2017. szeptember 6., szerda

Hangulatok

kicsit összedobálva, az északi túránkról.

Galileai tenger azaz Kineret-tó vagy Genázáreti tó
Kineret-tó és Arbel hegy
A Galileai tengerről most nem tudok még túl sokat írni. Egyszerűen annyi a látnivaló, hogy felfoghatatlan. A keresztény emlékek feltérképezése már elkezdődött amikor még tavaly megálltunk a Jordán partján. Ott tudatosult, hogy itt minden kavics olyan múltat hordoz, amit felfogni is nehéz. A fenti képen nehezen kivehető Arbel-hegy állítólag születési helye Ádámnak és Évának...na ezt ne vegyétek készpénznek, ennek még utána kell járnom, gyanítom félreértettem valamit:)
Most nem az ókori emlékek vonzottak, hanem a kaják és a kilátás. Ahonnan ez a kép készült, ott lesz az esküvő...na erről majd utólag írok.Addig is csorogjon a nyálunk.


2017. augusztus 6., vasárnap

Júliusban

utaztunk kicsit megint. Egyik úticél a Negev-sivatag volt, ami döbbenetes, hogy az ország felét foglalja el. Hihetetlen, hogy az emberek milyen körülmények között képesek otthont teremteni. BeerSheva felé vettük az irányt. Ettől a várostól nem messze, Urimban volt önkéntes a fiam, tejóég ha tudtam volna hová küldöm... 1-2 km-re Gázától....:) Esetleg a focirajongóknak lehet még ismerős BeerSheva, a Honvéd játszott ott BL selejtezőt nemrég - kikapott....  A várost elkerültük, Sde Boker kibucnál álltunk meg. Itt élt haláláig David Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke. Egy 5-6 házból álló területet jártunk be, amiből az egyik az ő háza volt, teljesen megőrizve a 73-as, halálakori állapotot. A többiben kiállítások, filmvetítés, interaktív oktatóanyagok az életéről, a környezetről, az egyetemről, kutatásról. Minden házban légkondi, kinn 40 fok, szóval végignéztünk mindent:)
Elég puritán, ugye?
Az álma, hogy a sivatag benépesül, nem vált maradéktalanul valóra látszólag. De ha azt nézem, hogy haltenyésztés is van a Negev sivatagban...ámulat. A lakosság 10%-a mégiscsak itt lakik.

A kibuctól 5 percre Midreshet Ben Gurion volt a következő megálló, itt van a sírhelye kérésére és nem Jeruzsálemben, ahol a protokoll szerint a miniszterelnökök szoktak nyugodni.
Kilátás a sír felől
A sírtól a parkolóig egy gyönyörű kert húzódik szabadon kószálgató núbiai kőszáli kecskékkel és tyúkfélékkel - majd kiderítem mifélék:) Vadon élő teve állítólag már nincs, csak szökött teve...az összeset befogták a beduinok. Ott fotóztam ezt a kúszónövényt is, a tüskék kb. 3-4 centisek, szerintem ebből volt a töviskorona.
Találtam a neten (a forrást nem tudom, bocs) egy jó képet Midreshet-Sde Bokerről, a sír nagyjából a kép közepén a szirten van.

Következő állomás felé tartva láttuk Avdat romjait a hegy tetején. Az ókori kereskedelmi út, a "tömjén út" romvárosai - köztük - Avdat is - a Világörökség része. Majd legközelebb felmegyünk:) Mondanám, hogy nem ilyen rohadt melegben, de télen eléggé veszélyesek ezek a sivatagi utak. Az eső nem tud a homokban leszivárogni túl gyorsan, ezért folyóvá duzzadva önti el az autóutakat is.

Avdat - forrás: Visions of Travel
 Elértük a Negev sivatag közepét, Mizpe Ramon-t. Kb. 2000 ember lakja ezt a kráter szélén álló kisvárost. Ez a kráter a Maktesh Ramon, a világ legnagyobb krátere, amit nem vulkánkitörés és nem is meteor hozott létre, csupán az erózió.
Színes homok gyűjtő hely:)
A kráter széle ott fenn, végig a horizonton, kb. 450 m mély a kráter. Ahol állunk egy kis homokozót rendeztek be, hogy ne kelljen végigjárni a 40*10 km-es krátert érte. Fehér, sárga, vörös, barna, fekete és még ezek árnyalatai azoknak a turistáknak, akik emléket szeretnének hazavinni. Ja, csak a reptéren is higgyék el, hogy homok:)
A kráter szélén. Nem annyira a szélén:)

2017. július 29., szombat

Ahogy

látszik, még nem teljes a fűszerkert feltöltése. Most a szalma és némi föld volt soron, jövő tavaszra biztos kész lesz:) Viszont a kerti út projekt 2. üteme kész. Az évi másfél méteres haladás kicsit lassú, de a projekt lényege nem a cél (az út), hanem az út. (húúú de humoros vagyok......)


