszul esett nekik, hogy én tudok járni szülés után. Kitaláljátok ki volt az orvosom? Végül kiadtak egy olyan zárójelentést, amin nem az volt a gyerek vércsoportja, ami. Még szerencse, hogy figyeltem biológia órán, tudtam ki az apa:) és legalább felismertem, hogy az a vércsoport genetikailag lehetetlen. Nem akartam többé kórházba menni.
Hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam, mindig vannak úttörők, kivételek, emberek. Hálás vagyok, hogy 100 százalékig bízhattam valakik szakmai felkészültségében, hogy nem hagytak magamra, hogy támogattak a döntésemben. Hálás vagyok a szüleimnek, a védőnőnek, a gyerekorvosnak, akik nem értettek egyet velem, a helyemben esetleg máshogy döntöttek volna, mégis a hivatásukat tartották szem előtt, a segítségnyújtást, amire felesküdtek, hogy kompetens, felelősségteljes embernek tartottak. Hálás vagyok azoknak, akik tudtak örülni az örömömnek, akik nem a rosszindulatot, hanem a törvényességet szem előtt tartva vették a fáradságot és átolvasták a törvényeket, hogy aztán boldogan anyakönyvezzék a gyermekemet. Éppen ma 16 éve. Köszönöm.
2009. november 29., vasárnap
Adventi naptár
2009. november 28., szombat
Az otthonszülésről
Nem tilos az otthonszülés, de a bábákat börtönbe zárnák:
http://www.szules.hu/index.php?id=1706&cid=38954
Gondolatok az otthonszülésről. Megszólal: Kepes András, Feldmár András, Ranschburg Jenő, Létay Dóra,Láng Annamária, Filó Vera, Rácz Zsuzsa, Barcza Gergő, Galambos Péter, Ráckevei Anna, Juga Veronika, Szalóki Ágnes, Herczog Mária, Ternovszky Béla, Vajdai Vilmos:
2009. november 22., vasárnap
Arról, hogy a betegség pihenés
"Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavával, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Rivierája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki - mint Kleist, a költő - "váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat", csak a betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.
A betegség pihenés is, ez közhely. Ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt: jutalmazd meg azzal, hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet oly hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró, mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták, megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd." Márai Sándor
Olyan régen jártam erre, hogy csak negyedszerre sikerült a jelszavamat eltalálnom. Pihentem egy kicsit. Ahogy körbenéztem mindenkire ráférne. No nem a betegség. Valahogy a Karácsony előtti időszak mindenkiből a rohanást, a kapkodást váltja ki. Akiknek a megélhetése, a munkája erősen kötődik ehhez, azoknál talán meglesz majd a stressz lefutása is, a jól megérdemelt pihenés. A legrosszabb helyzetben talán azok vannak, akiknek az otthoni gyermeknevelés a mindennapi feladatuk. Ők nem vehetnek ki szabadságot a két ünnep között, nem nagyon tehetik félre a napi rutin okozta fásultságot. Az ünnepnek való megfelelés (vagy minek is nevezzem...) sok embernek kényszer. Nagyon szép, amikor a szeretet ünnepéről szóló, pátosszal megírt családi történeteket olvasok, de a pesszimizmusom vagy cinizmusom azonnal eluralkodik rajtam. Nézzetek körül, hány egyedül élő kis öreg, vagy akár lezüllött középkorú, társas magányban élő fiatal vagy gyermek van. Nehéz így hinni a szeretet erejében... Szóval: ne felejtsetek el pihenni, gondolkodni a világ dolgain, egyensúlyban tartani magatokat. Akkor, biztosan megnyugvással tölt el benneteket a Karácsony és egy új év közeledte.
