Konyhamalac

Mielőtt bárki megrökönyödve: A kutya nem jöhet be a lakásba. Kukába nem kerül étel.

Mit tehetek, ha a több napig abajgatott bodzaszörpöm üvege egyszercsak megpattan. Már a Jégeres üveg sem a régi... Pedig szeretem ezeket az üvegeket, sötétek, jó fogásúak. Szóval a lé folydogált az asztalon, én kirohantam és behoztam a takarító eszközt. Ez van, nem szégyenlem.

Elkezdődött az év

Kidolgoztam magam egy időre. A munkáltatóm és közvetve a magam védelmében el sem árulom, hogy mennyit. Annyira sokat, hogy most már feltétlenül el kell mennem csontkovácshoz, aki kimozgatja a fejemet a monitornéző pózból. Netezni végképp nem volt időm és az év első hónapjában annyira utálom a monitort, hogy sokszor még szórakozásból sem vagyok  hajlandó bekapcsolni a gépet. Ilyenkor szoktam irigyelni azokat, akiknek normális foglalkozása van, vagyis nem számítógépen dolgoznak. Na jó, a kereskedőket annyira nem irigylem, maradjunk inkább a szülésznőknél. Azok közül is azokat, akiket nem zárnak börtönbe... Pálmai Kata írását itt lehet elolvasni.

Tudatosult bennem, hogy ma 19 éve még Szegeden éltem és bár csak 3 évet töltöttem ott, életem legfelhőtlenebb időszaka volt. A munkahelyen egy perccel sem töltöttem többet 8 óránál, rengeteg időm volt, angolra, angol nyelvű bibliaórákra jártam és napi 2-3 órát töltöttem a színházban. Megszületett a lányom és ezután sok kisbaba születésénél lehettem ott. Nagyon rossz volt eljönni, ezért a pocakomban hoztam egy babát is onnan:)

Karácsonyról is akartam írni, meg arról mit olvastam mostanában, de ez mégsem egy virtuális napló:) Különben is, a reporting standarts-okkal terhelt agyam most csak Agatha Christie-t képes felfogni. Karira kaptam egy novelláskötetet, meg dvd-t is, a családom tudja, hogy kb. annyi stresszt vagyok hajlandó elviselni, amennyit David Suchet okoz. Meg a Monk, de az is csak azért mert imádom a fóbiáit, hasonlítanak az enyéimhez:)

Azért közzé teszem a Mama által kötött tutyikat, amik egy spórolósan fűtött családi házban kifejezetten jó szolgálatot tesznek. Két 38-as, egy 42-es és egy 46-os. De ezek bizalmas infók:)

Tegnap...

...kiderültek a ponthatárok. Én egyáltalán nem emlékszem, hogy engem érdekelt volna, hogy felvesznek vagy sem. Elmentem felvételizni, igaz fogalmam sem volt mit is akarok kezdeni magammal, dolgozni akartam egy kicsit, kitalálni mi leszek, ha nagy leszek. Nem tudom, mit gondoltak a szüleim, de nyilván látták, hogy nekem nem fontos, gondolom akkor nekik sem volt annyira az. Most egész más súlya volt a dolognak, fontos volt nekem, mert fontos volt a lányomnak. Volt B terv is persze, de így az igazi, oda vették fel, ahová szeretett volna menni, tudva, hogy a neheze még ezután jön. Nekem is, hiszen elmegy itthonról:(

Ha nagyon meleg van..

...nézegessünk régi fotókat ...

koripályáról:

dinnyeevésről:

hűs, bakonyi túráról:

.....és sürgősen menjünk szabadságra:)

Ökoszatyor

Végre magamnak is varrtam bevásárló szatyrot. Ilyet, mint ezek. A 'kép' már régóta kész volt, csak nem tudtam mire használjam. Most végül is hozzávarrtam egy vászonszatyorhoz.
Végig gondoltam, felelőtlen kijelentést nem teszek, lehet mégis anyunak adom:)

A kép elég vacak, mert szkennerrel készítettem fény, ja és fényképezőgép híján, ráadásul túlzásba vittem a kicsinyítést.

Ma fáj a hideg a fejemben...tudjátok hidegfronti hatás bla-bla-bla. De:
Ma egy kicsit öreg és emellett roppant büszke vagyok. A lányom 18 éves.

Tovább

Kedvenc...

...fotóm az ünnepekről, amikor is az öcsémmel anyukánknak segítettünk elkészíteni a szokásos karácsonyi sütiket. Mert ugye a szívműtét sem akadályozhat meg bennünk abban, hogy felszedjünk 3 kilót:Az öcsém szakács, remélem ez látszik a fotóról - az ott a Lajos szelet, aminek a szélét le kell egyenesre vágni.

Az öcsém mérnök is, remélem ez is látszik a fotóról - az ott egy miniflex, ami arra is használható, hogy levágjuk a sütemény szélét.

