2013. augusztus 27., kedd

Túratipp

Egyik ajánlóm az Ötschergräben túra Winerbruckból indulva Erlaufklausebe érkezve. Tök jó ez a link, ahogy húzom az egeret a szintjelzőn és a térképen meg mutatja merre járok. A kék túráról nincs ilyen???
Az Ötschergräbenről, Ausztria Grand kanyonjáról itt olvashattok egy kis leírást, magam sem foglalhattam volna össze jobban. Winerbruckban a bejárat előtt parkoltunk, ezért Erlaufklauseból a Mariazell és St. Pölten között járó Ötscher Bär hegyi vasúttal mentünk vissza az autóhoz. Elvileg féláron lett volna, mivel volt Wild Wunder kártyánk...de mivel nem jött a kalauz, nem vettünk jegyet.
 
A mitterbachi Gemeindealpe sífelvonójának tövénél szálltunk meg s mivel szállásunk a Gasthof zum Sessellift, Grabnerék motelja is WW partner, sok mindent kihasználtunk ingyenesen a kártyával. 800 m-es magasságban úszkáltunk egy feszített víztükrű nem fedett uszodában körülöttünk a gyönyörű zöld hegyek látványával. 4 felvonót is ingyen használhattunk, e-bikeoztunk Mariazellben.
 
A másik túra ez, annyi módosítással, hogy mi felvonóval abszolváltuk a Mitterbach-Terzerhaus útvonalat, majd hegyről lefelé némi eltévedéssel kb.3,5 óra alatt jutottunk el Erlaufsee-ig.
 
Ötschergräben
Arról a csúcsról jöttünk

2013. augusztus 19., hétfő

Egynapos túra Ausztriába

Túra ajánló közepes kondiban lévő felnőtteknek, 12 év feletti, izgága gyermekeknek:

Losenheim falu az első cél. Mehetünk 'nem autópályán', de a túrát jobb minél előbb kezdeni, autópályán hamarabb odaérünk és talán a sofőrnek sem annyira fárasztó. A losenheimi Salamander ülőliftnél lévő nagy parkolóban álltunk meg. A parkolóban kajáltunk egyet, leginkább azért, hogy bírjuk az első etapot. A lift 9-kor indult, mi 10-kor indultunk felfelé, kellett volna visszafelé az az egy óra. Néhány perc alatt kb. 850 méterről 1210 méter magasságba jutottunk, kb. 40 percnyi időt és némi fáradságot spórolva. Az Edelweiß hütte - a felvonótól pár percre - hétfőn és kedden zárva tart...pech. Innen a sárga jelzésen indultunk tovább az un. Fadensteig sziklás gerincen. Az erdős szakasz kb. fél órás volt, de igen hangos:). A saját lihegésünktől nem hallottuk a madarakat és igencsak sűrűn áltunk meg pihenni néhány másodpercre.
 
Erdős rész vége, lenn az ülőlift teteje
:)
A sziklás szakasz azért volt jobb, mert fotózás címén sok rövid pihenőt lehetett tartani észrevétlenül. Mégiscsak ciki lett volna, ha a 70 éves nénik, bácsik fel bírnak menni (igaz gyosabban, mint mi), úgyhogy némi karizommal, de felküzdöttük magunkat a sziklák között. Következett a 3. szakasz némi üldögélés (fekvés) után.
 
Pihenő
Ez már technikailag könnyebb, füves-köves szakasz volt, de mivel a panorámát már megcsodáltuk, kevésbé voltunk lelkesek. Elértük a Fischer-hüttét, majd negyed óra múlva a Klosterwappen 2076 méteren lévő csúcskeresztjét. A csodálatos kilátás feledtette a fáradalmakat. A szél kissé hideg volt, kellett a pulcsi, bár lenn 28 fokból indultunk. A hüttében elfogyasztott almás-répás torta és almdudler ismét erőre keltett minket, sajnos nem pihentünk eleget. A felfelé út kissé hosszúra sikerült, 5-kor indult az utolsó ülőlift, ezért 3-kor elindultunk lefelé. Szinte rohantunk lefelé, néha esve-kelve. Kezdtük úgy érezni magunkat, mint egy teljesítménytúrán és így is 5 perccel 5 után értünk le. Szerencsére O. előrerohant és a jófej liftes megvárt minket:) Kb. 15 km-t gyalogolhattunk összesen, felfelé több mint 4 órát, lefelé kettőt, előbbit bőven lehet kevesebb idő alatt, utóbbit meg hosszabb alatt megtenni. 
Gipfelkreuz 2076 m
 

2013. augusztus 15., csütörtök

Kaspók

Az árvízkor a padlásra dobált ruhászsákok tartalmát erős (nagyon erős!) szelektálásnak vetettük alá.
A farmerek szárai új életre keltek. Semmi varrás, csak le- és behajtás. Most egy kis felfrissülés, ha meguntam, kidobom. Vagy táskát varrok belőle...


