Melegebb

éghajlatra megyek a jövő héten:) Miután hazajöttem a síelésből, mehetek is a tengerpartra...aranyéletem van. Egyetlen szépséghiba, hogy a kettő között viszont marhán dolgoznom kell! Na jó, egye fene, ez az ára.

Kreischberg

Igazából tök fölösleges minden évben fotózni. Ugyanoda megyek, ugyanabban a ruhában, a hó ugyanannyi februárban a szemben lévő hegyeken. Ja nem, a bakancs más, ez a sípcsontomat törte lilára a lábujjam helyett...ez pozitív. Ja a nadrágom is új, végül még sikerült begombolni is, némi előzetes hulahopp karikázás után...ez is pozitív. 

Tegnap megnéztük az Augusztus Oklahomában-t a színházban, a szokásosnál jobb a véleményem, de elhatároztam, hogy nem járok oda és nem is írok a győri színházról, annyira primitív az egész. De hát ezt az elvet is tartogattam, aztán elengedtem, főként házastársi kötelezettségem miatt (színészfeleségi....:) ) Elsőre ez az előbbi rövidke szösszenet is elég kritika, majd 5 év múlva, ha lejár a mostani éra ideje...

Télen

is járok úszni!

Gyors a Holt-Dunán

Kétszer

írtam meg a kis bejegyzésem, kétszer veszett el. nem bírom újraírni... Írtam kicsit a gyászomról, de úgy tűnik ez tényleg nem tartozik senkire, a jóisten sem akarja, hogy közhírré tegyem. Ennek kapcsán sajnálkoztam arról, hogy mennyire kontrollált és érzelemmentes vagyok sokszor és ez milyen nehézségeket okoz. Például abban az esetben, ha más nem veszi a fáradságot, hogy közelebb lépjen hozzám, a fegyelmezettségem megakadályozza, hogy én tegyem meg az első lépést. De hogy őszinte legyek a 80-20 szabály itt is igaz, az emberek 80 százalékával nem akarok közelebbi kapcsolatba kerülni:) A faluban rosszallóan azt mondták (na nem nekem), hogy igen nagyon zárkózott vagyok (értsd mufurc grófnő). Amikor ezt megtudtam, azonnal elmentem a templomba a karácsonyváró ünnepségre és beültem az első sorba, majd hazamentem és átküldtem egy kis sütit a szomszédba (na nem én magam vittem...ne essünk túlzásokba). Csak úgy megjegyzem, eddig 5* voltam templomban, először Bérbaltaváron, hogy az osztálytársaimmal fixírozzunk egy igen helyes papot, majd 2 esküvő , egy temetés és egy keresztelő következett.  És egy Csakazértis:)

Kontrolláltságom fokozandó ismét megpróbálkoztam Urban-Eve rutinjaival, a legérdekesebb az volt, hogy excelben legyártottam némi segédletet magamnak, innentől a legkevésbé sem érdekel, hogy milyen a mosogatóm. Mentségemre szóljon, hogy a munkahelyen schedule, timeline és todolist fun vagyok és otthon egyelőre nem a nyomást szeretném fokozni magamon. A szervezettségre persze szükségem van, még nem adtam fel, dolgozom az ügyön....

Ez már annál cukibb: a pici matricákkal jelzem a naptáramban a kézi NB és BL meccsek időpontjait, illetve H betűvel a hazai és I betűvel az idegenben játszott meccseket jelzem. Jól van...tudom...de egész évre megvan a bérletem, egyet sem akarok kihagyni. (Csakazeto)

Az utólagos dokumentációban az úszás edzésnaplóig jutottam, bár fogalmam sincs minek kell nekem, hogy mikor milyen és mennyi teknőc volt. Teknőc egy kínzóeszköz, amit ha felveszel nem tudsz úszni:)

Mindenesetre a dokumentálás szerint novemberben pl. 12 600 m-t úsztam. Igaz Hosszú Katinka egy nap alatt úszik ennyit, de hát igyekszem a legjobb inspirációt kiválasztani:)

És persze mindenkinek kellemes ünneplést!

