2011. december 25., vasárnap

2011. december 19., hétfő

Mozgalom

A mozgalom már elméletben létezett régóta, most neve lett a gyereknek.
A magyarok általában azt gondolják, ha csönben maradnak akkor talán minden jobb lesz - optimizmus. Sajnos ez nem így van, sok-sok év alatt tanuljuk meg a saját bőrünkön - csoda, ha általános a pesszimizmus? Akkor jöjjön a realizmus: Én már aláírtam. Igazságot Geréb Ágnesnek!

2011. december 18., vasárnap

Terápia folytatódott

összesen még 16 órában. Tudatosan rossz minőségű fotók következnek most, mivel a terápia eredményei karácsonyi ajándékként funkcionálnak....


Látható, hogy a blogírásra már igazán nincs időm. Meg aztán az öncenzúra miatt visszafogom magam, lehet készülni kéne a nagy tavaszi forradalomra pedig. Ja... most a politikáról beszélek. Emiatt a színház is  parkolópályán van nálam. Tegnap pont néztem egy premiert, de a fejemben nem forgattam sokáig...

Na jól van, még egypár mondat:
Ne nyaljátok le a késről a lekvárt.
Egy fiú igenis kapjon autót a 18. szülinapjára. Lehetőleg piros, jobbkormányos cabriót.


2011. december 4., vasárnap

Terápia

Karácsony előtti pszichoterápiás foglalkozáson múlattam drága időmet a héten. Kb.30 éve egyszer lemaradtam egy tűzzománc szakkörről és most úgy éreztem sürgősen pótolni kell ezt az ismerethiányt. Nagyon érdekes technika, bár úgy érzem 70% szerencse, hogy mi is lesz a végeredmény és ez nekem egy kicsit sok. Néhány órába persze nem sok fért bele, de azt hiszem még egy kicsit jobban elmélyedek a technikákba, nem annyira az ékszerek inkább a tűzzománc képek érdekelnek, mint pl. ez is:

budapestterminal.hu Dezső Dóra munkája

No és az én művem mobillal fotózva:

És a terápiás foglalkoztató programja a győri Gyermekek Házában ITT!

2011. november 12., szombat

Tanulás

Na nem azért nem jelentkeztem, mert marhán tanulnék.... Csak egy kicsit...
Amikor elkezdtem anatómiát meg élettant tanulni, igen rövid idő alatt kellett igen-igen sok oldalt a fejembe paszírozni. Kénytelen voltam öntudatlanul is olyan tanulási technikákat alkalmazni, amivel a memória befogadó képessége nő, gyorsul és az információ is viszonylag nagyobb %-ban marad meg. Az a baj, hogy az oktatás egyáltalán nem gyakorlatias már az általános iskolában sem, nem tanulunk meg tanulni. Aztán ha nincs alap, nincs mire építeni. Nálam a hívószó technika vált be, amit már tulajdonképpen 30 éve is alkalmaztam. Pl. "Apu ide szólj be". Vagyis az orosz nőnemű főnevek végződése alany, tárgy, birtokos, részes, eszközhatározós, elöljárós esetben. Igaz jelenleg rendkívül haszontalanul foglalja a helyet mindez a memóriámban, de egyelőre törölhetetlennek tűnik.
Vagy még egy klasszikus: DEKA - a zsírban oldódó vitaminok.
Egy saját találmány: Tata cigizik. Hogy mit tudunk meg ebből? Adenin-Timin kettős hidrogén kötéssel (mert a tata kétszótagú) és Citozin-Guanin hármas hidrogénkötéssel kapcsolódnak a DNS-ben (mert a cigizik 3 szótagú) Ugye milyen roppant hasznos infó ragadt meg örökre?
És hogy sokkoljam kedves olvasóimat, elmondom hogy lehet rettentő sok német rendhagyó igét megtanulni. Az igéket típusokra kell osztani a hangzásuk alapján, minden típushoz egy történetet kitalálni. És kész. A történet álmunkból felébresztve is eszünkbe jut. "Ha találok egy üveg vodkát, megiszom és éneklek tőle." azaz: finden fand gefunden, trinken trank getrunken, singen sang gesungen.
Van egy csomó történetem, az egyik arról szól hogy ha nem állok félre a sínekről, nem értem miért esek kétfelé, a másikban a Rudasba járó fürdőzőkről, a harmadikban a látás és olvasás adottságairól, aztán egy másikban a lángoló szerelemről elmélkedem. Egy így leírva pszihomókus-t sejtet, de esküszöm normális vagyok, 45*3 igét tettem a fejembe fél óra alatt:)
Ma már a neten rengeteget lehet olvasni a tanulási technikákról, tanulásmódszertanról és bizony érdemes szakemberhez fordulni, mert a különböző diszfunkciókon is sokat lehet javítani a megfelelő technikával.

2011. október 18., kedd

Megvan

Végre megtaláltam a megfelelő indokot, hogy miért is nem futok télen. Úgy tűnik, sokkal egészségesebb ilyenkor a városban futni. De itt falun nagyon rossz lett a levegő. Elég furán hangzik, de sajna ma tudatosult, hogy inkább a néhány kiló zsírt választom, mint a tüdőbe rakódott koszt. Én is hozzájárulok ehhez a rossz levegőhöz, hiszen a hosszútávú költségcsökkentés reményében építtettünk egy téglakányhát. Hogy mennyivel egészségesebb a gázkazán égési mellékterméke, azt nem tudom, de esténként tényleg annyira rossz a levegő, hogy biztosan nem fogok a szokásos útvonalamon futni. A bennti futás sem megoldás. Egyrészt a konditermeket nem bírom a tucc-tucc zene miatt - pedig a cégem révén ingyen van. Másrészt a futópados futás elég szédítő, főleg ha az ember többet fut, mint fél óra. Pedig a középtávú tervemben szerepel a maraton újra, 5 év kellett, hogy elmúljon az ellenkezésem. Még az is lehet, hogy leírtam itt a blogon, hogy maratont többet soha - de soha ne mond, hogy soha.... Sajnos reálisan így is 5 óra alatt tudnám most lefutni, az pedig igen-igen kimerítő. Úgyhogy addig szándékozom edzeni rá, amíg 4 körülire nem tornászom le. Lehet, hogy én is 100 évesen veselkedek neki újra? Jut eszembe, nekik ezek szerint nincs 5,5 órás szintidő!

2011. október 7., péntek

CSR - Corporate Social Responsibility

Lett volna dolgom otthon is, várt egy húzós hét a munkahelyen, de jó volt segíteni. Kicsit kommunista szombat fíling, délben gulyás pogácsával, napsütés és jó levegő. Másnap még egy nem tervezett ráadás, mert sötét este lett és nem végeztünk. Pedig mi szünetet akartunk adni az ovisoknak hétfőre:)
Néha kicsit barbárkodtunk (nem tudom meg akarták-e metszetni a sövényt....), meg ugye egy nap alatt nem lehet megváltani a világot. Nem is túl egészséges helyen van az ovi, egy ipartelep szélén, egy építkezés és egy építőanyag telep mellett. Szóval az ingergazdag, szép, egészséges környezeten még lehetne javítani. Szép lett az udvar, de nagyobb lesz a gondnok felelőssége is, muszáj rendben tartani a gyepet, a növényeket. Szolid fotó, videó itt és itt.

Még egy különleges élményben volt részem azon a hétvégén. Miután 1,5 napi festés, csiszolás, lapátolás után nem voltam elég fáradt, megnéztem egy amerikai foci meccset. Még jó, hogy távolra viszonylag jobban látok, egy idő után felismertem a labdával rohanó embert is. Eddig azt hittem, hogy aki rohan, annál van a labda. Nem! Mindenki rohan, kizárólag abból a célból, hogy a nézőt jól összezavarja. Aztán azt sem értettem, hogy "deffense go"-t lehet kiabálni, "offense go"-t nem, de lehet, hogy azok kiabálás nélkül is jók... Meg külön ciki volt, hogy nem a hazai csapatnak szurkoltam, de akkor 200 m-re ültem volna a barátnőmtől. Fogjuk fel úgy, hogy az a csapat nyert, amelyiknek szurkoltam. Azért a szabályok kissé bonyolultak, nem biztos, hogy az internetről meg bírom tanulni, úgyhogy biztos kimegyek még egy-két meccsre.