Félmaraton

Nagyon jó idő volt vasárnap, 10 fokkal volt hűvösebb idő és ez A-nál 10 perc javulást jelentett tavalyhoz képest Na persze így sem döntötte meg a legjobb időmet és ez rendkívül jó hatással van az egómra. Én bicajjal mentem úgy, hogy ne zavarjam a futókat és lehetőleg egy gyalogost se üssek el illetve ne gyúrjon el senki. Próbáltam fotózni, de alig találtam a családtagjaimat a tömegben. Itt vannak hivatalos fotók is, de a fele szerintem elég használhatatlan. Eddig 5 év alatt készült két kép rólam, most, hogy nem futottam legalább öt képen ott vagyok a bicajommal... A gyerek idejét teljesen elszámoltam, teljes erővel tekertem a cél felé, de a befutásáról lemaradtam. Úgyhogy én is csak ezen a képen láttam. Az idő a bruttó idő, vagyis a rajt elindításától számított idő. Neki a mért nettó ideje ennél kb. 5 perccel kevesebb, mivel ennyi idő telt el a mezőny indulása és az ő startvonal átlépése között.

Volt olyan idén is aki a cél előtt fél, egy km-rel dőlt ki, nagyon sajnálom őket, mert lehet, hogy egy kicsit lassabban beértek volna. Ebből is látszik, hogy én inkább a biztos befutásra szavazok, mint az idő leküzdésére. Elvégre mégiscsak egy hobbi ez, élvezni kell, nem belehalni. Az útvonal nagyon tetszik, főleg így, hogy 21 km-en keresztül nincs autó, benzingőz és embertömeg. (Ja, az van: 3500 futó) Így lenne élhető város nekem Pest, egyébként hosszú távon nem tudnám elviselni.

Ez az érem, ami sajnos hiányzik most a gyűjteményemből:

És ez a gyűjteményem:

Jövőre meggyógyulok, egész évben edzek és beszerzek egy 30 km-es érmet is. De csakis a magam örömére!

Dobszerkó

Szomszédomnak üzenem: napi egy óra gyakorlás, legalább. Eddig az előre köszönés elvárt volt - kor és nem okán - ezentúl nem kell visszaköszönni sem. (Kivéve a gyerekeknek. Mármint a gyerekek köszönjenek előre és az ő köszönésüket illendően fogadni is kell.)

De ne szóljon senki semmit, nem a szomszéd bosszantása a cél, hanem a gyerek zenei fejlődése, különben is: itt benn a leghangosabb! Bár a fuvola miatt képesek voltak egyesek bekiabálni az ablakon, mi lesz most? Sebaj, van még egy basszusgitár is, amit eddig mellőztünk, x wattos erősítővel.

És van még egy adu ászom is, ha beindulna ismét a szemétégetős projekt. Végre jöhetnek a lovak!

Most kezdődik a nyár

Legalábbis nekem, mivel mától szabadságon vagyok. A jövő héten dolgoznom kéne még két napot, de már most tudom, hogy véletlenül elfelejtek majd bemenni:) Elvégre mindenki helyettesíthető, legalábbis nálunk ez a szlogen. Legfőképp azért nem fogok bemenni, mert nem nagyon lesz autóm, bevállaltam az öcsém gyerekeit és anyukám is itt lesz egész héten. Nagyon jó, hogy a kölykök együtt vannak egy kicsit, szeretném, ha jóba lennének egymással felnőtt korukban is, de ehhez az kell, hogy jól megismerjék egymást. Így, hogy más városban élnek, egy kicsit nehezebb, de szerencsére az öcsémék is így gondolják a dolgot, ők is bevállalják az enyémeket, ha szünidő van. Egy gondom van, hogy állandóan éhesek, vagyis állandóan főznöm kell. Ráadásul anyukám szétválasztós diétát tart, úgyhogy igyekeznem kell, hogy azért ő se maradjon éhen.

Ma azon gondolkodtam, hogy lemondom a futást. Hihetetlenül magas a pulzusom futás közben, ami azt jelenti edzetlen vagyok vagy öreg. Csak akkor bírom 170 alá tornászni, ha nagyon lassan futok. A korom szerint lehetne 180 is bőven, de akkor minden egyes szívdobbanást érzek a mellkasomban, szó szerint fáj. Adok még egy hetet magamnak, aztán döntök. Lehet, hogy a gyógyszer az oka, amit már egy fél éve szedek, azt viszont nem hagyhatom abba, örülök, hogy jobban vagyok tőle.