Ismét

eljött a futás napja. Borzasztó, hogy szeptember van. Zaklatott időszak van mögöttem, ami tulajdonképpen normális - az élet jön-megy, hát persze, hogy felzaklat a változás. De menni kell előre, ha nem akarsz, akkor is sodródsz előre. Vagy állsz és a múló időt érzékeled, mindegy, ezen még gondolkodom:) Majd futás közben, úgyis marhán rá fogok érni, most sem tervezem gyorsra a tempót. Hiába, a szívem nem sportoló, csak az agyam. Ennyi megy. Pedig heti 3* edzettem, igaz az öbölátúszásra, amit végül esőnapon rendeztek és az az izraeli út miatt nem úsztam. Mire nekiálltam futni, már késő volt, mármint arra, hogy kicsit nagyobb edzettséget érjek el, mint tavaly. Igazából minden egyes futáskor úgy éreztem, hogy Most, Ebben  a szent pillanatban, Elég. Mint Forrest Gump, aki 2 évi futás után megállt és fogta magát, hazament. Na lehet ez lesz vasárnap....bár ha sok szurkoló lesz, nem túl meleg és 10 km-nél nem leszek hulla, akkor szépen bekocogok ismét.

Az álom a 2,15, ami egy rendkívül lassú tempó, főleg úgy, hogy a magyar női csúcs 1,09 körül van. Tavaly kb. 5800 férfi és 3300 nő indult és 2700valahányadik lettem a nők között és még kb. 400 férfi is mögöttem volt, szóval a 3. harmadban mozgok. Teljesen elfogadható így, adják az érmet, osztjóvan. A statisztikámban még azt is végig szoktam gondolni, hogy tuti, hogy kb. 1000 nő éppen menstruál - én legalábbis mindig:). Na nem akartam intim lenni, csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy férfinak nem annyira nehéz a formaidőzítés....

Inkább

ide posztolom, mint a FB-ra: (itt mégiscsak családiasabb a légkör:) )


Kreischberg

A hét gyorsan elrepült sajnos, az idő napsütéses, 1 réteges, szivárványos volt. Ezen a pályán még nem voltam, a gyerekekkel inkább a kisebb, olcsóbb helyeket preferáltuk. Pedig ez igazi gyerekparadicsom, csak aggódhatnék marhán, hogy éppen merre kószálnak a kölykök. Idősen is jó, sok az ülőlift, lankás, széles, hosszú pályák, A-t is el kell vinnem ide. És különben is van még 20 évem, ugyanis az oktatóim 70 évesek voltak. Betették a kontaktlencséjüket, bevették a szívgyógyszereiket, aztán suhanás. Élni tudni kell!!  

Elért

a h1n1, itthon fekszem lázasan. Amikor nem alszom, akkor egyik kedvencem videóit nézegetem. Jó nekem ennyi idősen gyerekeim voltak, de az nem a felnőttség jele, legalábbis így utólag. Nem annyira jellemző ennyi idősen a tudatosság, a tudatos személyiségépítés és ez az iszonyatos mennyiségű fizikai munka.

Itt mutatnak közelit is, nagyon szépen úszik, minden mozdulata egyforma, mint egy gép. Meg az angol értést is lehet gyakorolni, hogy dícsérik a kommentátorok.

Ha sokat nézem, megtanulok úszni? Na ja, a nézés még nem elég. Azért büszke vagyok rá, hogy ennyi idősen van példaképem, aki miatt képes vagyok hajnalban úszás edzésre járni. Az edzőm is büszke lehet magára, hogy ennyi vén önjelölttel van idegzete foglalkozni. Leginkább persze Hosszú Katinka lehet büszke magára, hogy egy nálánál kétszer annyi idős embernek is tud motivációt adni. 

A brand építésük nagyon tetszik, most iszonyú sok meló lehet, de ki tudja meddig tart a fénykor, ezt a melót nem lehet halogatni. Az Iron Lady név ugyan nem tetszik, az Iron Nation brandben nagyobb lehetőség van. Tudom, hogy inkább a fiatalokra épít, de pl. én igen nagyképű lennék egy Iron Lady feliratú dresszben, nem? A Lady meg amúgy is szűkit, mármint a fiúk nem beleértendők ebbe a körbe:) (naneee, tényleg?) Meg persze nem is a magyar piac a lényeg, itt kis pénz van ebben, de a gyerekbetegségeket megtapasztalni biztosan jó volt. Szóval, hajrá Katinka!

Sok sikert kíván Bádog Lady a győri uszodából

"A víz

a testem körül sűrű, nehéz és meleg. Teljes a magány, még a vízcsobogás is másként, furcsán visszhangzik idelent. Abbahagyom az úszást, lebegek a víz színén, lassan körbenézek, majd feltekintek: mi lehet odafenn. A felhajtóerőnek köszönhetően a legkisebb erőfeszítés sem kell ahhoz, hogy fenntartsam magam a vízen. Körülöttem minden sötétbe burkolózik, csak a fejem fölött világít szép körformában az égbolt. Csodálatosképpen mindebben semmi félelmetes sincsen."......"Mégis régen nem tapasztalt nyugalom és csend szállja meg a szívemet. Kezem-lábam széttárva lebegek és mélyeket lélegzem. Belülről átmelegítve olyan könnyűnek érzem magam, mintha alulról fenntartana valami. Beburkolva, megtartva, védetten." Ez Okada Toru hallucinációja az uszodában Murakami Haruki: Kurblimadár krónikája c. könyvéből, nem az új hobbim imádata. Igaz, a múltkor kimentem az új usziba és kicsit rosszul lettem. Kijött a tériszonyom a kristálytiszta víztől, a 2,2 m mélységtől. Pedig gyönyörű, az épület egyik hosszanti fala üveg a padlótól a plafonig, 10 sáv, 50 m-es, a víz olyan lágy, hogy símogatja az ember bőrét. Lementem a víz alá és Toru úr hallucinációjára gondolva elmúlt a hányinger, a félelem, elfelejtettem levegőt venni, annyira lenyugodtam. Betörtem azt a vizet is.

Nagyon szeretem Harukit, realista vagyis inkább kicsit szürrealista, lassú, precíz, részletes gondolatfolyammal, ami olyan lassan áramlik, mint egy Pasolini film. Bár ha filmélményt akarnék párosítani hozzá, akkor inkább Ingmar Bergman A Csend c. filmet választanám. Szóval nem tiltakoztam, amikor az angol tanárom a Miről beszélek, amikor a futásról beszélek című Haruki könyvet ajánlotta. Igaz angolul kell olvasnom, de tényleg viszonylag könnyű olvasni és így, hogy futni is nagyon szeretek, egyszerűen imádom ezt a könyvet. Mintha csak a magam futás közbeni gondolataimat hallanám, az inspirációi, a tervei a futással kapcsolatban mind, mind az enyémek! Amikor arról ír, hogy felbérelt egy úszóedzőt, hogy tökéletesítse a technikáját, mert már nem talál elég kihívást a futásban és a triatlon felé kacsingat...hát mi ez, ha nem isteni jel:) A könyv nem egy futótechnikai könyv nyílván, a mélyebb üzenetekről lehet később írok még, de lehet ahhoz magyarul is el kell olvasnom:) Mindenesetre olvassátok el, vagy sportolni kezdtek vagy még több Harukit olvasni!