2011. szeptember 29., csütörtök

Nászajándék ötlet

Ajándék lehet esküvőre, építkezni vágyóknak vagy szimplán egy lakás hasznos dísze. Végy egy üvegtéglát vagy menj ki a garázsba, ott biztosan találsz. Ha van megfelelő szerszámod vágj rá egy rést. Ha nincs, vidd el a "tükrös Bandihoz". Dobálj bele némi pénzt alkalomhoz illően vagy a rossz szokásodra fordítandó összeget naponta csúsztasd be a résen. Ha megtelt a persely és nyaralni indulsz vagy ki kell fizetned a tetőfedőt, törd össze a téglát.
Ötlet főleg innen.

2011. szeptember 20., kedd

Egerek és emberek

Nem kultúrprogramot ajánlok...
3 nap után - ami 3 éjszakányi éber alvást is jelent egyben - sikerült elkapnunk az egeret. 10 éve nem jött be egér a lakásba, de legalábbis nem vettem észre, hogy itt van és nyilván hamar távozott is. Na ez a kis dög nem! Vidáman spacírozott a nappali közepén, s mivel 11 óra körül ébredt fel, megkeserítette az éjszakáinkat. Első éjjel a család nem hitte el, hogy ott van, ennek az oka enyhe hallássérülés öregség illetve hangos, füldugós zenehallgatás miatt. Szóval csak én hallottam, hogy rágcsál. Második éjjel a legbióbb megoldást választva megpróbáltuk kiterelni a lakásból és azt hittük sikerült is. Némiképp megnyugodva telt ez az éj egészen addig, míg ismét meg nem hallottam a rágcsálást. Nem maradt más választás, vettünk bioragacsot, amibe igencsak hamar bele is sétált szegény.  Méghogy a bökős disznóvágás nem eu-konform! Ez a ragacs borzasztó módszer, az egeret eztán illene agyonvágni, hogy ne szenvedjen tovább. Olvastam tippeket egérfogásról, ahol a megfogós, elengedős módszert díjazták, az agyoncsapóst viszont undorító, szadistának titulálták. Ezek az emberek valószínűleg nincsenek tisztában az egér szaporaságával, vagy igencsak gyermeklelkűek. De ez a gyermeklelkűség teljesen megengedett, ha az egér szabadon engedése gyermeknevelési, jellemfejlesztési célzattal történik. Vagy ha az illető panellakásban él és az egér a természetközeliséget jelenti számára, illetve ha megrögzött állatvédőről van szó. Ugye milyen toleráns vagyok? A garázsba már mérget tettünk...

2011. szeptember 11., vasárnap

Még nyár van

Nézegetem, rendezgetem a nyári fotókat és teljesen elégedett vagyok (meg fáradt, de szerencsére még van szabadságom bőven..). Rengeteg helyen jártunk, ott is, ahova minden évben muszáj menni és ahová nem biztos, hogy még egyszer eljutok. Vinye kötelező helyszín, most csak szolid, sétálós, gyermekekkel beszélgetős volt. De ez a Nagy Koleszterintúra helyszíne is! Hogy mi is ez: az erdő közepén kell enni, inni, nem túrázni és előbb kell a felnőtteknek aludni menni, mint a gyermekeknek.

Nyaraláskor nem volt tv, internet - hazudhatnám. De a kert sarkából rá lehetett csatlakozni a szomszéd netjére, muszáj volt megnézni a Csoki- és a Vidor fesztivál programját. Mint a volt Gombóc Artúr őrs volt vezetője kötelességemnek éreztem, hogy a többiek helyett is egyek mazsolás, narancshéjas, diós, kókuszos, mogyorós, nugátos, csokiszökőkutas finomságokat, szó szerint rosszullétig.


