2017. december 28., csütörtök

Megvoltszépvolt

Szép helyen, gyönyörű decemberi 23 fokban, jó társaságban, szimpatikus emberekkel töltöttünk el 3 napot és nem utolsó sorban férjhez adtuk a lányunkat. Nagymama egy hős volt, aki életében először, 82 évesen felült a repülőre és fantasztikusan bírta az utat. Apuka egy hős volt, mert 1 mondatot el is bírt mondani az ünnepi beszédből. Anyuka is egy hős volt, mert miután apuka zokogni kezdett, csak kicsit szipogva befejezte a beszédet.

Fotó: Szilágyi György

2017. december 23., szombat

Na ő az!

Íme a Hétszilvafás Csirkefogó, a Büdös Pracli Manci, Borostyán Boriska Bori:


2017. november 4., szombat

A múltkori

kiránduláskor gyűjtött kincseimből alkottam egy asztali díszt. Ezért szeretem az őszt és az erdőt. Az alap a kerítésépítés miatt kivágott ringlófa egy szelete.


Sosem vásárolok semmi ilyesmit, gyűjtögetek egész évben vagyis minden sz..t hazaviszek, hátha jó lesz valamire. Kavicsok, kövek, téglák és térkövek, növények, termések, fadarabok, gyökerek, madzagok, bőrök.....ezt apámtól tanultam, csak ő még megspékelte ezt a csavarokkal, rozsdás szögekkel, drótokkal. 2 éve játszották a Vaskakas Bábszínházban a János Vitézt, Szabó Ottó szobrász készítette a bábokat - a szeméttelepen összeszedett kacatokból. Elmondhatatlanul kreatív, tehetséges pacák, biztos nagyon boldog ember lehet:) 

2017. október 17., kedd

Közeleg

megint az év vége és alig voltam itt jelen több okból is. Egy részük valós, más részük nem annyira, csak magyarázom a bizonyítványom, persze kizárólag magamnak. Na egy kis összegzés:
- a múltkori izraeli túra feldolgozását még be sem fejeztem, folyt.köv decemberben.
- végre eljutottam Toscana-ba, Pisa, Firenze, Vinci, Lucca, San Gimignano, Marina di Pietrasanta.
A Hotel Monna Lisa-ban szálltunk meg és mivel mindennap lejártuk a lábunkat, praktikusan a szállodában vacsoráztunk. Erika a (magyar származású) tulajdonos minden este elmondta, hogy másnapra milyen speckó helyi ételeket főz, így hogy elfeledkezzek fájó lábaimról, egész nap az esti vacsi lebegett a szemem előtt.
Még ami nagyon tetszett (persze a pisai torony ferde...de ez gondolom annyira nem dob fel senkit), hogy villamossal mentünk be Firenzébe Nenni-Torregalli külvárosból az Alamanni állomásig, normálisan (ingyen) tudtunk parkolni és még a "való világot" is láttuk 1,20 Euróért.
Lucca
- futni nem futottam, mármint a fél vagy egész maratont. Az okok már a tavalyi nyavajgásaimból ismertek. Anyu halála után csak arra bírtam gondolni, hogy minek annyit erőlködni, úgyis meghalunk...szóval akaraterő kell ehhez a hobbihoz is. Viszont benn voltam egy 260 fős futóverseny szervezőbizottságában, hát iszonyú meló egy ilyen. Mindenesetre szuperül tudok kajajegyet perforálni, 2 éjszaka alatt legyártottam a 260 kaja- és italjegyívet. Közben negyedéves zárás a melóhelyen:) Beneveztem ugyan 7 km-re, edzettem is rá kicsit, de szerencsére annyi volt a regisztráción a meló, hogy nem értem oda a rajtra:)
- Visegrádon van a Bertényi Miklós Füvészkert az Ördögmalom étterem felett. Gyönyörű így ősszel és hiába voltak rengetegen a Pilisben, ott nem volt senki...talán mert 500 Ft a belépő?:) Na és séta után egy sült pisztráng az étteremben, mennyei.


Na sziasztok, menjetek tüntetni!

2017. szeptember 24., vasárnap

Gilboa

"Gilboa hegyei, se harmat, se eső tirátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek pajzsa, Saul pajzsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal" (2Sámuel 1:21).

És valóban hatott az átok, a hegy 3/4-e kopár. Majd egyszer megnézem tavasszal, amikor nyílnak az íriszek. A táj varázslatos így is, bár rettentő meleg volt, a túraútvonalak mentén sem volt elég árnyék ahhoz, hogy komolyabb kirándulást tervezzünk.

