2010. június 6., vasárnap
Kék tabletta
2009. december 16., szerda
Minden oké
Isten háta mögött
üres az istálló s a jászol
sok dolga van a teremtőnek
megértjük persze mit tehetnénk
2009. november 22., vasárnap
Arról, hogy a betegség pihenés
"Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavával, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Rivierája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki - mint Kleist, a költő - "váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat", csak a betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.
A betegség pihenés is, ez közhely. Ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt: jutalmazd meg azzal, hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet oly hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró, mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták, megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd." Márai Sándor
Olyan régen jártam erre, hogy csak negyedszerre sikerült a jelszavamat eltalálnom. Pihentem egy kicsit. Ahogy körbenéztem mindenkire ráférne. No nem a betegség. Valahogy a Karácsony előtti időszak mindenkiből a rohanást, a kapkodást váltja ki. Akiknek a megélhetése, a munkája erősen kötődik ehhez, azoknál talán meglesz majd a stressz lefutása is, a jól megérdemelt pihenés. A legrosszabb helyzetben talán azok vannak, akiknek az otthoni gyermeknevelés a mindennapi feladatuk. Ők nem vehetnek ki szabadságot a két ünnep között, nem nagyon tehetik félre a napi rutin okozta fásultságot. Az ünnepnek való megfelelés (vagy minek is nevezzem...) sok embernek kényszer. Nagyon szép, amikor a szeretet ünnepéről szóló, pátosszal megírt családi történeteket olvasok, de a pesszimizmusom vagy cinizmusom azonnal eluralkodik rajtam. Nézzetek körül, hány egyedül élő kis öreg, vagy akár lezüllött középkorú, társas magányban élő fiatal vagy gyermek van. Nehéz így hinni a szeretet erejében... Szóval: ne felejtsetek el pihenni, gondolkodni a világ dolgain, egyensúlyban tartani magatokat. Akkor, biztosan megnyugvással tölt el benneteket a Karácsony és egy új év közeledte.
2009. szeptember 4., péntek
Futás
Kedves budapestiek! Ne nagyon üljetek autóba a verseny idején és útvonalán, viszont gyertek szurkolni, nagyon lelkesítő tud lenni, amikor vadidegenek lelkesen bíztatják az embert, hogy már csak x km és ott az itató vagy a CÉL! Kb. 1000 külföldi is nevezett, teli buszokkal képesek pl. Hollandiából jönni a szurkolók, nagyon szimpatikus ez a lelkesedés. Az budapesti önkormányzat meg nem akart engedélyezni egyes, nemzetközi hírű futóversenyeket, merthogy 4-es metró, útlezárás, rendőri biztosítás bla,bla,bla! Hát el lehet képzelni, hogy mit jelent pl. a New York Maraton szervezésileg, de arra már az egész világ kíváncsi és nyilván rengeteg pénz is van benn a reklámok, turizmus, közvetítések, stb. miatt. Itt Budapesten is nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a meghívott futókra – nem a profi (kenyai) futókra gondolok – hanem ismert, nem celeb! emberekre, akik úgymond reklámozzák az eseményt. Mint pl. Lance Amstrong, aki miatt még többen kezdtek el futni (akár kiöregedett profi sportolók) és aki méltóképp emeli a newYorki vagy a bostoni maraton rangját és esetleg még több pénzt tud így szerezni a rákkutatásra.
2009. augusztus 17., hétfő
Védőoltás
A cikkre Kisvic hívta fel a figyelmem, véletlenül jutottam el hozzá, érdemes benézni néha hozzá.
2009. július 16., csütörtök
Jó látást, jó munkát!
A régi szép időkben sikerült több mint 3 dioptriát visszatornásznom, s ennek annyira megörültem, hogy abba is hagytam. Hogy miből állt a torna? Többnyire abból, hogy nem hordtam a szemüveget, hanem próbáltam erőltetni a „jól nézést”. Persze akkor még nem volt számítógép, ami hihetetlen gyorsasággal teszi tönkre a szemet. Tévét, ha volt tévénk, akkor sem nagyon néztem. Bár olyan volt, hogy egy takarót be kellett fejeznem és egész éjjel varrtam, hogy aztán 36 óra után elégedetten omoljak össze. Kis kitérő - ez volt az a takaró, de én nem fényképeztem le (balga) és a tulajdonosa által készített fotóból ennyi publikus:
Most újra romlásnak indult, főleg az egyik szemem, úgyhogy a régi klasszikus, egyik szem letakarós, külső és belső szemizmot mozgató tornát kezdem újra. Sajnos az eredménynek egy titka van, ezt tényleg rendszeresen kell csinálni. Ja, még egy: remélem még elég rugalmasak az erek, izmok, hogy tényleg tudjanak változni. Abban, hogy a szemüveg teljesen eldobható, nem hiszek, de ha valaki rendszeresen tornáztatja, nem erőlteti agyon a rossz fényviszonyokkal-kvázi 12 órányi számítógépezéssel, megfelelő mennyiségű vitamint vesz fel, megállítható vagy lassítható a romlási folyamat. Csak önmagában az, hogy nem hordjuk a szemüveget, nem biztos, hogy segít. Állítólag a szemüveget nem viselők 40%-ának kellene szemüveget hordani.
