2009. január 30., péntek

Dióbél bácsi

Néhány poszt egy másik blogról kerül majd ide. Ezeket szeretném megőrizni Mici néni bejegyzéseiből. Mici néni elhagyott minket, de itt marad Tauriu, aki folytatja.

Napsütötte télutón egy csöndes napot mivel is lehetne tölteni. Például egy kalapáccsal kiülni a teraszra. Na jó, kell még egy zsák héjas dió, hogy igazán jól érezd magad. Micsoda csoda ez: az ősz gyümölcse és a tél csemegéje! A diófa levelekből készült főzetet használhatod hajöblítéshez – jobb, ha csak sötét hajnál próbálkozol vele. A dióban sok fehérje, szénhidrát, vitamin, nyomelem, omega 3 zsírsav található. Ez a zsírsav elengedhetetlen szervezetünk számára, de önálló előállítására nem képes. Gazdag még a dió folsavban, B1, B2, E vitaminban, káliumban, kalciumban és magnéziumban. Kutatások szerint napi 5 deka elfogyasztása csökkenti a szívbetegségek kialakulásának esélyét. Állítólag termékenységszimbólum, de nekem inkább egy agy jut róla az eszembe. Jó kemény burokban, de csüggedés kizárva – reménykedem, hogy jövőre termőre fordul a papírhéjú fajta is! Amúgy, ha termékenységszimbólum, van neme is? Nekem férfi, öreg férfi, bácsi, vén dióbél bácsi…Már azon sem csodálkozom, hogy van ilyen: www.dio.lap.hu – dió a konyhában, festészetben, szobrászatban, bibliában, költészetben. Akkor most megtaláltam a világ egyik csodáját – ma boldog vagyok. Meg is ünnepelem egy kis sütivel. Naná, hogy diós kifli. Ja nem, a hivatalos neve vaníliás kifli: 35 dkg liszt, 25 dkg margarin, 10 dkg porcukor, 13 dkg dió, 2 csomag vaníliás cukor. Összegyúrni, aztán kis kifliket formázni, kisütni, vaníliás porcukorban megforgatni.
Ilyen volt
és ilyen lett: