2014. július 22., kedd

27/2. Kéktúra szakasz (2. túra)

Zempléni hegység: Sátoraljaújhely-Vágáshuta 9,1+4 km

Ezt a túrát még a múlt héten, a szakadó esőben elkövetett Hollóháza-Füzér túra másnapján tettük meg. A lelkesedés már nem volt annyira erős, egy cukrászdában vártuk a napsütést, de végül megelégedtünk a csak szemerkélő esővel és fél 1 körül útnak indultunk. Először a kék+ jelzésen felmentünk a Bányi-nyereghez. Az esőkabátom belülről is tök vizes volt, ilyen lehet amikor a fogyni vágyók folpackkal tekerik körbe magukat edzés előtt. Elhatároztam, hogy ezt a pólómat is kidobom a túra után, úgymint az előző napit....

 
Döbbenetes mennyivel nagyobb, sötétebb ez a táj, mint a Bakony. Gyönyörű, de érdekes az érzés, nem vagyok otthon. Az eső főleg nem komfortos, igaz elállt egy kis időre, de homokos sár az van bőven.

Mivel nem volt nálam óra és a tegnapi buszlekésést nem akartuk megismételni, enyhén teljesítménytúra hangulatban mentünk. Csendes volt az erdő, kivéve egy madár keserves vijjogását, amiről meg voltam győződve, hogy egy mamájáért visító vadmalac..tehát rohantam:)
Kidőlt fák mindenfele, de nem mostanában adták meg magukat, csak kevés az erdész. A kéken is volt egy kis szakasz, amire ráférne egy jó kis sarlózás. A nyakamig ért a csalán, ráadásul a jelzés sem volt egyértelmű, vissza nem akartam volna menni rajta.
 
Másfél órával a tervezett idő előtt érkeztünk meg Vágáshutára, a Huta kocsmához. Bezárt ugyan már egy ideje, de a teraszán két vizes srác szárítgatta magát a tulajjal beszélgetve, mi is csatlakoztunk. A srácok Füzérről jöttek, a tulaj Hután él ezer éve. Mondta, hogy szerepelt még az első Másfél millió lépésben, ott szárították a gombát az árokparton. Majd megkeresem ezt a részt. Disznót tart, csirkét, nyulat nevel, kaszál a faluban meg ki tudja még mit csinál. Talán beszűkíti ez a kis 50 fős falu, de vág az esze, az kiderült, kedves, jóindulatú ember.
 
 
Putrik és hiperházak, helikopterrel érkező nyaralók és tengődő helyiek. Ismét egy tanulmány. A kéktúrát úgy kezdtük el, hogy nyitva tartjuk a szemünket, szívünket az emberekre is (bár ez nekem nehezen megy alapból). Pozítív a két srác is, csak egy órát üldögéltünk együtt, de jó volt hallgatni őket.

5-kor indult a busz Sátoraljaújhelyre, ott hagytuk az autót. Lászlótanyára menet a jó munka jutalmaként megálltunk vacsorázni Széphalmon a Kerék csárdában. Tárkonyos gombaleves, túrós sztrapacska, sült csülök Gabi módra (nem én, a tulaj Gabi), barna Staropramen, igazi mosolyú, szolgálatkész pincérlány, felettébb ajánlott hely!

Ezen a képen nem a gombalevesemet kell nézni, hanem az ujjamat, ami az előző nap a Nagy-Milicről történt leereszkedés közben sérült meg. Hát persze, hogy elcsúsztam a 70 fokos sáros lejtőn és egy ujjal támasztottam meg mind az 50 kilómat, hogy le ne érjen a nadrágom a sárba. (TheNorthFace:) )

Ezzel a 27-es zempléni túrát abbahagytuk, a tervezett 45 km-ből 30 sikeredett, a középső Vágáshuta-Füzér szakaszért legkésőbb jövő ilyenkor visszajövünk.
 

2014. július 14., hétfő

27/1. Kéktúra szakasz (1. túra)

Zempléni-hegység: Hollóháza-Füzér 13,6 km

Lászlótanyán száltunk meg az üdülősoron -ez konkrétan 5 ház 8 km-re Hollóházától - gyönyörű rönkházban...céges üdülő. Indulhattunk volna innen is, hiszen az 5 ház közül az egyik a Panoráma büfé, az egyik pecsételő hely. Az autó logisztikázása miatt mégis lementünk autóval Hollóházára, hogy felgyalogolhassunk Lászlótanyára. Mikor elindultunk, még csak szemerkélt. Ezután esett kis túlzással 48 órán keresztül.

Bőrig ázva tartottunk egy pihenőt, megszárítgattuk a cuccainkat. Aztán amikor csendesedett az eső továbbindultunk épp belegyalogolva a Nagy-Milicen fennakadt felhőbe. Félelmetes és nagyon vizes volt, a fóbiám (az, amelyikben azt képzelem, hogy rámdől egy fa) felerősödött kissé.

Eső a Nagy-Milicen
Foltos szalamandra a Nagy-Milicen
Kamásli és teleszkópos túrabot - életmentő
Nem sokat álltunk meg, bár nem volt hideg az eső, túl akartunk lenni a dolgon. Ritkán van lehetőség ilyen oldalát látni az erdőnek, nem a merengős, rácsodálkozós hangulatok jöttek elő, inkább a csodálat az természeti erők iránt, az alázat.
 
Pusztafalu a Magas-hegyről
Ajaj...Vár-forrás pihenő kis sérüléssel megúszta
A 4,5 órás út 8 órásra sikeredett, Füzérnél feladtuk, a Bózsváig tartó 9 km-re se időnk, se erőnk nem maradt. Pecsételtünk a Vár büfében és miután lekéstük az utolsó buszt (szombaton 17 és 22,40 között nincs busz Hollóházára?), stoppolásba kezdtünk. Isten áldja meg Mester Margót jó élettel, gazdagsággal önzetlen segítségéért!
 