Szóval a projekt lényege a slow, hogy ne kerüljön pénzbe, innen-onnan szedett-vedett anyagokból készüljön és szép legyen. Ez utóbbi persze eléggé nem egzakt, mivel tudjuk ízléssel nem lehet vitatkozni, lényeg, hogy nekem tessen. Vagyis beton, kő, kavics, tégla kombináció ez is. (Ezúton is jelzem, ha valakinek van felesleges 1-2 darab kidobandó térköve, vágja hozzám....nanana..)

2017. június 6., kedd

Ismét

bodzaszörp szezon! Még mindig a saját bodzabokromat használom e célra, nem az út széli ólmos és a kukoricaföld melletti permetezettet. Recept itt, illetve a poszton belüli hivatkozásnál.
Garantáltan eláll egy évig is, most találtam még néhány üveggel a garázsban....úgy látszik keveset vannak itt a gyerekek.

Elkészült a fűszerkert projekt első lépése. Gyújtósnak gyűjtött faágak és miszlikbe szabdalt papír tojástartók kerültek azóta az aljára, természetesen a vakondháló és a kertészeti fólia fölé. Földet kellene szerezni még.

Háttérben Fibike madárra vadászik

2017. május 25., csütörtök

Hetedik nap

az Úr megpihent...ja nem, hazautazott.

Kijutni majdnem olyan nehéz az országból, mint bejutni. Búcsú, pityergés, detektor, biztonsági kérdések. Újra itthon, téli kabát:)
Hidd el, jó dolgok fognak történni

2017. április 25., kedd

Hatodik nap

S. mindenképp el akart vinni a Holt-tengerhez. Én nem is készültem erre, hiszen a nyáron már voltunk ott. Akkor a legészakibb csücskénél voltunk, úgy emlékeztem rá, hogy keskeny, iszapos (és persze varázslatos). Most egész más arcát mutatta, óriási, sókiválással szegélyezett, gyönyörű türkiz.

Először spa túrát terveztünk, Ein Gedi-t ajánlják elsőre a keresők. Viszont, ha kicsit utánaolvas az ember, akkor már nem annyira szép a kép. Nagyon drága, lehúzós és messze van a tenger. Csak ott lehet kaját venni, kisvonat visz le a partig, mert a víz már annyira visszahúzódott, azt hiszed, hogy az oázisban több medence van, aztán kiderül, hogy csak egy. Úgyhogy gyors döntés, plusz fél óra út, irány Ein Bokek.

A Holt-tengerről egy szuper poszt itt olvasható, nagyon tetszik, főleg hogy szerepel benne a kedvenc kifejezésem: tektonikus lemez:)

Az úton semmi gond nem volt, de azért én aggódva nézegettem a visszapillantó tükörbe és annyira nem voltam nyugodt, amikor hosszú ideig egy fehér rendszámos autó jött mögöttünk. Mehettünk volna egy kis kerülővel más úton, de akkor nem láthattam volna az útjelző táblákat Jericho vagy Hebron felé. A táj hihetetlenül kopár, a vörös homoktól és szikláktól olyan a látvány, mintha legalábbis a Marson járnék.
Látkép a Masada erődből
Ein Bokek egy kb. akkora település, mint a falunk, csak ez a falu 15-20 szállodából áll. A szálloda soron kívül meg a semmi...
A tenger sokkal világosabb színű volt, mint északon, iszap csak a szállodáknál volt, szerintem azt máshonnan hozták. Az egyik szálloda strandján voltunk, ingyenes volt minden kivéve a napozó ágyakat. Most csak 30 fok volt, jobban bírtam a napot, nem úgy mint tavaly nyáron, amikor 46 fok volt a levegő hőmérséklete. Most már ügyesen nem dörgöltem bele a szemembe a sós vizet és gyakorlottan nem próbáltam állva közlekedni a vízben.  

