2019. november 7., csütörtök

Még

egyszer megpróbálkozom az írással. Ha beszélgetek valakivel már el tudom mondani amit szretnék, a probléma továbbra is az, hogy nem szeretek beszélni. A sok beszédnek sok az alja hihetetlenül tökéletes mondás. A kérdés csak az, mennyi a sok? Hányszor hány perc mennyi idő alatt a sok? A közgazdasági jelentős, nem jelentős kategória is egy szám, x nek az y százaléka. Azt felfogom. Nekem valami konkrét útmutatás kéne ezek szerint, ami persze nyilvánvalóan egy hülyeség. Úgyhogy emiatt simán előfordulhat, hogy mondjuk 3 napig nem szólalok meg és ez szerintem teljesen normális. Itt végülis irogathatok évszámra, nem igazán interaktív a felület, de valahogy mégis jobb, mint hogy nem szeretem emberekkel a szép időről beszélgessen. Itt magam által felálított szabály volt, hogy politikáról nem írok, nem nyöszörgök, ha valakivel vagy valamivel bajom van, gyerekeket nem adom ki, stb.  Elvégre ez nem napló és nem is titkos. De majd mostantól....

Mik a hírek? Munka, munkahely van, bár egyre nehezebben viselem. A lustaság és a munkakerülés divat lett, az emberek butábbak és lustábbak, mint 4 éve. Az agresszív ostobákkal igazi bika módjára szembeszegülök, még a saját káromra is. A szelíd ostobákat elkerülöm. Az okosaktól próbálok tanulni és nyugtatom a nagyon csalódottakat, ha kíváncsiak rám, mesélek a régi szép időkről, amikor a munkahelyen fejtettük a borsót, főztük a lecsót és mindent és mindenkit megünepeltünk. Akkor 8-an végeztük 2 ember munkáját, most meg ketten 8 emberét. A baj nem is ezzel van, hanem azzal, hogy az a 6 ember ott ül és fizetést is kap. Ja nem, nem ez a baj, az a baj, hogy én a kettő közé tartozom:) Na elsőre elég volt ennyi, érzitek remélem, hogy van bennem erő a folytatáshoz.....

Mai szlogen: Tiltsák be az üvegből ivást a munkahelyeken !