2017. szeptember 6., szerda

Hangulatok

kicsit összedobálva, az északi túránkról.

Galileai tenger azaz Kineret-tó vagy Genázáreti tó
Kineret-tó és Arbel hegy
A Galileai tengerről most nem tudok még túl sokat írni. Egyszerűen annyi a látnivaló, hogy felfoghatatlan. A keresztény emlékek feltérképezése már elkezdődött amikor még tavaly megálltunk a Jordán partján. Ott tudatosult, hogy itt minden kavics olyan múltat hordoz, amit felfogni is nehéz. A fenti képen nehezen kivehető Arbel-hegy állítólag születési helye Ádámnak és Évának...na ezt ne vegyétek készpénznek, ennek még utána kell járnom, gyanítom félreértettem valamit:)
Most nem az ókori emlékek vonzottak, hanem a kaják és a kilátás. Ahonnan ez a kép készült, ott lesz az esküvő...na erről majd utólag írok.Addig is csorogjon a nyálunk.


2017. augusztus 6., vasárnap

Júliusban

utaztunk kicsit megint. Egyik úticél a Negev-sivatag volt, ami döbbenetes, hogy az ország felét foglalja el. Hihetetlen, hogy az emberek milyen körülmények között képesek otthont teremteni. BeerSheva felé vettük az irányt. Ettől a várostól nem messze, Urimban volt önkéntes a fiam, tejóég ha tudtam volna hová küldöm... 1-2 km-re Gázától....:) Esetleg a focirajongóknak lehet még ismerős BeerSheva, a Honvéd játszott ott BL selejtezőt nemrég - kikapott....  A várost elkerültük, Sde Boker kibucnál álltunk meg. Itt élt haláláig David Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke. Egy 5-6 házból álló területet jártunk be, amiből az egyik az ő háza volt, teljesen megőrizve a 73-as, halálakori állapotot. A többiben kiállítások, filmvetítés, interaktív oktatóanyagok az életéről, a környezetről, az egyetemről, kutatásról. Minden házban légkondi, kinn 40 fok, szóval végignéztünk mindent:)
Elég puritán, ugye?
Az álma, hogy a sivatag benépesül, nem vált maradéktalanul valóra látszólag. De ha azt nézem, hogy haltenyésztés is van a Negev sivatagban...ámulat. A lakosság 10%-a mégiscsak itt lakik.

A kibuctól 5 percre Midreshet Ben Gurion volt a következő megálló, itt van a sírhelye kérésére és nem Jeruzsálemben, ahol a protokoll szerint a miniszterelnökök szoktak nyugodni.
Kilátás a sír felől
A sírtól a parkolóig egy gyönyörű kert húzódik szabadon kószálgató núbiai kőszáli kecskékkel és tyúkfélékkel - majd kiderítem mifélék:) Vadon élő teve állítólag már nincs, csak szökött teve...az összeset befogták a beduinok. Ott fotóztam ezt a kúszónövényt is, a tüskék kb. 3-4 centisek, szerintem ebből volt a töviskorona.
Találtam a neten (a forrást nem tudom, bocs) egy jó képet Midreshet-Sde Bokerről, a sír nagyjából a kép közepén a szirten van.

Következő állomás felé tartva láttuk Avdat romjait a hegy tetején. Az ókori kereskedelmi út, a "tömjén út" romvárosai - köztük - Avdat is - a Világörökség része. Majd legközelebb felmegyünk:) Mondanám, hogy nem ilyen rohadt melegben, de télen eléggé veszélyesek ezek a sivatagi utak. Az eső nem tud a homokban leszivárogni túl gyorsan, ezért folyóvá duzzadva önti el az autóutakat is.

Avdat - forrás: Visions of Travel
 Elértük a Negev sivatag közepét, Mizpe Ramon-t. Kb. 2000 ember lakja ezt a kráter szélén álló kisvárost. Ez a kráter a Maktesh Ramon, a világ legnagyobb krátere, amit nem vulkánkitörés és nem is meteor hozott létre, csupán az erózió.
Színes homok gyűjtő hely:)
A kráter széle ott fenn, végig a horizonton, kb. 450 m mély a kráter. Ahol állunk egy kis homokozót rendeztek be, hogy ne kelljen végigjárni a 40*10 km-es krátert érte. Fehér, sárga, vörös, barna, fekete és még ezek árnyalatai azoknak a turistáknak, akik emléket szeretnének hazavinni. Ja, csak a reptéren is higgyék el, hogy homok:)
A kráter szélén. Nem annyira a szélén:)

2017. július 29., szombat

Ahogy

látszik, még nem teljes a fűszerkert feltöltése. Most a szalma és némi föld volt soron, jövő tavaszra biztos kész lesz:) Viszont a kerti út projekt 2. üteme kész. Az évi másfél méteres haladás kicsit lassú, de a projekt lényege nem a cél (az út), hanem az út. (húúú de humoros vagyok......)