Újabb

év kezdődött. Az újévi fogadalmakon még gondolkodom. Igazából nem fogadalmaim vannak, csak terveim. Van amelyiket az adott helyzethez való alkalmazkodás szült, van amelyiket belső kényszer vagy csak a pillanatnyi boldogság jobb átélése iránti vágy.

Jó, hogy még mindig ki tudok találni olyan marhaságokat, amivel kicsit sokkolom magam és a körülöttem élőket:) Amikor balett órákra jártam, legjobban a zongoristát bírtam, annyira filmszerű volt az egész, ahogy egy kis tükrös teremben klimpírozott, én meg francia vezényszavakra szerencsétlenkedtem 45 évesen. Ennél már csak az volt viccesebb, hogy a férjem is ott balettozott mellettem.

Élveztem a 2015-ös túrákat - két kék túra leírással még adós vagyok. Még december közepén is volt egy 16 km-es bakonyi túránk, napos, nem túl hideg időben. Az Ősfenyvesben azért kellett a melegítő pálinka, de kellemesen elfáradtunk.

 



Idei vagy jövő évekbeni:) terveim között szerepel még egy triatlon verseny, persze csak valami senior, szépen lájtosan. Két gond volt csak eddig, nem szerettem biciklizni és úszni. Mára már csak nem szeretek biciklizni vagyis szeretek úszni!!! Halasítási tréningem 3 hónapja tart, szinte 1 hónap után elmúlt a tériszonyom a vízben (jaja, ott is volt). Van edzőm meg mindenféle kínzóeszközöm! A munkahelyi sportegyesület biztosítja az edzőt heti 3*, ingyenes belépőt az usziba szaunával heti 1*, szóval egy plusz bérlettel heti 1200 Ft-ba kerül mindez. (Sárkányrepülőzni ha fizetnének, sem mennék...) A technikai hibák javítása, erőnlét növelése, tüdőkapacitás növelése a cél.

Szeretem az uszonyos hosszokat, egyrészt olyan gyorsan lehet haladni, hogy azt hiszem tudok úszni, másrészt így sokkal könnyebb koncentrálni a kézre. Élvezem, hogy nem fáradok el olyan hamar, nem szédülök és nem akarok megfulladni minden levegővételnél. Nagyon vicces, amikor karikákat kell felhoznunk a medence aljáról, szeretjük ezt a játékot. A vicces igazából az, hogy 30-50 éves 2-3 gyerekes anyukák csinálják ezt (fiúk is vannak...). Szeretem azt is, ahogy az edző kiabál be a medencébe a partról (leginkább dícsér persze-jó fej nagyon), nem is merek túl sokat lógni vagy sumákolni:)

Olyan általánosba jártam, ahol volt uszoda és mivel tesi szakra készültem anno, a felvételire megtanultam x időre leúszni 50 m-t. Az utána eltelt nagyjából 30 év alatt úsztam szerintem nem több, mint 1 km-t, most meg 1 edzésen úszok ennyit...na ez az az öröm, amit nem hagyhatok ki mostantól!

(már csak a biciklizést kellene felvenni a repertoárba...)

Sportos, kirándulós, utazós boldog új évet nektek is:)

Február

Most sokkal lassabban megy az idő, mint tavaly. Az új munkakörben pl ez is csábító volt: nem kell március végéig az előző évi elemzéseket ragozni balról jobbra és vissza:) Tavaly mire oldódott a stressz, hirtelen április lett, azaz eltelt az év negyede. Most nem fáj a szemem a sok neontól és képernyő bámulástól. Rongálhatom otthon skandináv krimik olvasásával!

 

A síelést, korit eddig kihagytam, pedig fedett a koripálya, a hideg időhöz sem vagyok kötve. Sajna egy Tihany túrát is kihagyok, most nem fázhatok fel. És még a futó edzéseket sem kezdhettem el. Cserébe kézi meccset nézek, amiben az a sport, hogy igyekszem gyalog menni az arénába és vissza a belvárosba. Ezzel megvan a napi ajánlott 10 ezer lépés. Csak az a gond, hogy a tegnap a Larviktól kikaptunk 1 góllal és az idegtől szívdobogásom volt és még a francia manikűrt is lerágtam a körmömről.