Szemben Jordánia hegyei
Visszafelé megálltunk a Masada erődnél. Gyalog nem biztos, hogy valaha felmegyek, ezért kénytelen voltam leküzdeni a tériszonyomat és mélyen a zsebembe nyúlni, hogy felmehessek felvonóval. Fenn a romok, igazából nem túl érdekes...viszont a kilátás! Körülöttünk a sivatag, alattunk a Holt-tenger, egyszerűen annyira gyönyörű, hogy a szavam elállt szinte szó szerint és próbáltam bevésni a látványt, az érzést az agyamba. Úgy éreztem, ha majd valami szörnyűség történik a világgal, ez a kép lesz a túlélésem kulcsa, amit ha előhívok az agyamból megment majd, mint Harry Pottert a patrónusa. 
Beszálltam ebbe???
Halványan látszik a túlpart, Jordánia
Hazafelé az autóból fotózgattam, egyik kedvencem S. szavaival élve az élesen balra kanyarodó, veszélyes kecske.

Búcsúzóul az "enyém vagy Júdeai-sivatag" című kép:)

A ráadás: ölelés,együtt örökké:)

2017. április 9., vasárnap

Ötödik nap

Az egész napot Tel-Avivban töltöttük. Először a Sarona Üzletközpontban mentünk egy kört, bámészkodtunk, vettünk magokat, aszalt gyömbért. Itt volt tavaly nyáron merénylet, sokan meghaltak, de erre nem kell gondolni, mert akkor az ember nem menne sehová, ki sem tenné a lábát otthonról. A biztonsági ellenőrzés egyenlő a nullával, csóri biztonsági őr üldögél kinn a napon és marhára nem érdekli mi van a táskámban...
Purim miatt minden zöld területen gyerekműsorok voltak, jó nagy volt a nyüzsgés, a hangzavar.

Utána átmentünk a HaTachana-ra. Itt is gyerekek, családok szórakoztak jelmezbe öltözve. Ez egy régi vasútállomás, ahol a régi épületeket meghagyva alakították ki a kis boltokat, kávézókat. Fagyiztunk egy Vaniglia-ban, élveztük a napsütést. Sajnos homokvihar miatt enyhe vörös szmog érződött, ezért a sportot - biciklizés Tel-Aviv Beachen - kihagytuk. Kimentünk  piacra is, a Carmel market-re, sürgősen souvenirt kellett vennem. Egy Hamza-s kulcstartót vettem 6 sekelért, úti ima véséssel, slusszkulcshoz szántam.

Utána Yafo-ban kódorogtunk, tökéletes 24-25 fokos meleg volt, pont ideális a fehér kövek között. Nyáron este voltunk ott a gatyarohasztó nappali 35 fok miatt, úgy viszont nem láttam a részleteket. 

Egy üzlet fala

Régi és új - gyönyörű!
Eddig azt hittem Sanghajban van a legtöbb daru....nem, Izraelben. Óriási a lakáshiány, az árak az egekben, viszont dübörög az építőipar.


Este falafelt ettünk pitában, majdnem olyan finomra sikerült, mint Bécsben a Nashmarkt-on:) Este még megnéztem a Larvik meccset. Új rajongója van Görbicz Anitának:

Taurus:)

2017. március 31., péntek

Negyedik nap

Szombat. Szünnap. Vagyis pihenőnap. Délután kutyaparkoztunk. 10 kutyagazdiból 8 orosz...hihetetlen.


Este zsinagógába mentünk, ami konkrétan egy művelődési ház. El vagyunk mi kényeztetve itt Európában ezekkel a gyönyörű épületekkel.

A zsinagóga egy olyan kerületben van, ahol többnyire etiópok laknak. Na akkor miénk az orosz negyed, itt az etióp, biztos van francia negyed is...Külön ajtón mentek be a férfiak és a nők a terembe, de a két rész között függöny volt, amin nem lehetett átlátni. A gyerekek jöttek mentek a két terem között. A rabbi felolvasta Eszter könyvét és ahányszor kiejtette Hámán nevét, dobogtunk a lábunkkal és kereplőztünk. Muris volt, hogy szinte mindenki be volt öltözve, volt egy hapsi, aki arabnak öltözött.... Egy csomó hős is volt pókembertől Schrekig, indiánok, kalózok, mikulások, Miki és Mini egerek. Utána kezdődött a party, sok-sok alkohollal:) Ettünk hámán füle sütit, a szomszédnak adtunk ajándékot, a kéregetőnek pénzt.