Szóval a projekt lényege a slow, hogy ne kerüljön pénzbe, innen-onnan szedett-vedett anyagokból készüljön és szép legyen. Ez utóbbi persze eléggé nem egzakt, mivel tudjuk ízléssel nem lehet vitatkozni, lényeg, hogy nekem tessen. Vagyis beton, kő, kavics, tégla kombináció ez is. (Ezúton is jelzem, ha valakinek van felesleges 1-2 darab kidobandó térköve, vágja hozzám....nanana..)

2017. június 6., kedd

Ismét

bodzaszörp szezon! Még mindig a saját bodzabokromat használom e célra, nem az út széli ólmos és a kukoricaföld melletti permetezettet. Recept itt, illetve a poszton belüli hivatkozásnál.
Garantáltan eláll egy évig is, most találtam még néhány üveggel a garázsban....úgy látszik keveset vannak itt a gyerekek.

Elkészült a fűszerkert projekt első lépése. Gyújtósnak gyűjtött faágak és miszlikbe szabdalt papír tojástartók kerültek azóta az aljára, természetesen a vakondháló és a kertészeti fólia fölé. Földet kellene szerezni még.

Háttérben Fibike madárra vadászik

2017. május 25., csütörtök

Hetedik nap

az Úr megpihent...ja nem, hazautazott.

Kijutni majdnem olyan nehéz az országból, mint bejutni. Búcsú, pityergés, detektor, biztonsági kérdések. Újra itthon, téli kabát:)
Hidd el, jó dolgok fognak történni

2017. április 25., kedd

Hatodik nap

S. mindenképp el akart vinni a Holt-tengerhez. Én nem is készültem erre, hiszen a nyáron már voltunk ott. Akkor a legészakibb csücskénél voltunk, úgy emlékeztem rá, hogy keskeny, iszapos (és persze varázslatos). Most egész más arcát mutatta, óriási, sókiválással szegélyezett, gyönyörű türkiz.

Először spa túrát terveztünk, Ein Gedi-t ajánlják elsőre a keresők. Viszont, ha kicsit utánaolvas az ember, akkor már nem annyira szép a kép. Nagyon drága, lehúzós és messze van a tenger. Csak ott lehet kaját venni, kisvonat visz le a partig, mert a víz már annyira visszahúzódott, azt hiszed, hogy az oázisban több medence van, aztán kiderül, hogy csak egy. Úgyhogy gyors döntés, plusz fél óra út, irány Ein Bokek.

A Holt-tengerről egy szuper poszt itt olvasható, nagyon tetszik, főleg hogy szerepel benne a kedvenc kifejezésem: tektonikus lemez:)

Az úton semmi gond nem volt, de azért én aggódva nézegettem a visszapillantó tükörbe és annyira nem voltam nyugodt, amikor hosszú ideig egy fehér rendszámos autó jött mögöttünk. Mehettünk volna egy kis kerülővel más úton, de akkor nem láthattam volna az útjelző táblákat Jericho vagy Hebron felé. A táj hihetetlenül kopár, a vörös homoktól és szikláktól olyan a látvány, mintha legalábbis a Marson járnék.
Látkép a Masada erődből
Ein Bokek egy kb. akkora település, mint a falunk, csak ez a falu 15-20 szállodából áll. A szálloda soron kívül meg a semmi...
A tenger sokkal világosabb színű volt, mint északon, iszap csak a szállodáknál volt, szerintem azt máshonnan hozták. Az egyik szálloda strandján voltunk, ingyenes volt minden kivéve a napozó ágyakat. Most csak 30 fok volt, jobban bírtam a napot, nem úgy mint tavaly nyáron, amikor 46 fok volt a levegő hőmérséklete. Most már ügyesen nem dörgöltem bele a szemembe a sós vizet és gyakorlottan nem próbáltam állva közlekedni a vízben.  