 

Ui: Tüntessetek helyettem is.

 

Kézi

meccs közvetítés lesz az Audi Arénából holnap 19 órakor Duna World-ön. Női NB I. ETO-FTC!

Ez a 4. meccs a szezonban, a Siófok nagyon küzdött, biztos nehéz nem megrettenni az ETO-tól:)

Amúgy mindenki terhes, sérült a csapatban, de legalább az ifjoncok és mellőzöttebbek is kapnak esélyt.

Az 5. sorban leszek, majd integetek:)

Teljes meccs itt!

Hatodszorra

is sikerült szintidőn belül lefutni a szeptemberi budapesti félmaratont. Az előzmények - nem túl lelkes felkészülés a faluvégi "futópályám" rengeteg eső okozta elmocsarasodása miatt - nem erre utaltak, de ember tervez.... A 2. legjobb eredményem lett ez, 5 perc híján 2,5 óra. Az 1. férfi befutó ideje 1:05:04, az 1. nőié 1:15:13...csak hogy érzékeltessem mennyire amatőr vagyok.

 

X év után megvannak a teóriáim a futással kapcsolatban, itt a blogon büntetlenül oszthatom az észt:

- a futásra is igaz, jóból is megárt a sok

- futás előtt ne egyél, edzés közben szintén ne, verseny alatt pedig ne sajnáld az időt evésre és ivásra

- a futaneten szuper edzésterv található kezdőknek, ami úgy kezdődik, hogy 1 perc futás 1 perc gyaloglás. Na kb. ennyire képes a 21. szd. átlagembere, ha jelent valamit ...én is így kezdtem

- ha már 6-7 km-t le tudsz futni, próbálj meg nem leállni kb. 10 km-ig. Ha halálosan elfáradtál, akkor még 2 hétig maradj 6 km alatt. Ha úgy érzed nem fogyott el minden erőd, akkor 1 hét múlva fuss újra 10-et, hétközben egyszer vagy kétszer 4-6 km-t. Ha nem összeesésig futottál, akkor az azt jelenti le tudsz futni 21 km-t. Na kb. ennyi az edzéstervem, ez 2-3 hónapot jelent összességében.

- ha az elején fáj a térdizületed, ne fuss 3 km-nél többet egyszerre és kérj meg valakit nézzen rá a technikádra, lehet, hogy csak túl laposan vagy túl magasan futsz

- ha nagyon elfáradsz futás közben, akkor annak sok oka lehet: vérszegény vagy, calcium vagy magnézium hiányod van, túl sok felesleges mozdulatod van - karoddal vagy lábaddal kapálózol, túl nagyokat szökelsz

- ne fuss egyedül, több okból is: bármi bajod lehet, bokaficam, szívinfarktus, sorozatgyilkos...(bocs). Tapasztalatom szerint sokkal hamarabb "rájön" a szervezeted a helyes légzésre, ha végigbeszélsz 2 km-t...a szervezeted a megfulladás ellen mélyebb, hosszabb be- és kilégzésre áll magától, más dolgod nincs, mint nem megállni.

 

- 3 km után már elcsendesedhedsz, ilyenkor végre van idő gondolkodni a világ dolgain. Ezért is mennek jobban a hosszú távok, egy komplett családregényt megírok ilyenkor fejben.