2017. március 20., hétfő

Harmadik nap

Vendégségbe mentünk Modiinba. Gyönyörű kisváros, a hófehér épületek, az utcák is tiszták, világosak. Az egész város a semmiből épült, megtervezték az egészet az első utcától az utolsó házig. Vendéglátóink mesélték, hogy kijöttek a pusztába, ott rámutattak nekik egy bokros területre, hogy ez lesz a házuk helye. Mivel semmi sem volt ott, könnyű volt a közművesítés, nincsenek villanyvezetékek sehol a városban, kábelek futnak, max napelem paneleket látni. Csodálatos, ez olyan lényeges dolog, amitől igencsak múlik egy város összképe. A mi falunkban kis túlzással csak nekünk jön be kábelen az áram (merdolgozóvagyok). Amúgy mindenhol azok az ocsmány és könnyen leszakadó madzagok...jó ez egy 5 utcás falu, de akkoris.
Kimentünk az Anabe Parkba (azt hiszem ez a neve), ami 3 falumnyi terület a város közepén. Minden van itt a viziszínpadtól a dzsindzsásig, a gyerekeknek, a túrázóknak, a bicikliseknek, a kutyázóknak és a város zaja egyáltalán nem hallatszik ide. (Valamilyen oknál fogva egy csomó életnagyságú dínó és teknős szobor is van a parkban, vicces) Nagyon-nagyon élhető hely. Az első képen látszanak a méretek, ez kb. az 1/3-a, a második pedig a bike-os, túrázós területe. (Csongival a német vizslával:) )

Már készülődtek Purimra, úgyhogy az utcák tele voltak vicces jelmezbe öltözött emberekkel. Én egérnek öltöztem és aztán 3 napot ebben is töltöttem:)


2017. március 19., vasárnap

Második nap

Rosh Hanikra volt a mai úticél...140 km, de megérte. A legészakibb tengerparti szikla, illetve az alatta fekvő barlangrendszer nem is olyan régóta látogatható. A barlangbejárathoz felvonóval lehet lejutni, 60 fokos szögben alig 100 métert megy, kicsi tériszony csak. A barlangba be-becsapott a tenger, denevérek röpdöstek felettünk, a fehér mészkősziklák szinte vakítottak a napsütésben. A libanoni határt a vízben bóják jelzik, a szikla tetején a katonai zár mellett szolidan fotózkodtunk. Láttuk a Haifa-Bejrút-Tripoli vasút alagutat, berobbantották illetve befalazták sajnos. Jó lenne, ha vasúton is el lehetne jutni Izraelbe. Az én életemben már nem hiszem...   Kilátás a Földközi-tengerre, a tengeren egy hadihajó, balra a fehér sátrak banánültetvények.

A szikla alja, a határ.
Nem mintha nem tudnám merre menjek...
A következő megálló Haifa, Bahai kertek. A kert felülről nézve egy kertnek látszik, valójában legalább 8, a keresztező autóutak ebből a szögből nem is látszanak. Innen felülről csak fotóztunk, aztán az egyik alsó kertben sétáltunk. A pozsgások tetszettek a legjobban, amik pont olyanok voltak, mint az enyémek otthon, csak óriásiban...olyan volt mintha Gulliver utazásait élném.
Gyümölcs és virág is. Március. No comment.
Haifában vacsoráztunk, de előtte még G. kedvéért bementünk a Tikotin japán művészeti múzeumba. A kerámiák csodaszépek. Kedvencem ez az 5 négyzet alakú tál az 1600-as évek végéről.


Véletlenül a 6-os helyett 2-es autópályán mentünk vissza Tel-avivba, tiszta M1, zsúfolt és rossz minőségű.

2017. március 15., szerda

Első nap

Csak 3 órás repülőút...7 hónapja nem láttam a lányom. A fiamat gyakrabban egy kicsit, de ott tudom, ha valami van, még biciklivel is mehetek:)

Megismerkedtem Tomoval:

Délután kimentünk Palmachim Beach-re. Ez egy Tel-Avivtól délre található kibuc, homokos parttal. Gyönyörű a naplemente itt, idejárnak a terhes, esküvős, bar és bat mitzvah-s fotózkodók és itt kérik meg egyesek kezét:)
És annyi itt az aloe, mint a gomba.  Itt van egy kis nemzeti park is a parton, tengeri teknősök költőhelye.