2017. április 25., kedd

Hatodik nap

S. mindenképp el akart vinni a Holt-tengerhez. Én nem is készültem erre, hiszen a nyáron már voltunk ott. Akkor a legészakibb csücskénél voltunk, úgy emlékeztem rá, hogy keskeny, iszapos (és persze varázslatos). Most egész más arcát mutatta, óriási, sókiválással szegélyezett, gyönyörű türkiz.

Először spa túrát terveztünk, Ein Gedi-t ajánlják elsőre a keresők. Viszont, ha kicsit utánaolvas az ember, akkor már nem annyira szép a kép. Nagyon drága, lehúzós és messze van a tenger. Csak ott lehet kaját venni, kisvonat visz le a partig, mert a víz már annyira visszahúzódott, azt hiszed, hogy az oázisban több medence van, aztán kiderül, hogy csak egy. Úgyhogy gyors döntés, plusz fél óra út, irány Ein Bokek.

A Holt-tengerről egy szuper poszt itt olvasható, nagyon tetszik, főleg hogy szerepel benne a kedvenc kifejezésem: tektonikus lemez:)

Az úton semmi gond nem volt, de azért én aggódva nézegettem a visszapillantó tükörbe és annyira nem voltam nyugodt, amikor hosszú ideig egy fehér rendszámos autó jött mögöttünk. Mehettünk volna egy kis kerülővel más úton, de akkor nem láthattam volna az útjelző táblákat Jericho vagy Hebron felé. A táj hihetetlenül kopár, a vörös homoktól és szikláktól olyan a látvány, mintha legalábbis a Marson járnék.
Látkép a Masada erődből
Ein Bokek egy kb. akkora település, mint a falunk, csak ez a falu 15-20 szállodából áll. A szálloda soron kívül meg a semmi...
A tenger sokkal világosabb színű volt, mint északon, iszap csak a szállodáknál volt, szerintem azt máshonnan hozták. Az egyik szálloda strandján voltunk, ingyenes volt minden kivéve a napozó ágyakat. Most csak 30 fok volt, jobban bírtam a napot, nem úgy mint tavaly nyáron, amikor 46 fok volt a levegő hőmérséklete. Most már ügyesen nem dörgöltem bele a szemembe a sós vizet és gyakorlottan nem próbáltam állva közlekedni a vízben.  

Szemben Jordánia hegyei
Visszafelé megálltunk a Masada erődnél. Gyalog nem biztos, hogy valaha felmegyek, ezért kénytelen voltam leküzdeni a tériszonyomat és mélyen a zsebembe nyúlni, hogy felmehessek felvonóval. Fenn a romok, igazából nem túl érdekes...viszont a kilátás! Körülöttünk a sivatag, alattunk a Holt-tenger, egyszerűen annyira gyönyörű, hogy a szavam elállt szinte szó szerint és próbáltam bevésni a látványt, az érzést az agyamba. Úgy éreztem, ha majd valami szörnyűség történik a világgal, ez a kép lesz a túlélésem kulcsa, amit ha előhívok az agyamból megment majd, mint Harry Pottert a patrónusa. 
Beszálltam ebbe???
Halványan látszik a túlpart, Jordánia
Hazafelé az autóból fotózgattam, egyik kedvencem S. szavaival élve az élesen balra kanyarodó, veszélyes kecske.

Búcsúzóul az "enyém vagy Júdeai-sivatag" című kép:)

A ráadás: ölelés,együtt örökké:)

2017. április 9., vasárnap

Ötödik nap

Az egész napot Tel-Avivban töltöttük. Először a Sarona Üzletközpontban mentünk egy kört, bámészkodtunk, vettünk magokat, aszalt gyömbért. Itt volt tavaly nyáron merénylet, sokan meghaltak, de erre nem kell gondolni, mert akkor az ember nem menne sehová, ki sem tenné a lábát otthonról. A biztonsági ellenőrzés egyenlő a nullával, csóri biztonsági őr üldögél kinn a napon és marhára nem érdekli mi van a táskámban...
Purim miatt minden zöld területen gyerekműsorok voltak, jó nagy volt a nyüzsgés, a hangzavar.

Utána átmentünk a HaTachana-ra. Itt is gyerekek, családok szórakoztak jelmezbe öltözve. Ez egy régi vasútállomás, ahol a régi épületeket meghagyva alakították ki a kis boltokat, kávézókat. Fagyiztunk egy Vaniglia-ban, élveztük a napsütést. Sajnos homokvihar miatt enyhe vörös szmog érződött, ezért a sportot - biciklizés Tel-Aviv Beachen - kihagytuk. Kimentünk  piacra is, a Carmel market-re, sürgősen souvenirt kellett vennem. Egy Hamza-s kulcstartót vettem 6 sekelért, úti ima véséssel, slusszkulcshoz szántam.

Utána Yafo-ban kódorogtunk, tökéletes 24-25 fokos meleg volt, pont ideális a fehér kövek között. Nyáron este voltunk ott a gatyarohasztó nappali 35 fok miatt, úgy viszont nem láttam a részleteket. 

Egy üzlet fala

Régi és új - gyönyörű!
Eddig azt hittem Sanghajban van a legtöbb daru....nem, Izraelben. Óriási a lakáshiány, az árak az egekben, viszont dübörög az építőipar.


Este falafelt ettünk pitában, majdnem olyan finomra sikerült, mint Bécsben a Nashmarkt-on:) Este még megnéztem a Larvik meccset. Új rajongója van Görbicz Anitának:

Taurus:)