 

Na jól van, nem kell futnotok, de legalább munkába járjatok gyalog vagy bicajjal:)

Dunántúl

Vasárnap Dunántúl bejárás (gyermek leköltöztetése egyetemi tanulmányainak színhelyére) volt a program, előtte egy félmaraton lefutásával. Azaz legyűrtünk kb. 650 km-t, abból 21 km-t gyalog. Azaz futva. Azaz térdfájás és derékbeállás miatt 19-et futva, kettőt gyorsgyalogolva. A Nyugati felüljáróra futva mentünk fel, mert tudtuk ott vár Saci néni, azaz Monspart Sarolta. Csak az ő kedvéért vagyok hajlandó a 18. km-nél felfutni egy "hegyre".

Gyermek (a másik) már nincs velünk, eddigre ő már beért a célba:)

Lánchídon még 5 km körül kicsit gyorsabb tempóban, bár ez a képen szerencsére nem látszik:

Edzés

Ismét eltelt egy év, nemsokára itt a szokásos Félmaraton. Miután évente egyszer vagyok képes egyhuzamban 21 km-t futni, ezt a versenyt néztem ki magamnak 5 évvel ezelőtt. Akkor úgy tűnt, hogy a hosszú nyári felkészülési idő miatt ez a megfelelő időpont a sikeres cél elérésére. (Végkimerülésre?) Nos a mediterrán időjárás kikészít, hajnali ötkor kéne kelni ahhoz, hogy csak kicsit főljön meg a fejem. A prérin futok, learatták a búzát, igaz az eddig sem adott árnyékot, nyelem a traktorok által felvert port. De még mindig jobb, mint a benzingőz. Ha esik az eső, akkor viszont elsüllyedek a mocsárban. És kihíztam a futócipőm:)

Itt pár jó tanács futócipő vásárláshoz!  Hú, ez a 'fivefingers' lábtyű finoman szólva: érdekes....

Egyelőre 5 km-es távnál nem futottam idén többet, de a tapasztalataim szerint az izmok tudják mi a dolguk, 12 km-es edzőtávnál többet nem fogok futni, mert akkor a nagy eseményre már nagyon fájna a térdem. Mondjuk az gáz, hogy a 42 km előtt is ennyi volt a maximum edzőtávom, plusz egy 21 km-es verseny, na azért az kevés. Szintidőn belül azért lefutottam, de azóta még a maraton gondolatától is kiráz a hideg. Talán egy 30 km-es táv....

A cégem elég jelentős sport támogató, nemcsak reklám céllal. (Azt nem tudom, hogy ez a fajta reklám olcsóbb-e és hatásosabb-e, mint a megszokott.) Idén az összes bsi-s futóversenyen való részvétel ingyenes a dolgozóinak, nagyon becsülendő ez a gesztus. Mellesleg nem olcsó a nevezési díj, alkalmanként a 15 000 Ft-ot is elérheti.

Félmaraton

Nagyon jó idő volt vasárnap, 10 fokkal volt hűvösebb idő és ez A-nál 10 perc javulást jelentett tavalyhoz képest Na persze így sem döntötte meg a legjobb időmet és ez rendkívül jó hatással van az egómra. Én bicajjal mentem úgy, hogy ne zavarjam a futókat és lehetőleg egy gyalogost se üssek el illetve ne gyúrjon el senki. Próbáltam fotózni, de alig találtam a családtagjaimat a tömegben. Itt vannak hivatalos fotók is, de a fele szerintem elég használhatatlan. Eddig 5 év alatt készült két kép rólam, most, hogy nem futottam legalább öt képen ott vagyok a bicajommal... A gyerek idejét teljesen elszámoltam, teljes erővel tekertem a cél felé, de a befutásáról lemaradtam. Úgyhogy én is csak ezen a képen láttam. Az idő a bruttó idő, vagyis a rajt elindításától számított idő. Neki a mért nettó ideje ennél kb. 5 perccel kevesebb, mivel ennyi idő telt el a mezőny indulása és az ő startvonal átlépése között.