Vissza a technikához. Horvátországban egy Mp4 lejátszó jelentette a civilizációt, feltétlenül nézni kellett egy orosz moziban felvett Harry Potter részt, valamint néhány részt a HIMYM-ből. Végre nem krimi és nem kórház (és nem politika).
És vissza fesztiválhoz. Vettem egy gyömbéres-lime-os juhtejszappant. Nagyon jó illata és állaga van! Volt egy vörösboros-szőlőmagolajos is, az is nagyon eltalált illatú és színű. A juhtej hatása gondolom a kecsketejes szappanéval azonos, bár ha én termelő lennék, akkor mégiscsak a kecskéket választanám, kizárólag azért mert aranyosabbak:) Az öcsém szerint egy pigmeus kecskét kellene beszereznem, az simán ellakna a Jack Russelnak készült kutyaólban is. Bár szerinte nekem most éppen két tengerimalacra lenne szükségem, egy Malac és egy Szőrmalac nevűre (azt hiszem). Egyelőre tiltakozom, teljesen haszontalan állatok, csak egy kicsit vonzódom jobban hozzájuk, mint egy leguánhoz.

2011. szeptember 7., szerda

Igen

tudom, hogy olvastatok volna, de muszáj volt kicsit kikapcsolni. Nyaralásunk augusztus végére tolódott, ráadásul az egyben 3 hét nem jött össze, de ez nem volt akadálya 3000 km legyűrésének. No nem egyben...
Az Adria hihetetlenül kék, és felette az ég is.

Csak én látok minden felhőben petesejtet, embriót, különböző fejlődési fázisban lévő magzatot?

A Millenium Falcon hiperűrugrása című kép nyerte a családi fotópályázat különdíját.


Aztán utaztunk 360 km-t, hogy 424 km-re legyünk Pécstől. Igaz egy héttel később elutaztunk Pécsre, hogy 360 km-re legyünk otthonról.


Az ágyunktől 20 méterre folyt a Tisza, 100 méterre a Bodrog. Hát nem pont ott találkoztak!


Mivel a műltkori zsinagóga-tűra során épp a nyíregyházi zsinagóga maradt ki, életemben másodszor járva ebben a városban, gyorsan meg is örökítettem. Tényleg rózsaszín! Hoppá, ez a szögesdrót nem ide való.

Amint a Rushmore-hegyen látszik, én is résztvettem a délutáni, Zempléni Furmint előtti (vagy utáni?) homokvárépítésben.


2011. augusztus 20., szombat

Határon innen és túl

Éjszakai tájkép a zirci vasútállomásnál. Nagyon ferde és törött az oszlop, sürgősen ki kellene cserélni.


Ez a 'fóbikus' oszlop Hrvatska Elektroprivreda fennhatóság alatt áll Vrsarban.

2011. augusztus 7., vasárnap

Retro

Feladtam x évnyi küzdelmet, elveim makacs tartása nem éppen 21. századi (most épp csak ez az egy!), ... vettem egy mosogatógépet. Remélem nemcsak a helyet foglalja majd, feltéve, ha nem lesz energiaválság.... Napok óta pakolok a régi konyhaszekrényekből az újba, nem mintha olyan sok cuccom lenne (a fele is elég lenne..), hanem mert minden darabon elmerengek. Honnan van, kitől kaptam, mikor vettem, ki evett-ivott benne utoljára, törölgetés, megfelelő hely megkeresése - ehhez kell ennyi idő. Felettébb haszontalan, helyfoglaló, ám a család valamelyik tagjának érzelmeit megmozgató tárgyakat lehet ilyenkor fellelni. Ez kinek rémlik:


Uzsonnás zacsi vagy tisztasági csomag elengedhetetlen tartozéka 1975 környékén:


Állítólag néha összecsuklott, persze folyadékkal telve, de ez már csak legenda!

2011. július 30., szombat

Emberi nyomok 2.

Ajánlottam már Sebastian Faulks: Emberi nyomok című könyvét a blogomon két évvel ezelőtt. Remélem az ajánló alapján kedvet kaptatok hozzá, most az Alexandra kiadónál 740 Ft-ra van leárazva!
Megvettem végre Jaume Cabré egyik könyvét, A Pamano zúgásá-t, azt hiszem ő elég motiváció lesz nekem majd, hogy megtanuljak spanyolul. Persze miután eredetiben olvastam Goethe-t. Egyelőre Janosch 'Traumstunde'-inél tartok, de haladok...