2013. augusztus 12., hétfő

Napló 8.

Úgy tűnt, az eső el sem állt két napja. A ködszerű eső mellett 30 fok volt a hőmérséklet, úgyhogy a vadiúj esőkabátom helyett egy esernyő is elég volt az útra. Rutinosan a busz, metró kombinációval jutottam be a belvárosba, a kalauz néni már ismerősként mosolygott rám és már tudta, hol szeretnék leszállni. A Fuzhou Roadra mentem a bookstore-ok utcájába. Orsitól vettem az ötletet és utólag is nagyon örülök, hogy odakeveredtem. Sajnos októberben A-val nem fedeztük fel, pedig ott volt a sétálóutcától, az East-Nanjing Roadtól 2 sarokra. A. imádja a papírt, a füzeteket, a könyveket, a cuki cserepeket. Legalább 3 órát bóklásztam, aztán vettem két vízfestésről szóló könyvet (ami lehet, hogy japán és nem is kínai), ecseteket meg egy teáskészletet 50Y-ért. Akkor már sejtettem, hogy mégsem tudom hazavinni az öcsém dolgait, pedig egy hatalmas, töküres bőrönddel mentem, hogy a hazaköltözése miatt hazacuccoljak egy adagot. Az eső meg a párás levegő jól kifárasztott, mégis gyalog mentem a szokásos 5 km-en, csak átmentem az utca másik oldalára. Alapvetően szépek az utcák, mikor már besokalnék a sok betontól, mindig jött egy helyes park, ahol a szemem legalább megnyugodott kicsit.

Még 1,5 napnyi beszámolóm van, de azt hiszem gyorsítok egy kicsit. Végre ma nem dolgozik a tesóm. Elkísértem fodrászhoz, legalább 1 órát töltött ott, pedig fél centis haja van. Mivel a fodrász nagyon drága, ezért kényszerét érzik sokat foglalkozni a kuncsafttal, legyen miért fizetnie. Kb. 12 fodrász egy viszonylag kis helyen, a fele fiú, koedukált volt az intézmény, de választani lehetett fiú vagy lány foglalkozzon veled. Hajmosás masszázzsal, balzsammal, majd hajvágás szálanként. Na én nem voltam erre hajlandó, főleg úgy, hogy egyik mániám hogy senki nem érhet a fejemhez. (Meg a térdemhez:))
 
A fodrászat melleti kajálda (ahol nem ettünk semmit)
Elvittem a tesómat az előző napokban felfedezett helyeimre, a könyvesboltba, ecsetboltba, ahol rengeteg ember mind na mit? ecsetet akar venni. Még Tianzifang-ot is megmutattam neki, hihetetlen, hogy 2 év alatt nem jutott el oda:)
 
Ha a kirakatból nem látszódna: ecsetbolt
Utcai kajálós, de pálinkás fertőtlenítés kell utána!
Police station
A lakóparki edzőterem - mechanikus futópad

Utolsó nap lementünk sportolni a ház mellé, szinte minden lakóparknak van ilyen. Lehet, hogy használják, de én soha nem voltam az utcán hajnalban, illetve mindig későn értem haza. Elmentünk egy szemüvegboltba és már nagyon bánom, hogy nem vettem meg a cserélhető szárú szemüveget. 3 füllel kb. 10 eFt. Szemüvegesek, ugye átérzitek a vágyamat. Vettünk 5Y-ért dvd-t, gyönyörű csomagolásban a legújabb filmek.... Aztán egy karton francia bort, ami valami hihetetlenül drága (a tokaji aszú is), de a tesóm nemsokára búcsút int a kollegáknak, jól jön majd ez a készlet. A francia fiú viszont korrektül beismerte, hogy csak Kínában tudják eladni ennyiért.
 
Cukik
A reptérre metróval mentünk, lemértük a bőröndöt, kiszedtünk belőle pár cuccot, amit a méretlen hátizsákomra kötöztem rá kívülről...no stressz....persze. Éjfélkor indultunk és persze azonnal hozták a vacsorát. Csoda, ha nem tudtam aludni. A szomszédom egy kínai csaj volt, aki szerint élhetetlen Shanghai, ezért Hangzouban lakik. Nem is fogta fel, hogy az én falumban 3500-an élnek, micsoda putri lehet, gondolta:) Frankfurtban szálltam át egy szinte töküres repülőre - a német légitársaság miért nem megy csődbe?
 
Most, hogy rájöttem az utazás értelmére, szabadságvágyam határtalan, egyfolytában a dél-amerikai túrákat nézem:)
 

2013. augusztus 2., péntek

Napló 7.

