2017. március 20., hétfő

Harmadik nap

Vendégségbe mentünk Modiinba. Gyönyörű kisváros, a hófehér épületek, az utcák is tiszták, világosak. Az egész város a semmiből épült, megtervezték az egészet az első utcától az utolsó házig. Vendéglátóink mesélték, hogy kijöttek a pusztába, ott rámutattak nekik egy bokros területre, hogy ez lesz a házuk helye. Mivel semmi sem volt ott, könnyű volt a közművesítés, nincsenek villanyvezetékek sehol a városban, kábelek futnak, max napelem paneleket látni. Csodálatos, ez olyan lényeges dolog, amitől igencsak múlik egy város összképe. A mi falunkban kis túlzással csak nekünk jön be kábelen az áram (merdolgozóvagyok). Amúgy mindenhol azok az ocsmány és könnyen leszakadó madzagok...jó ez egy 5 utcás falu, de akkoris.
Kimentünk az Anabe Parkba (azt hiszem ez a neve), ami 3 falumnyi terület a város közepén. Minden van itt a viziszínpadtól a dzsindzsásig, a gyerekeknek, a túrázóknak, a bicikliseknek, a kutyázóknak és a város zaja egyáltalán nem hallatszik ide. (Valamilyen oknál fogva egy csomó életnagyságú dínó és teknős szobor is van a parkban, vicces) Nagyon-nagyon élhető hely. Az első képen látszanak a méretek, ez kb. az 1/3-a, a második pedig a bike-os, túrázós területe. (Csongival a német vizslával:) )

Már készülődtek Purimra, úgyhogy az utcák tele voltak vicces jelmezbe öltözött emberekkel. Én egérnek öltöztem és aztán 3 napot ebben is töltöttem:)


2017. március 19., vasárnap

Második nap

Rosh Hanikra volt a mai úticél...140 km, de megérte. A legészakibb tengerparti szikla, illetve az alatta fekvő barlangrendszer nem is olyan régóta látogatható. A barlangbejárathoz felvonóval lehet lejutni, 60 fokos szögben alig 100 métert megy, kicsi tériszony csak. A barlangba be-becsapott a tenger, denevérek röpdöstek felettünk, a fehér mészkősziklák szinte vakítottak a napsütésben. A libanoni határt a vízben bóják jelzik, a szikla tetején a katonai zár mellett szolidan fotózkodtunk. Láttuk a Haifa-Bejrút-Tripoli vasút alagutat, berobbantották illetve befalazták sajnos. Jó lenne, ha vasúton is el lehetne jutni Izraelbe. Az én életemben már nem hiszem...   Kilátás a Földközi-tengerre, a tengeren egy hadihajó, balra a fehér sátrak banánültetvények.

A szikla alja, a határ.
Nem mintha nem tudnám merre menjek...
A következő megálló Haifa, Bahai kertek. A kert felülről nézve egy kertnek látszik, valójában legalább 8, a keresztező autóutak ebből a szögből nem is látszanak. Innen felülről csak fotóztunk, aztán az egyik alsó kertben sétáltunk. A pozsgások tetszettek a legjobban, amik pont olyanok voltak, mint az enyémek otthon, csak óriásiban...olyan volt mintha Gulliver utazásait élném.
Gyümölcs és virág is. Március. No comment.
Haifában vacsoráztunk, de előtte még G. kedvéért bementünk a Tikotin japán művészeti múzeumba. A kerámiák csodaszépek. Kedvencem ez az 5 négyzet alakú tál az 1600-as évek végéről.


Véletlenül a 6-os helyett 2-es autópályán mentünk vissza Tel-avivba, tiszta M1, zsúfolt és rossz minőségű.

2017. március 15., szerda

Első nap

Csak 3 órás repülőút...7 hónapja nem láttam a lányom. A fiamat gyakrabban egy kicsit, de ott tudom, ha valami van, még biciklivel is mehetek:)

Megismerkedtem Tomoval:

Délután kimentünk Palmachim Beach-re. Ez egy Tel-Avivtól délre található kibuc, homokos parttal. Gyönyörű a naplemente itt, idejárnak a terhes, esküvős, bar és bat mitzvah-s fotózkodók és itt kérik meg egyesek kezét:)
És annyi itt az aloe, mint a gomba.  Itt van egy kis nemzeti park is a parton, tengeri teknősök költőhelye.

2017. február 27., hétfő

Melegebb

éghajlatra megyek a jövő héten:) Miután hazajöttem a síelésből, mehetek is a tengerpartra...aranyéletem van. Egyetlen szépséghiba, hogy a kettő között viszont marhán dolgoznom kell! Na jó, egye fene, ez az ára.

Kreischberg
Igazából tök fölösleges minden évben fotózni. Ugyanoda megyek, ugyanabban a ruhában, a hó ugyanannyi februárban a szemben lévő hegyeken. Ja nem, a bakancs más, ez a sípcsontomat törte lilára a lábujjam helyett...ez pozitív. Ja a nadrágom is új, végül még sikerült begombolni is, némi előzetes hulahopp karikázás után...ez is pozitív. 

Tegnap megnéztük az Augusztus Oklahomában-t a színházban, a szokásosnál jobb a véleményem, de elhatároztam, hogy nem járok oda és nem is írok a győri színházról, annyira primitív az egész. De hát ezt az elvet is tartogattam, aztán elengedtem, főként házastársi kötelezettségem miatt (színészfeleségi....:) ) Elsőre ez az előbbi rövidke szösszenet is elég kritika, majd 5 év múlva, ha lejár a mostani éra ideje...

2017. február 6., hétfő

Tart

még a tél. Bár néha nagyon várom a melegebb időt, a hideg, havas telet is szeretem. Legyen hó, legyen hó (énekelve from Frozen)....csak azért, mert még nem készült el az idei kötött sapkám. Fekete fonál - alig látok, ezer éve nem kötöttem - háromszor bontottam vissza mire eltaláltam a megfelelő méretet. Legalább egy napot hadd hordjam:) Na ez a télváró projekt. A tavaszváró pedig a függönyvarrás.


Déli ablak, az erős fény ellen kiváló lesz ez a kicsit sűrűbb szövésű anyag (Matilda/Ikea) és végre felhasználhattam a mamától kapott horgolt stelázsicsíkokat is. A rózsát a levágott függöny aljából készítettem, minimál instrukciót itt találtam. Még kicsit ki kellene keményítenem, jobb tartása lenne.


Végre újra varrok...mivel Karira kaptam egy új varrógépet (meg egy bazi nagy asztali nagyítót hozzá)!!! Csak egy vágyam volt, hogy legyen automata tűbefűzője, meg jó erős világítása. Hát ez egy kis csoda, ki is fogom használni a kevés időt, amíg még látok:)

2017. január 10., kedd

Télen

is járok úszni!
Gyors a Holt-Dunán

2017. január 8., vasárnap