2011. július 27., szerda

Epersajt

Fán termő, fekete eperből megpróbáltam lekvárt főzni. Hamar rájöttem, hogy az állaga nem az igazi, mert rettentő sok mag van benn. Mivel se időm, se célszerszámom nem volt, a következő megoldást választottam. A gyümölcsmasszát - amit a gyümölcs felényi cukormennyiséggel forraltam össze - egy nagy tepsibe terítve szárítottam ki. Ha jó idő van, egy szúnyoghálóval letakarva, napon is szárítható. Én a nyitott sütőbe tettem. Miután kiszáradt, rugalmas, gumicukorszerű állaga lett. Kockákra vágtam és zsírpapírral rétegezve dobozba tettem. Próbálom menteni a gyerekek elől, tesztelem meddig áll el így. A lenti képen látszik mennyire magos, de puha, teljesen élvezhető. Szederből is lehet ilyet készíteni!



Az eperfánk igen nagy, a végén már a rázós módszert kellett alkalmazni, képtelenség egyesével leszedni róla a gyümölcsöt. Régen apámék selyemhernyó tenyésztéssel foglalkoztak. Bábozódás előtt megettek a hernyók napi egy szekérnyi eperfa lombot. Mesélte, hogy a selyemgyárból (vagymi..) elhoztak egy kis vödörnyi hernyót, aztán kiöntötték a ház padlásán. Ezután semmi dolguk nem volt velük, csak eperfa levéllel etetni őket. A fafödémen keresztül minden éjjel hallotta a csámcsogásukat. Fúj! De az egész falu ezzel foglalkozott, olyasmi lehetett, mint a gilisztázás. Persze jövedelmezőbb:)

2011. július 24., vasárnap

Szép idők

Csak úgy potyognak a babák az égből. A jóisten persze gondosan ügyel a nemek arányára.

2011. július 21., csütörtök

Front

Itt a hidegfront, a kinti munkáknak annyi. Viszont a szél (és a jóisten) hozott egy kisbabát, kit érdekel a baracklekvár! Nem bírom ki, hogy ne Máraira hivatkozzam ismét:
"Aki nem látott szülést, nem tud az életről valamit, nem tud valami biztosat és 'alapvetőt', mint az iskolában mondanák – bizonyos, hogy aki nem látott szülést, nem látott bele a szerkezetbe, nem ismeri a műhelyt, azt a rejtélyes és félelmes műhelyt, ahol az élet készül. Az erők, amelyek szülés közben megmozdulnak, az élet és a halál erői: az anya és a gyermek állandóan élet és halál között tapogatódznak ez órákban, vak sötétben, süket ösztönnel.
Olyan erők mozdulnak meg e pillanatokban, olyan erők feszítik az anyatestet, mint földrengéskor. A néző nem csodálkozna, ha vér és placenta helyett láva és hamu ömlene ki füstölögve az anyaméhből. Igen, láttam a szerkezetet. Az ember csendes lesz, egészen csendes. Később, mikor a gyerek sírni kezd, a néző kisompolyog a szobából, s úgy érzi, Michelangelo kontár volt, és Newton, minden számításával, műkedvelő."

2011. július 14., csütörtök

Párna

Sajna mostanában úgy járok a neten, mintha képregényt olvasnék. Nincs kedvem, türelmem, időm "betűket" nézni. Az írás sem megy, mindig olyan késztetésem van, hogy csak fotóval ér valamit egy bejegyzés (legalább a fényképet megnézik). Mivel a számítógépem egy festőfólia alatt lakozik immár 3 hete, a fényképek áttöltéséért pedig hiába nyaggatom a családtagjaimat, így én sem vagyok aktív mostanában. Pedig gyártottam szedersajtot, nagyon érdekes a kinézete, remélem nemsokára fotó is lesz róla.
Meleg van - bár az új tető sokkal jobban szigetel - nehezen alszom, főleg amikor egész éjjel aratnak. Komolyan! Este 8-tól hajnali négyig... Na jó, értem, valószínűleg nappal szó szerint megfőtt volna szegény bácsi a kombájnban.
A legjobb alvássegítő eszköz mégsem a füldugó szerintem, hanem a sör....nem ám! A tönkölypárna!
Én karácsonyra kaptam egy ilyen típusút. Bár a biotermesztéssel kapcsolatban mindig szkeptikus vagyok, a kovasav görcs- és feszültségoldó hatása kétségtelenül érezhető. Nyak-, fej-, hasfájáskor nem is tudok a párna nélkül elaludni.  Tiszta csecsemő lettem, aki nem tud a nyálkendője nélkül meglenni...Ráadásul én az illatát is megnyugtatónak érzem, imádom azt a tipikus"nyúltáp" szagot. Na jó, legyen frissen kaszált fű illat. Jó ajándékötlet időseknek is, akárcsak a gyógynövényes álompárna.

Gyártanak várandósoknak való, haskitámasztó alvópárnát is, valamint az ülve szoptatáshoz alkalmazható párnát is a mama vagy a baba megtámasztására.

2011. június 28., kedd

Készül

Még nincs kész, de már látszik, hogy nagyon klassz lesz.




2011. június 21., kedd

FLASH MOB Győr

A III. Győri Táncművészeti Biennálé keretein belül kerül megrendezésre 2011. június 24-én pénteken 19:30 órai kezdettel az első hivatalos táncos "flash mob" Győrben, a Széchenyi téren.

További információk a Facebook-on. A koreográfiát a net-ről tanulhatjátok be!

Gyertek el, táncoljatok! Látványnak sem utolsó!

2011. június 15., szerda

Malonya

Győrtől 120 km, kb. 2 órai út, Budapesttől egy fél órával több a szlovákiai, malonyai Arborétum. Főleg májusban és júniusban érdemes ellátogatni ide, mert a rododendronok virágba borulása tényleg gyönyörű. Ezt a kertet is Ambrózy-Migazzi István alapította, úgymint a Jeli Arborétumot. Mivel "vasi" vagyok, a kámi kertet már jópárszor láttam az iskolai osztálykirándulások alkalmával, de ugyanúgy nem tudom megunni, mint pl. a Kőszegi-hegységet. Szóval a malonyai kert is gyönyörű, kb. akkora területen fekszik, mint a kámi, megér egy napos túrát.

2011. június 12., vasárnap

S & W

Bocs, nem tudom kihagyni ezt a személyes üzenetet szombathelyi zugolvasóimnak.

"This show is AWFUL!"
"Terrible!"
"Disgusting!"
"Horrible!"
"See you next week?"
"Of course."



2011. június 7., kedd

Electric car

Rég nem írtam. Nem érek rá gondolkodni, ha mégis, akkor nem érek rá leírni. Gépundorom van és különben is nagy a kertben a gaz. Most néhány napig igyekszem közzétenni az elmúlt időszak szóra érdemes történéseit. Egyik ilyen, hogy vezethettem egy elektromos kisautót.
Mégpedig a Ford TH!NK-et.
230V-os konnektorról maximum 10 órás töltéssel 160km utat tud megtenni végsebessége 110Km/h, két üléses, automata sebváltós. Közvetlen CO2 kibocsátása persze nincs, de hogy az áram megtermelése mennyi káros anyag kibocsátásba kerül, azt nem tudom. Legfurcsább nekem az automata sebváltó volt, reflexesen mozgott a bal lábam eleinte az összes kereszteződésben. Pedig vezettem már olyan autót, amiben nem kellett kuplungolni. Apám eltörte a bal lábát, de az autóhoz hozzá volt nőve, úgyhogy megbuherta a Wartburgot és kiiktatta belőle a kuplungot, bár 3-as, 4-esben előtte se nagyon kellett mélyre nyomni.
 
Visszatérve a kisautóra, ugyanúgy gyorsul, mint a benzines, csak eközben pont olyan hangja van, mint a szegedi 1-es villamosnak. Na jó, nem hangos, sőt, a kereszteződésben sokszor gondoltam, hogy le vagyok 'fulladva'. Főleg úgy, hogy már a garázsból 30%-os töltéssel indultunk, és nem igazán tudtuk, hogy ez mennyire is elég. 4 hetes tesztvezetésre volt a cégnél, napi 12 órát biztos nyúzva volt, éjjel leverte a biztosítékot többször, de nagy sikere volt, úgyhogy most megkapjuk még 4 hétre. De nekem elég volt ennyi is, egyrészt 11 millióért nem szándékozom autót venni, másrészt Hammer lelkem van...
Az egyik képen látszik, hogy még lóg az autó a falból (valamint a mitfahrer-t le van vágva a képről), aztán némi oktatás indulás előtt (te jó ég, női sofőrök):