Miután reggel még mindig esett az eső, rájöttem, hogy ez most már egy darabig így marad és le kell mondanom a Financial Center meglátogatásáról. Első nap kellett volna menni, de akkor még küzdögettem le a tériszonyom. Ha lesz legközelebb….akkor legközelebb.


Az előző napi bulis este után annyira fáradt voltam (szegény tesóm hajnalban elment dolgozni), hogy semmi kedvem nem volt sehová menni. Úgy gondoltam megengedhetem magamnak ezt a luxust, már így is többet voltam Kínában, mint mondjuk Szlovéniában, ahová átugorhatok elvileg bármikor.
Elmentem a Decathlonba túranadrágot venni, rövidet meg hosszút, meg inget is. Olcsóbb is volt, szebb is volt, meg mégiscsak üres a bőröndöm. Utána még elmentem wasabit venni, amit végül is az import részlegen találtam meg, ugyanis koreait kerestem. W. ilyet hozott a nyers lazachoz és végre ehető erősségű wasabira leltem. Az import részlegen amúgy minden van, az olasz tésztától a podravkás ételizesítőig. Mire hazaértem Doby már majdnem végzett a takarítással. Borzasztó, hogy nem szól egy kukkot sem és még a szemkontaktust is kerüli. Vittem neki mosogatószert, de valamivel már addigra elmosogatott. Érdekes fogalmai vannak a tisztaságról, de a tesómnak teljesen megfelel, legalább ezzel nem kell foglalkoznia. Ja és megtaláltam Anita zokniját (meg a sajátomat is) a tesóm fiókjában, fél évvel ezelőtt Doby rejtette el! A múltkori fésűkagylómat is ő dobta ki, ezért a tesóm szervezett nekem egy kagyló, rák vacsit. A taxis jó nehezen talált oda, de amikor kiszálltunk, majdnem vissza is fordultam. Ez volt a legautentikusabb környezet, amit egy kínai nagyvároshoz képzeltem eddig. (nem a felhőkarcolók) Zubogott az utcán a mocskos víz, sok ember, hangzavar. Legalább 6 srác sütötte a rákot hatalmas wokkokban, egy ürge sört árult, egy másik páros kagylókat. Kajálni benn lehetett, olyan volt az étterem, mint egy 3-4 szobás lakás (lehet az is volt), aminek a konyhája az utcán volt.
 
 
Kiválasztottuk, hogy milyen kagylót szeretnénk, kaptam 2 kicsi valamilyet, két fésűt, meg egy osztrigát. (Hazahoztam a héjakat!) Még nyers volt, a nő beírdalta, befűszerezte, tofut és üvegtésztát tett bele és úgy héjastól sütötte meg. Vörös rákot is kimérték egy kosárban – éltek persze. Majd kaptunk egy számot, amivel beültünk az egyik asztalhoz. Itt tényleg nagyon megnéztek minket, nem hiszem, hogy túl sok fehér ember járt arra. Angolul persze senki nem tudott, úgyhogy jól jött a tesóm kínai tudása, ami amúgy a munkájából adódóan leginkább a számokra illetve irányokra vonatkozik. Nekem is megtanította az egyik taxis, hogy mi a jobbra meg a balra.

Finom volt a kagyló, csak a pálcikázás nem ment annyira. Aztán hoztak egyszer használatos kesztyűket, kötényt, asztalterítőt és ezzel az utánunk való takarítás is 2 percre redukálódott. Csak összefogták a végén az abrosz 4 sarkát, aztán bevágtak mindent a kukába. De ne rohanjuk előre…meghozták a sült főtt rákot forró olajban, ami kb. 1 óra alatt sem hűlt ki. Fokhagyma gerezdek és vastag húsú zöld paprika volt még közte. Ezt csak malac módon lehet enni, kézzel, mindenhonnan csöpögő zsírral. Leszopogatni a forró olajos lét róla és belőle, feltörni és kienni belőle a finom fehér húst…ronda, de finom. Több órát töltöttünk ott, nagyon jól éreztem magam, nem néztek ki onnan, nem csüngtek rajtunk, odavalósinak éreztem magam ismét. Így szeretek turista lenni, kicsit vagyok csak más, amúgy ugyanazt eszem és ugyanolyan disznó mód, mint ők.
 
 
Hazafelé gyalogoltunk éjfél után, kiderült, hogy egy vigalmi negyedben lehettünk. Minden 2. házban szexshop, k.néni az üvegablakos boltocskában, majong termek és még mindig nagyon biztonságban éreztem magam. Életemben ennyit nem beszélgettem a tesómmal, ezt sem fogom soha elfelejteni.