Volt olyan idén is aki a cél előtt fél, egy km-rel dőlt ki, nagyon sajnálom őket, mert lehet, hogy egy kicsit lassabban beértek volna. Ebből is látszik, hogy én inkább a biztos befutásra szavazok, mint az idő leküzdésére. Elvégre mégiscsak egy hobbi ez, élvezni kell, nem belehalni. Az útvonal nagyon tetszik, főleg így, hogy 21 km-en keresztül nincs autó, benzingőz és embertömeg. (Ja, az van: 3500 futó) Így lenne élhető város nekem Pest, egyébként hosszú távon nem tudnám elviselni.

Ez az érem, ami sajnos hiányzik most a gyűjteményemből:

És ez a gyűjteményem:

Jövőre meggyógyulok, egész évben edzek és beszerzek egy 30 km-es érmet is. De csakis a magam örömére!

Futás

Szeptember 6-án lesz a futás Budapesten, a 24. Nike Félmaraton. A fiam megy helyettem az apjával, én bicajjal megyek, de mivel kísérni nem lehet, majd 5-6 kilométerenként ellenőrzöm, minden rendben van-e. A gyerek ma van a sportorvosnál, remélem minden oké, de a biztonság kedvéért viszek magammal Ventolint is az eseményre. Aztán ha sikerül lefutnia és meglesz az érem, elvisszük a tüdőgyógyászának megmutatni:)

Kedves budapestiek! Ne nagyon üljetek autóba a verseny idején és útvonalán, viszont gyertek szurkolni, nagyon lelkesítő tud lenni, amikor vadidegenek lelkesen bíztatják az embert, hogy már csak x km és ott az itató vagy a CÉL! Kb. 1000 külföldi is nevezett, teli buszokkal képesek pl. Hollandiából jönni a szurkolók, nagyon szimpatikus ez a lelkesedés. Az budapesti önkormányzat meg nem akart engedélyezni egyes, nemzetközi hírű futóversenyeket, merthogy 4-es metró, útlezárás, rendőri biztosítás bla,bla,bla! Hát el lehet képzelni, hogy mit jelent pl. a New York Maraton szervezésileg, de arra már az egész világ kíváncsi és nyilván rengeteg pénz is van benn a reklámok, turizmus, közvetítések, stb. miatt. Itt Budapesten is nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a meghívott futókra – nem a profi (kenyai) futókra gondolok – hanem ismert, nem celeb! emberekre, akik úgymond reklámozzák az eseményt. Mint pl. Lance Amstrong, aki miatt még többen kezdtek el futni (akár kiöregedett profi sportolók) és aki méltóképp emeli a newYorki vagy a bostoni maraton rangját és esetleg még több pénzt tud így szerezni a rákkutatásra.

Hétvége

Szombaton nem tudtam eldönteni, hogy agyvérzést vagy szívinfarktust kapjak-e, ezért inkább a BL kézilabda döntő kellős közepén nekiálltam pogácsát sütni. Próbáltam nem nézni, csak hallgatni a meccset. Szóval kikaptunk, ezüstérmes lett az ETO. Itt ordítottunk a szobában, hogy hajrá ETO, még a vízilabda döntőn sem voltam ilyen ideges. Este kimentem a lányok fogadására a városháza elé. Volt buli, útlezárás, zöld-fehérre festett hajú szurkolók, meg 'stand up for the champions', konfettieső, de az egész nagyon szomorkásra sikeredett. A fotóim nem sikerültek, de itt egy rövid videó a köszöntésről. Még mosolyt is alig lehet a lányok arcán látni. Pedig jó meccs volt!