2014. július 6., vasárnap

Pápateszéri

malom túra:
Indulás Fenyőfőtől, Laci bácsi kocsmájától. A múltkor hasfájás, most fogfájás ürügyén ismét egy Jägerrel indítok, bár a 2 törzsvendég figyelmeztet, hogy arra pálinka való. Lehet be kellene ismernem, hogy semmi bajom, szimplán szeretem.... 
Tovább a Bakonyszűcsre vezető szekérúton haladtunk.

Utitárs
Bár az Agyaglyuk árok ősfenyői lenyűgözőek voltak, én a vadkakukkfűtől kaptam extázist, vissza kellene mennem egy tőért. Ahhoz képest, hogy eddig azt gondoltam antitalentum vagyok, sikerült a természetfotózásban fejlődnöm kicsit.

Tényleg ilyen szép, de ez a "mese" egy speckó beállítás a gépemen:)
Aztán jött a tényleges úticél, az Eigner tanya vizimalom romja. Nagy dzsumbuj és az enyészet, alig 50 éve szekerek hordták a búzát itt őrölni, mostanra a természet visszaveszi, ami az övé.

Szűcsre vezető fahíd enyészete
A következő pihenő a grófi fürdő, amit az Esterházy család az 1900-as évek elején építetett. Látszik, hogy nemrég helyrehozták, kiépített pihenőhely, de barbár népek vonultak végig a tájon..
Szamócát szedtünk, én meg fotózgattam.

Lejárat a Grófi fürdőhöz Pápateszér
Épül szépül a bögi malom
Farkashegyen át visszatértünk Fenyőfőre igencsak fájó lábbal, pedig alig volt szintemelkedés. A homokos szekérút (na meg az egész 16 km) igencsak megterheli a lábat, ezek szerint jobban, mint a hegymenet.

Hazafelé megjutalmaztuk magunkat egy estebéddel a veszprémvarsányi Korona Vendéglőben a 82-es út mentén, a harcsahalászléről nyilatkozni is tudok, isteni.

2014. július 2., szerda

Medve-szurdok

Egész napos túra, főleg a nyugat-dunántúliaknak ajánlott. Győrből 3 óra autóút 240 km, Szombathelyről szerintem 40 perccel biztos kevesebb. Érdemes korán indulni, hétvégén sokan kirándulnak, 10-re az összes magyar csoport odaér:) Mindenki fotózgat és nem lehet előzni, csak néhány helyen, olyan keskenyek a létrák.
 
Mi 1/2 10-kor indultunk Mixnitz nevű falucska 6-os parkolójából (toalett van...), kb. 45 perc a szurdok bejárata igencsak meredek emelkedővel. 3,5 Euro a belépő, ami teljesen korrekt ár, a fahíd és lépcsőrendszer szuperül karbantartott. Gyerekeknek 6 éves kortól ajánlják, de ez szerintem csak az osztrák gyerekekre vonatkozik.... Tévénézős magyar gyerekek inkább 9-10 éves korban próbálkozzanak, főleg ha tériszonyos anyukájuk van.
 
Rengeteg vízesés, a szurdokon átívelő fahidak, őrült mélység, hangosan és nagyon gyorsan zubogó patak, falépcsők - izgalmas nagyon.
 
 
Kb. 45-50 perc alatt lehet felérni egy hüttéhez, ami Jausenstation zum Guten Hirten néven fut. 1209 m-en járunk immár. Ha eléggé elfáradtál jutalmazd meg magad.
 
 
Innen mehetsz fel a Hochlantsch 1722 m magas csúcsára vagy  a Teichalm tóhoz. Előbbi kb. 1,5 órás 500 m-es szintemelkedés, utóbbi sík, inkább lejtős 1 órás út. 3. lehetőség: Vissza a parkolóba, de nem a szurdokon keresztül, az egyirányú. Ez is kb. 1,5 óra. Na melyiket választottuk?
 
 
Mi négyen voltunk, egy busznyi csoporttal nem tudom elképzelni ezt a menetet felfelé, nehéz az időt tartani ilyen pulzusemelős szakaszon. A kereszttől ismét 2 választás: vissza a hüttéhez vagy le a tóhoz. Ha a tóhoz mentünk volna, az +1,5 órát jelentett volna, úgy hogy még 3 órát vezetni kellett hazáig, nem vállaltuk. Július-tól a nyári szünetben, vasárnaponként van vissza busz a tótól Mixnitzig (167-es), de ezen a júniusi szombaton nem találtunk visszafuvar lehetőséget.
 
Lefelé igencsak sietősre vettük a tempót, az erdő közepén elkapott minket a jégeső, de a sűrű fenyves teljesen megvédett minket. Kabátilag fel voltunk készülve, a bergfex.at-n érdemes időjárást nézni a túra előtt, pontosan bejött a jóslatuk. Ücsörögtünk kicsit a fák alatt, míg elállt az eső, de a kövek igen csúszósak voltak lefelé, kell a jó cipő! Mire visszaértünk a hüttéig szétspriccelt a tömeg. Kis pihenő után legyalogoltunk az erdei ösvényen, legelőn át a parkolóig, este 1/2 8-ra értünk le. Ott voltunk fenn, 1230 m szintemelkedés fel, ugyanannyi le:
 
 
Szép volt, jó volt, visszamennénk!
 

2014. július 1., kedd

"Édes

barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."