Szemben Jordánia hegyei
Visszafelé megálltunk a Masada erődnél. Gyalog nem biztos, hogy valaha felmegyek, ezért kénytelen voltam leküzdeni a tériszonyomat és mélyen a zsebembe nyúlni, hogy felmehessek felvonóval. Fenn a romok, igazából nem túl érdekes...viszont a kilátás! Körülöttünk a sivatag, alattunk a Holt-tenger, egyszerűen annyira gyönyörű, hogy a szavam elállt szinte szó szerint és próbáltam bevésni a látványt, az érzést az agyamba. Úgy éreztem, ha majd valami szörnyűség történik a világgal, ez a kép lesz a túlélésem kulcsa, amit ha előhívok az agyamból megment majd, mint Harry Pottert a patrónusa. 
Beszálltam ebbe???
Halványan látszik a túlpart, Jordánia
Hazafelé az autóból fotózgattam, egyik kedvencem S. szavaival élve az élesen balra kanyarodó, veszélyes kecske.

Búcsúzóul az "enyém vagy Júdeai-sivatag" című kép:)

A ráadás: ölelés,együtt örökké:)

2017. április 9., vasárnap

Ötödik nap

Az egész napot Tel-Avivban töltöttük. Először a Sarona Üzletközpontban mentünk egy kört, bámészkodtunk, vettünk magokat, aszalt gyömbért. Itt volt tavaly nyáron merénylet, sokan meghaltak, de erre nem kell gondolni, mert akkor az ember nem menne sehová, ki sem tenné a lábát otthonról. A biztonsági ellenőrzés egyenlő a nullával, csóri biztonsági őr üldögél kinn a napon és marhára nem érdekli mi van a táskámban...
Purim miatt minden zöld területen gyerekműsorok voltak, jó nagy volt a nyüzsgés, a hangzavar.

Utána átmentünk a HaTachana-ra. Itt is gyerekek, családok szórakoztak jelmezbe öltözve. Ez egy régi vasútállomás, ahol a régi épületeket meghagyva alakították ki a kis boltokat, kávézókat. Fagyiztunk egy Vaniglia-ban, élveztük a napsütést. Sajnos homokvihar miatt enyhe vörös szmog érződött, ezért a sportot - biciklizés Tel-Aviv Beachen - kihagytuk. Kimentünk  piacra is, a Carmel market-re, sürgősen souvenirt kellett vennem. Egy Hamza-s kulcstartót vettem 6 sekelért, úti ima véséssel, slusszkulcshoz szántam.

Utána Yafo-ban kódorogtunk, tökéletes 24-25 fokos meleg volt, pont ideális a fehér kövek között. Nyáron este voltunk ott a gatyarohasztó nappali 35 fok miatt, úgy viszont nem láttam a részleteket. 

Egy üzlet fala

Régi és új - gyönyörű!
Eddig azt hittem Sanghajban van a legtöbb daru....nem, Izraelben. Óriási a lakáshiány, az árak az egekben, viszont dübörög az építőipar.


Este falafelt ettünk pitában, majdnem olyan finomra sikerült, mint Bécsben a Nashmarkt-on:) Este még megnéztem a Larvik meccset. Új rajongója van Görbicz Anitának:

Taurus:)

2017. március 31., péntek

Negyedik nap

Szombat. Szünnap. Vagyis pihenőnap. Délután kutyaparkoztunk. 10 kutyagazdiból 8 orosz...hihetetlen.


Este zsinagógába mentünk, ami konkrétan egy művelődési ház. El vagyunk mi kényeztetve itt Európában ezekkel a gyönyörű épületekkel.

A zsinagóga egy olyan kerületben van, ahol többnyire etiópok laknak. Na akkor miénk az orosz negyed, itt az etióp, biztos van francia negyed is...Külön ajtón mentek be a férfiak és a nők a terembe, de a két rész között függöny volt, amin nem lehetett átlátni. A gyerekek jöttek mentek a két terem között. A rabbi felolvasta Eszter könyvét és ahányszor kiejtette Hámán nevét, dobogtunk a lábunkkal és kereplőztünk. Muris volt, hogy szinte mindenki be volt öltözve, volt egy hapsi, aki arabnak öltözött.... Egy csomó hős is volt pókembertől Schrekig, indiánok, kalózok, mikulások, Miki és Mini egerek. Utána kezdődött a party, sok-sok alkohollal:) Ettünk hámán füle sütit, a szomszédnak adtunk ajándékot, a kéregetőnek pénzt.