Látszik, hogy nem voltam írásban a toppon az elmúlt hónapban, de sokat dolgoztam. Bár nem értem minek kell három éves tervet készíteni, amikor úgyis jön a világvége:) De jól telt ez az időszak is, csak nagyon fáradt vagyok. Jól haladok a kötéssel, persze csak őszre szándékozom befejezni. Kontaktlencsém még nem üzembiztos, de már egész napot is volt rajtam. Eljutottam szülésre is, szerencsére azok többnyire éjjel zajlanak, így talán sikerül kettős életet élnem. A-nak is bejött egy-két olyan munka, amire nem számított, elkezdtem tervezni a téglakályhát ennek örömére. Nyaralás lájtosan pár nap: szokásos Dunakanyar, Kis-Balaton Hévízről bicajjal, görkori és bicikli nap a balatoni bicikli úton, egy kis Vinye, szombathelyi Történelmi Karnevál, aztán vége is lesz a nyárnak. Szeptember elején egy céges-családi buli a velencei tó partján - a főzőversenybe neveztünk a kollégákkal - aztán másnap a futás. Na jó is, hogy ezt most itt végiggondoltam, nem kell minden családtagommal ezt egyenként közölni:)

További jó nyarat!

Mamának

Sok szeretettel gratulálunk háromszoros dédnagymamaságodhoz!

Persze sokat gondoltunk a kis dédunoka szüleire is, dehát mégiscsak te vagy a "dinasztia-alapító":)

Mama, ezt nézd meg!

A BK honlapon is fenn van, de most valaki feltette a youtube-ra. Nem bánnám, ha letelne a "börtönbüntetése":)

Hétvége

Szombaton nem tudtam eldönteni, hogy agyvérzést vagy szívinfarktust kapjak-e, ezért inkább a BL kézilabda döntő kellős közepén nekiálltam pogácsát sütni. Próbáltam nem nézni, csak hallgatni a meccset. Szóval kikaptunk, ezüstérmes lett az ETO. Itt ordítottunk a szobában, hogy hajrá ETO, még a vízilabda döntőn sem voltam ilyen ideges. Este kimentem a lányok fogadására a városháza elé. Volt buli, útlezárás, zöld-fehérre festett hajú szurkolók, meg 'stand up for the champions', konfettieső, de az egész nagyon szomorkásra sikeredett. A fotóim nem sikerültek, de itt egy rövid videó a köszöntésről. Még mosolyt is alig lehet a lányok arcán látni. Pedig jó meccs volt!

Vasárnap megvolt a szülinapi bulim. Kimentünk a 'Patkányosra' halászlét enni. Nagyon finom volt, de egy paraszthajszállal még mindig az ásványrárói Titán halászleve vezet nálam, viszont a Titán étteremnek van egy hibája - ami nálam igen nagy bűn - kupak nélkül hozták ki az ásványvizet (és nem tisztán ásványvíz volt benne). Még egy esélyt adok majd nekik, de ha megint megbuknak a vizsgámon, akkor sajna elfelejtem őket. Szóval visszatérve a patkányospusztai Vidra Csárdára. Közvetlen a volt Vámosszabadi határátkelő előtt balra fel a töltésre, majd le a horgásztóhoz. Kihagyhatatlan. Csöndes környezet, most éppen ohne szúnyog, halászlé bensőséggel, kupakos ásványvíz:)

Délután még átbicajoztunk a nagybajcsi horgásztóhoz is. Kár, hogy 1989-ben volt a kezemben utoljára pecabot, igaz akkor egy hatalmas márnát fogtam Rumnál a Rábából. Mikor a gyerekek kicsik voltak, lejártak a csatornára törpeharcsázni, de én csak egyszer bírtam a halból enni. Mikor a gyerekek nem látták, odaadtuk a macskáknak a készletet. Szóval nem szeretünk horgászni, nem bírunk túl hosszú ideig nyugton maradni...

Kazinczy Emlékérem

Annyira féltem, aggódtam és nagyon-nagyon bíztam benne, hogy sikerül neki. Egyszerűen nem mertem elmenni meghallgatni, de még az eredményhirdetésre is csak az apja ment el vele. Nagyon sokat készült rá, évek óta. A Kazinczy-jelvényt már négy éve megkapta. És most az oklevél szerint: a Kazinczy-díj Alapítványi Bizottság Példamutatóan szép magyar beszédért Kazinczy Emlékérmet adományozott a lányomnak. (Itt egy kis sírás......)

Egyelőre sem pedagógus, sem színésznő nem akar lenni és én ennek egy kicsit örülök. Mondjuk megdöbbentő volt amikor egész kicsi korában kijelentette, hogy két foglalkozást nem szeretne választani. Nem szeretne színész és közgazdász lenni. Hát egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy jó mintát mutatunk-e neki:) Édesem:

És egy ráadás: idén az Iskoláért és az Anyanyelvért Alapítvány kuratóriuma a Hérics Lajosné-díj anyanyelvi tagozatát neki adományozta.

Megszorító intézkedések

Bogi a válságra való tekintettel nem jár kozmetikushoz:

Szakszerűtlen, de annál lelkesebb kutyafodrászunk (J.S. - a nőnemű) vette kezelésbe a múlt hétvégén. Több órai kitartó - mindkét fél részéről erőt próbáló - munka eredményeként sikerült elérni, hogy a néhol fél, néhol 3 centiméteres szőrzet egyedi, különleges megjelenést biztosítson eme édes kis tibeti terrier lánynak. A patakpartra most nem engedjük le, nehogy meglássa magát a víztükörben:)