2009. november 8., vasárnap
Elmúlt két hét
2009. október 31., szombat
Kádár Kata - Trailer
Nagyon tetszik ez a trailer a győri Vaskakas Bábszínház Kádár Kata Revüjéről. Ahogy az előadás fülszövege szól: "Képeslapok a pokolból, avagy a női lélek sötét oldala" Hátborzongató a zene ebben az előzetesben, de egyéb hang nélkül is tökéletesen visszaadja azt az érzést, amit ezek a népballadák kiváltanak belőlünk. A rendező fejébe ennél mélyebben nem szeretnék látni. De az remélem vigasztalja, hogy ugyanígy vagyok Tarantinóval is:) Hogy közhelyesen mondjam: félelemmel vegyes tisztelet, amit érzek, s ezért van, hogy imádom a filmjeit, de egy perverz agyú őrültnek tartom. A Kádár Kata tehát 18 éven felülieknek szól, ne tévesszen meg senkit a bábszínház szó! A darabot élőzene kíséri (A. basszusgitározik- cicanadrágban..) Várandósok ne nézzék meg, eléggé sokkoló jelenetek vannak benne. Amúgy minden jegy azonnal elkel, nagyon nagy a jó színházra való igény. Látni kell, sőt Európának látnia kell! (Lehetek öltöztető a turnén?)
2009. október 25., vasárnap
Szarvasgomba
Tanulságok: Kölyökkutyával jobban menne. Jól nevelt, idomított kutyával jobban menne. Egy malaccal jobban menne. Állandó szarvasgomba utánpótlással jobban menne.
Azért olvasok egy kis szakirodalmat a témában, hátha csoda történik, elvégre itt a szezon. Mellesleg télen is ránkférne egy kis erdőjárás tüdő- és agytisztítás céljából.
2009. október 18., vasárnap
Gyors desszertek
És a nyálcsorgató finomságok:
Ez egy tiramisu kicsit dizájnolva. Tojás nélküli, mert a nyers tojást nem bírom megenni, legalábbis ha tudom, hogy az van benne. Tehát egy réteg rumos kávéba mártott piskóta, rá a krém, ami főzött vaníliapuding összekeverne mascarpone-val. Aztán még egyszer ugyanez a rétegezés és a végén egy kis keserű kakaóporos művészkedés. Gyorsan, finomat kategória, de sajnos muszáj egy-két órát állnia, hogy összeérjen, sőt ideális esetben fél napot.
A másik édesség a rakott füge. Hogy hogyan készül? Megnézem mi van itthon és kinézek az ablakon. Ha meleg az idő, megeszem a hozzávalókat egyesével. Ha olyan hideg, kutya idő van, mint a héten, akkor kivajazott jénaiba beleteszem a félbevágott fügéket. Megszórom dióval, gesztenymasszával, mogyoróval, mazsolával, kevés cukorral. Ráteszek mégegy réteg fügét és meglocsolom rummal vagy konyakkal. Mehet az egész a sütőbe kb 20 percre.
2009. október 8., csütörtök
Vörös Oroszlán
Amikor egy író ilyen mélyen pedzegeti az élet rejtelmeit, értelmét, mindig érdekes végigolvasni az önéletrajzát és úgy sok minden a helyére kerül. Abból, hogy Szepes Mária zsidó származású volt és a férje katolikus, ez utóbbi valláshoz jobban vonzódott, nekem rögtön az jött le, hogy nem találta magát, ezért is keresett magának egy olyan 'vallást', amibe sok minden belefér. Ez persze valószínű nem igaz, hiszen emlékszem riportra vele, ami alapján bölcs embernek látszott, és egy zaklatott, lelki otthontalanságban szenvedő ember nem is élt volna csaknem száz évig.
A Pöttyös Panni könyvei az 'arccal a pénztár felé' kategóriába esnének, ha nem lennének olyan jók, vagy legalábbis nem a gyermekkorom jutna róluk eszembe. Vagy ha nem tudnám, hogy abban a politikai miliőben igencsak cenzúrázni kellett az embernek még a saját gondolatát is, nemhogy amit mondott vagy írt.
2009. október 7., szerda
Második otthon
A hogy érezzük jól magunkat a munkahelyen dilemmám végeredménye a mai napon a következő: Sehogy. A munkahely nem azért van, hogy ott jól érezd magad. Azért, hogy dolgozz, koncentrálj erősen a tökéletes munkavégzésre és ebben senki és semmi ne akadályozzon meg. Ne tekintsd második otthonodnak a munkahelyet, mert az nem fészek. Ne tartsd gyermekeid fényképét az asztalodon mert csak elvonják a figyelmedet a munkától és lelkiismeret furdalást okoznak azért, hogy nem velük vagy. (Én Zámbó Árpi fényképét tartom ott, amelyre rá van írva: Tolerancia. Ez a gyenge pontom.)