Vasárnap megvolt a szülinapi bulim. Kimentünk a 'Patkányosra' halászlét enni. Nagyon finom volt, de egy paraszthajszállal még mindig az ásványrárói Titán halászleve vezet nálam, viszont a Titán étteremnek van egy hibája - ami nálam igen nagy bűn - kupak nélkül hozták ki az ásványvizet (és nem tisztán ásványvíz volt benne). Még egy esélyt adok majd nekik, de ha megint megbuknak a vizsgámon, akkor sajna elfelejtem őket. Szóval visszatérve a patkányospusztai Vidra Csárdára. Közvetlen a volt Vámosszabadi határátkelő előtt balra fel a töltésre, majd le a horgásztóhoz. Kihagyhatatlan. Csöndes környezet, most éppen ohne szúnyog, halászlé bensőséggel, kupakos ásványvíz:)

Délután még átbicajoztunk a nagybajcsi horgásztóhoz is. Kár, hogy 1989-ben volt a kezemben utoljára pecabot, igaz akkor egy hatalmas márnát fogtam Rumnál a Rábából. Mikor a gyerekek kicsik voltak, lejártak a csatornára törpeharcsázni, de én csak egyszer bírtam a halból enni. Mikor a gyerekek nem látták, odaadtuk a macskáknak a készletet. Szóval nem szeretünk horgászni, nem bírunk túl hosszú ideig nyugton maradni...

Mozdulj!

Menthetetlenül közeledik a tavasz, ami számomra nem azt jelenti, hogy rendbe kellene szednem a veteményest. Ami most van benn: snidling a zsíros kenyeremre, menta a Mojitómba, rebarbara a sütibe és petrezselyem mindenbe. Nagyon rendes kis növények ezek, csak nyár végén nehéz megtalálni őket a gazban. Szóval mit is csinálok a veteményezés helyett? Elkezdtem edzeni (télen csak korizni jártam a fedett pályára meg a holtágra)! A kerékpárt még nem merem bevállalni, mert lefagynak az izületeim, a szobabicikli nagyon light, így maradt a spinning. Húsvét után pedig előveszem a futócipőm. Először azt gondoltam, hogy idén csak akkor indulok a félmaratonon, ha tisztességesen végig edzettem a nyarat és 15-20 percet le tudok faragni, az amúgy tényleg rengeteg menetidőmből. De tegnap éjjel rájöttem - mit is lehet éjjel csinálni, mint gondolkodni - idén ötödször futnám le a 21 km-t. Úgyhogy a cél ismét csak a szintidő, az autók nélküli Budapest, az Andrássy út, a Parlament és a Duna csodálatával egybekötött rövidnadrágos városnézés.

A verseny inkább a végét jelenti a futószezonnak, az öröm nekem inkább az edzés, amikor végig gondolom az aznap eseményeit vagy éppen rákészülök azokra. Magányos futó vagyok, ha jön is velem valamelyik családtagom, inkább csak csendben vagyunk ilyenkor. És itt a futópályám télen és tavasszal, lemérve természetesen fától bokorig, hídtól kanyarig:

Zelnice blogján találtam egy felhívást - a nagy fogyásra szeretne csapatot gyűjteni. Jelentkezni nem tudok, mert én épp az ellenkező oldalon állok, semmiképpen nem szabad fogynom. Ha megnyugtat valakit, ez pont olyan nehéz, mint fogyni. De egy ötlettel szeretnék hozzájárulni a sikerhez. A Budapest Sporiroda futófórumán szerveződő akció Kilométergyűjtő hétvége címen fut. Ez a know-how Zelnice csapatában is megvalósítható lenne - minden héten összegyűjtenék ki, milyen sporttevékenységgel járult hozzá a közös fogyáshoz. Bíztató lehet, ha csapatban kifejezve azt látnák a tagok, hogy a héten futottak tíz km-t, letudtak 15 aerobik órát, 8 órát szobabicikliztek a jóban-roszban alatt vagy kirándultak 6 órát a gyerekekkel a friss levegőn! Minden mozgás számít, kivéve a házimunka:( Csapattagok remélem idetévedtek:)

És bár azt szoktam mondani, hogy a fogyás titka a nem evés, az egészséges fogyás szerintem a napi mozgásra, étrendre való odafigyeléssel érhető el. Lányok (fiúk!), kalandra fel!