2015. február 22., vasárnap

Állampolgársági

eskütételen vettem részt a múlt héten. Nyugi, vendég voltam. Köszöntő, eskü, papírok átadása, pezsgő....rövid, velős, de azért jó, hogy megadják a módját. Észrevételeim természetesen vannak:)

Mint a köszöntőből kiderült, 21 személy gyorsított, egy személy pedig hagyományos honosítási procedúra keretében vált állampolgárrá. Azaz az ukrán, szlovák és román állampolgárok, vagyis a határon túli magyarok néhány hónap alatt, az általam figyelemmel kísért férfi pedig 28!! évi magyarországi tartózkodás után kapott állampolgárságot. Hát csoda, ha a Himnusz első taktusánál sírva fakadtam. Egyébként a Himnusz előtt, a gyülekezési idő alatt mindenféle magyar és magyarkodós dal szólt a győri Városháza gyönyörű tanácstermében. (Oláh Ibolya Magyarország dalán is sírni szoktam...). A beszéd gyakorlatilag a 21 embernek szólt, többször hangsúlyozva magyarságunkat, magyarságtudatunkat és közös őseinket. Ránéztem erre a mellesleg keresztény emberre és a közös őseinkre, Ádámra és Évára gondoltam. Nem lehetett volna ehhez az emberhez is írni a beszédet? Megköszönni a türelmét, hogy ennyi ideig várt, hogy méltónak találta ezt a helyet, amiért és ahol dolgozni, élni szeret. Pedig mehetett volna máshová, 5 nyelven beszél (magyarul is tökéletesen), tanít, könyvet ír. Hogy miért vált nagyon fontossá, hogy most már végre megkapja az állampolgárságot...hát a csodálatos orbán kormány bevándorlással kapcsolatos brutális megjegyzései miatt...pedig ő is szavazó lesz! Na vajon, honnan érkezett hozzánk A.?

Csak a személyiségjogok miatt homályos:)
Fricska a hivatalnak, hogy neki volt a legtöbb vendége!  Isten hozott A. Mozambikból!

2015. február 2., hétfő

Február

Most sokkal lassabban megy az idő, mint tavaly. Az új munkakörben pl ez is csábító volt: nem kell március végéig az előző évi elemzéseket ragozni balról jobbra és vissza:) Tavaly mire oldódott a stressz, hirtelen április lett, azaz eltelt az év negyede. Most nem fáj a szemem a sok neontól és képernyő bámulástól. Rongálhatom otthon skandináv krimik olvasásával!
 
A síelést, korit eddig kihagytam, pedig fedett a koripálya, a hideg időhöz sem vagyok kötve. Sajna egy Tihany túrát is kihagyok, most nem fázhatok fel. És még a futó edzéseket sem kezdhettem el. Cserébe kézi meccset nézek, amiben az a sport, hogy igyekszem gyalog menni az arénába és vissza a belvárosba. Ezzel megvan a napi ajánlott 10 ezer lépés. Csak az a gond, hogy a tegnap a Larviktól kikaptunk 1 góllal és az idegtől szívdobogásom volt és még a francia manikűrt is lerágtam a körmömről.
 
Ui: Tüntessetek helyettem is.