Cinikus vagyok? Dehogy! Tegnap egy órát aludtam....mert azon gondolkoztam, miért nem tudom könnyebben feldolgozni a változásokat. Nem jutottam megoldásra. De ahogy mondani szoktam: Kalandra fel!
2009. szeptember 30., szerda
Beszámoló
Akartam írni a mozaikozásról és Nurejevről, a Hattyú haláláról, de inkább csak adok egy linket. Őrült, de szép, olyan a sír, mint az ember.
Fűztem egy-két medált, de a fotón a narancs az valójában arany, a rózsaszín meg hússzín. Majd kicserélem ezt a fotót valami jobbra, úgyhogy most a későn jövők jobban járnak:)
Majd hétvégén benézek, mindenkinek jó munkát és pihenést!
2009. szeptember 25., péntek
2009. szeptember 21., hétfő
Érik a gyümölcs
Lényeg: Érik a füge! Kicsit megviselte ugyan a tél a bokrot, mert fölfelé nem nőtt annyit, mint szerettem volna. De azért kár volt aggódni. Mézédesek, a kutyák is szeretik és amit elérnek azt lelopják a fáról...
2009. szeptember 18., péntek
Dúlaképzés
2009. szeptember 17., csütörtök
Öt templom
Ma a zsinagógában voltunk, ahol elvileg magyarázó istentiszteletet tartott volna dr. Oláh János a Rabbiképző docense, a győri hitközösség részvételével. Na ezt nem tudtam elképzelni, hogy oldják meg, nagyon kíváncsi voltam, de a gyanúm beigazolódott. Sajnos felolvasott, amit kissé furcsáltam, hiszen gondoltam egy teológus a kisujjából előránt egy kis vallástörténeti összefoglalót. Én 'gyakorlatiasabb' előadásra számítottam, de azt vettem ki a szavaiból, hogy igazából nem akar vásári majmot csinálni magukból. Meg nem is volt ott 10 férfi:) Azért megmutatta a kippáját és egy imalepelt, táliszt, aztán megszólaltatta a sófárt. Na ennél a résznél lelkesedtem be, de sajna ennyi volt az egész. Ezt a templomlátogató élményemet úgy érzem lehet még fokozni! Aztán Gáti Oszkár olvasta fel a Lubavicsi Rebbe Test és Lélek beszédét, amiből most egyetlen mondat maradt a fejemben: "A lélek tápláléka a tanulás és az erény". Úgy látszik ez 'talált el':) Nagyon szeretem Gáti Oszkár hangját, de a jellemét is. Szókimondó, bántóan egyenes jellem, nem tűri a tehetségtelen, lusta kollegákat, szóval túl őszinte, sokan ezért nem szívlelik. Pedig örülni kellene, ha az ember tudja a másikról, hogy hova tegye, ritkán dícsér, de akkor lehet tudni, hogy az igaz és őszinte.
Megnézem még a Liszt Ferenc Zeneiskola fuvolistáit és el kellene jutni Ferenczi György és a Rackajam koncertre. Meg a görög katolikus templomba is elmegyek magyarázó istentiszteletre (ha fel bírok kelni vasárnap normál időben).
2009. szeptember 15., kedd
Nagytakarítás
Két hétre egy helyiség jut terveim szerint, ebbe bele kell férnie az iratok, könyvek, kacatok átnézésének is, 'takarításundor' nélkül. (Legfőképpen a már semmire se kellő jótállási jegyek kidobása cél!!!)
Én is azok közé tartozom, akik szerint a ház van értünk és nem fordítva; csak annyi helyiség, kert, stb. legyen, ami nem tart rabságban; előbb magában, belül rakjon rendet az ember, aztán kívül; egy jó könyv és se kép, se hang (kis túlzással).
2009. szeptember 13., vasárnap
2009. szeptember 11., péntek
Új hobbi?
Eddig egyáltalán nem érdekelt a mozaik, főleg nem az üvegmozaik, de ez a csempézés nagyon jó terápiás hobbi. Itt még a fugázással foglalatoskodom, a végterméket még nem fotóztam le, kicsit be akarom pácolni a fakeretet. A kép tervezője a kollégám volt, akiről koppintottam a mintát és ő is nevezte el, de nem emlékszem, hogy a Tramini vagy az Ófurmint nevet kapta-e a design:)
Gyöngymedál
P., remélem jól látszik, de te ügyes vagy, hamar elkészül majd. Boldog névnapot a tesódnak!