Találtam két nagyon érdekes oldalt:
http://www.szemtorna.hu/
http://www.alternativszemdr.hu/
Ezt az összefoglalót ajánlom minden szemüveges és nem élesen látó figyelmébe.
Az én összefoglalóm csak annyi: ha szépeket akartok nagymama-korotokban varrni, kötni, fűzni stb., vigyázzatok a szemetekre!
ui: az izületes kezekről nem fogok posztot írni:)
2009. március 15., vasárnap
Kórházba járóknak
Sajnos az elmúlt időben kórházban kellett töltenem némi időt, ráadásul néhány napot úgymond mozgásképtelenül. Az én látogatóim már igencsak képzettek atéren, hogy mit is kellene tenni szegény ápolásra szoruló rokonukkal. Néhány jó tanácsot szeretnék adni azoknak (leginkább) akik hozzátartozóként élik meg az eseményeket és segíteni szeretnének a minél előbbi, ne betegebben történő hazajutáshoz.
Legfőbb gond, hogy 1-2 nővér van 30 betegre, iszonyú gyorsnak és némiképp felületesnek kell lenniük ahhoz, hogy időben végezzenek mondjuk 20 fekvő beteggel. Ezen csak azzal tudnánk segíteni, ha reggel vagy este berobogunk, és magunk fürdetjük le a mamát. Ezt nem fogják nagyon értékelni a napi házirend illetve a többi betegre való tekintettel. Talán 1-2 ágyas szobáknál megvalósítható. De van néhány apróság, ami megoldható:
1. Fekvőbetegnél rémálom a felfekvés kialakulása. Ne használjunk szappant, vannak speciális lemosó gélek, tejek, amit direkt felfekvés megelőzésére használnak, olyat kell bevinni a kórházba. Legyen lemosó kesztyű külön az alsó, külön a felső testre. Én megtudtam jegyezni melyik-melyik, de van aki már erre is képtelen, az ápolóval meg kell ezt beszélni, akkor figyelnek erre. Amikor látogatásra megy nézze át a beteg kritikus bőrfelületeit - keresztcsont. könyök, sarok, lapocka - ha pirosodást lát, azt jelenti még jobban oda kell figyelnie a beteg gyakori helyzetváltoztatására, higiéniájára.
2. Rettentő szomorú és gondolom egy kórház sem veri nagydobra, de az egyszer használatos - nem steril gumikesztyűn történő spórolás a mániájuk. Volt olyan nap, hogy szegény tanuló ápolók több kesztyűt használtak el, meg is kapták a fejmosást. Ahelyett, hogy minden beteg után új kesztyűt húztak volna, lefújták- 1szer- valami fertőtlenítő szerrel. Hatástalan a kórokozók 0,1%-ra, de elég az a fertőzéshez, főleg ilyen nyílt sebes betegeknél. Az orvosi műszerboltban 100 db-os gumikesztyűt már 700 Ft-ért lehet kapni. Tegyük elérhető helyre, beszéljük meg az ápoló nővérekkel, hogy a mi rokonunk mosdatása előtt vegyen fel új kesztyűt. A maradék kesztyűket pedig ajándékozzuk az osztálynak, biztosan elfogadják.
3. Még egy dolog a mosdatásról. A 30 betegnek két gyöszös lavór jutott. Azt is az említett fújós módszerrel fertőtlenítették le. Jó lenne, ha lenne mindenkinek saját kis lavórja, csak éppen nincs hely a tárolására. Nekem megengedték, hogy az ágy alatt tartsam a sajátomat és engem csak abban mosdattak. Valószínű ez is hozzáállás kérdése, mit viselnek el a háklis betegtől. Sajnos. Akkor is sajnos, ha nem az ápolók nemtörődömsége vagy szakmai hiányossága az oka, hanem a túlzott leterheltség, időhiány.
4. Ne vigyenek a fekvőbetegnek olyan enni-, innivalót amit nem igazán tud emészteni pl. tejszínes kocka a sarki cukiból a 80 éves dédmaminak. Pelenkás - azt valakinek ki is kell cserélni, ami a kisebbik gond, hogy azok nem mi vagyunk, hanem a nővér. (neki gond persze). De mi van, ha nem veszi észre és az amúgy is gyenge bőre ott ázik a a nedves cuccban, már el is kezdődik a felfekvés kialakulása.
Lenne még persze mit javítani a dolgokon, a matracok minősége kevés kivétellel szörnyű, azon még a fennjáró is felfekvést kap, aludni meg nagyon nem tud rajta. Az éjjeliszekrény még az én lánykoromból való, nehéz, fém és balesetveszélyes. Mondjuk trezor helyett azt kellene kicserélni. Trezor - mire felébredtem az altatásból, elfelejtettem a kódját:(
