2011. április 28., csütörtök

Kenyér

Nagyon jó cikket közöl a HVG a kenyérsütés technológiai trükkjeiről. Egyelőre a cikk zárolva van, de ha átkerül az archívumba, ingyenes regisztráció után olvasható lesz elektronikusan is. Jól össze van foglalva, amiről már eddig is hallhattunk, hogy rengeteg állományjavítót tesznek a kenyértésztába, hogy nagyon rossz minőségű a nem exportált lisztünk, hogy a nagy áruházak szinte önköltségen árulják az amúgy rossz minőségű kenyeret, az adalékokról nem is tudunk, mert nem kötelező feltüntetni a papírcímkés kenyéren, hogy nemcsak a teljes kiőrlésű, de a sima liszt is  gyakran fuzárium fertőzött és hogy tulajdonképpen nincs pénz a minőség laboratóriumi, rendszeres ellenőrzésére. Én azért kezdtem itthon kenyeret sütni, mert nem akartam hétvégén beautózni a városba friss kenyérért, de meglepett, hogy mennyire finom is az igazi kenyér. Több félét kipróbáltam, nincs kedvenc, mindig másmilyen lesz a kreativitásomnak vagy a hozzávalók hiányának következtében. Hol gázsütőben, hol kenyérsütő gépben készítem, minél kevesebb hozzávalóval, aszkorbinsavat sem teszek bele, liszt, víz, só, kovász, ennyi elég is.

6 helyről vett mintát - félbarna kenyeret és vizes zsemlét - tesztelnek, ami azért elég kevés. Felkerültek a tesztelendők közé a lipóti pékség termékei is és 10-es skálán 1,5 pontot ért el a kenyér, aminek rettentően örültem. Végre valahol leírják mennyire rossz minőségű lett ez a kenyér. Még a Tesco-é is kétszer ennyit ért el. Rendkívül szimpatikus a lipóti polgármester-pék munkához való hozzáállása (Lipót is gyönyörű hely), de a drasztikus terjeszkedés szerintem igencsak a minőség rovására ment. Hol van már a gyönyörű, 3 kilós parasztkenyerük! Egy lukas, lapos korong lett. Kénytelen voltam fogadalmat tenni, hogy semmilyen üzletükbe be nem teszem a lábam, és nálam az ilyen jellegű makacsságok igen sokáig tartanak. (Tiltó listára teszek olyan boltokat, ahol az eladó kapásból letegez, vagy ahol nem köszön, amikor vásárlás nélkül távozom. Nehéz szakma a kereskedőé...)

Lábosban sült félbarna

2011. április 23., szombat

Csak szép

Aranyvessző, meténg és füstölt sajt a snidlinges, csöpögtetett kefirrel és túróval töltött lángos tetején. Ez utóbbi finom is volt.

2011. április 12., kedd

Emléknap

2011. április 15-én, szervezett eseménysorozattal emlékeznek Győrben a holokauszt áldozataira. A megemlékezések több, a vészkorszaknak emléket állító helyszínen zajlanak. A szervezők várnak mindenkit az eseményekre, akik néma főhajtással kívánnak emlékezni az áldozatokra. 
Az emléknap programja ezen a linken érhető el.

Keresgéltem a fotóim között, amiket az elmúlt években készítettem a krakkói, prágai, bécsi régi zsidónegyedben, illetve az itthoni zsinagógákról készültek között, amik kedvesek a szívemnek vagy a szememnek, de a legmegrázóbb kép számomra mégiscsak az a kép, amit már közzétettem itt a blogon, csak  nem mondtam el hol készült. Auschwitzban készült, közvetlen a krematórium bejáratával szemben áll ez a fa, annyira gyönyörű, méltóságteljes és ahogy tavasz révén éppen kezdett levelesedni, sarjadtak rajta az új hajtások, arra gondoltam bárcsak fa lennék és nem ember!

2011. április 11., hétfő

Költészet Napja

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
 A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
 Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké
éhes vagyok.


Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.