Nos,

9 nap alatt sikerült 55 órát dolgoznom, nem a kötelező 56 helyett, hanem afölött.
Ez azt jelenti, hogy az új évben még semmit nem csináltam, mármint semmi értelmeset:)

Mtvk

A munkavállaló a jövőben nem folytathat olyan magatartást, amely a munkáltató helytelen megítéléséhez vezet, és ebben a körben a véleménynyilvánítási szabadság is korlátozható.

Ez vajon mit jelent? Mostantól törvényesen kirúgható a dolgozó, ha sztrájkol? Be kellene szereznem egy símaszkot? Vagy egy mcdonaldsos papírzacskót, egy vödröt, egy orbánviktoros vicces álarcot, egy kapucnis dzsekit, egy vastag harisnyát... ?

Ui: Még soha nem sztrájkoltam. De nagyon tisztelem Lech Walesá-t. (Leginkább mert nyolc gyermeket nevelt.)

Prokontra

Néhány ember irányítja és tartja karban. Ipari forradalom korában munkásnak lenni, nagyon deprimáló  lehetett. Biztonságos csúcstechnológia, az áramellátás szempontjából is. Gázüzemű, ismét egy importfüggőség. Jobb lenne a szél? Az vagy van vagy nincs, kiszámíthatatlan, nem szabályozható, nem tervezhető. A gáz- és áramvezeték kiépítése felbolygatta a környezetet. Rengeteg embernek adott munkát az építése.A Dunába visszaengedett hűtővíz 6-8 fokkal melegebb. Több a hal, a pecások kedvenc helye a kifolyó környéke. És nem is foszforeszkálnak a halak:) Kombinált ciklusú, egyik legmagasabb hatásfokú az országban. Mégsem egy atomerőmű! Összességében tökéletes mérnöki munka, a fizika törvényeinek csodálatos összhangja. Egyben félelmetes, ahogy az a repülőgép, a mikró, a mobiltelefon, egy folyó, egy állat, egy ismeretlen…

60 méteres kémény 34 méteres magasságból fotózva. No nem én fotóztam. Eszement tériszonyom okán mindkét kezem le volt foglalva, fehéredő ujjal szorítanom kellett a korlát szélét. Hogy a méreteket érzékeltessem a lenti képen a logotól balra lévő rácson álldogálva próbáltam nem nézni az alattam tátongó 10 emelet mélységet. Szép, ugye? Mármint a zoknim....

CSR - Corporate Social Responsibility

Lett volna dolgom otthon is, várt egy húzós hét a munkahelyen, de jó volt segíteni. Kicsit kommunista szombat fíling, délben gulyás pogácsával, napsütés és jó levegő. Másnap még egy nem tervezett ráadás, mert sötét este lett és nem végeztünk. Pedig mi szünetet akartunk adni az ovisoknak hétfőre:)

Néha kicsit barbárkodtunk (nem tudom meg akarták-e metszetni a sövényt....), meg ugye egy nap alatt nem lehet megváltani a világot. Nem is túl egészséges helyen van az ovi, egy ipartelep szélén, egy építkezés és egy építőanyag telep mellett. Szóval az ingergazdag, szép, egészséges környezeten még lehetne javítani. Szép lett az udvar, de nagyobb lesz a gondnok felelőssége is, muszáj rendben tartani a gyepet, a növényeket. Szolid fotó, videó itt és itt.

Még egy különleges élményben volt részem azon a hétvégén. Miután 1,5 napi festés, csiszolás, lapátolás után nem voltam elég fáradt, megnéztem egy amerikai foci meccset. Még jó, hogy távolra viszonylag jobban látok, egy idő után felismertem a labdával rohanó embert is. Eddig azt hittem, hogy aki rohan, annál van a labda. Nem! Mindenki rohan, kizárólag abból a célból, hogy a nézőt jól összezavarja. Aztán azt sem értettem, hogy "deffense go"-t lehet kiabálni, "offense go"-t nem, de lehet, hogy azok kiabálás nélkül is jók... Meg külön ciki volt, hogy nem a hazai csapatnak szurkoltam, de akkor 200 m-re ültem volna a barátnőmtől. Fogjuk fel úgy, hogy az a csapat nyert, amelyiknek szurkoltam. Azért a szabályok kissé bonyolultak, nem biztos, hogy az internetről meg bírom tanulni, úgyhogy biztos kimegyek még egy-két meccsre.

Bejárás

A kollégáim többsége még nem járt alállomáson, erőműben, s a munkájuk során felmerülő szakkifejezéseket nem tudják mihez kötni. Én gázmotoros erőművet láttam már, nem szép és hangos. Lényeg, hogy a cégünk hajlandó az ilyen irányú igényeinket kielégíteni, talán még szeretik is, hogy ilyen érdeklődők vagyunk. Így jutottunk el nemrég a Győr 120/20 kV-os nagy/középfeszültségű állomásra.

Magyarországon a közcélú villamosenergia szolgáltatás már 125 éves múltra tekint vissza. A villamos hálózatok juttatják el a megtermelt villamos energiát az erőművektől egészen a fogyasztókig. Először a megtermelt villamosenergiát feltranszformálják 120-750 kV-os feszültségszintekre, így juttatják el a nagyobb energiaigényű csomópontokba, majd ezekben a pontokban található transzformátor állomásokon visszatranszformálják a feszültséget a fogyasztói igényeknek megfelelő szintekre.

A látogatás során először munkavédelmi tájékoztatón vettünk részt. A feszültség alatt álló részeknek nem csak a megérintése lehet veszélyes, hanem egy közeli rámutatás is, hiszen a középfeszültség speciális esetben akár 30-50 cm távolságról, a nagyfeszültségű rész 1-1,5 m távolságból képes átívelni. S hogy mi van éppen feszültség alatt, az nem látszik ránézésre, csak szakember tudja. Közérthetően is megkaptuk a figyelmeztetést: „nem csámborogni, hátra tett kézzel menni, nem mutogatni, nem tapizni, fejen lévő védősapkára és a lépcsőre is figyelni.”

Ettől az információtól kellőképp berezeltünk és fel is tettük első, kissé morbid kérdésünket, hogy ki nyírja a füvet az alállomás területén a gyűjtősínek alatt és mikor volt utoljára felvétel:) A képen is látszik ugye, ahogy rettegve vigyázban állunk…

Engem mindig lenyűgöznek a mérnöki tudás eredményei (lehet, hogy pályát tévesztettem). Bár, ha jól belegondolok elsősorban az építészet vonz, sosem gondolkodtam azon pl. hogyan működik a tévé és a villamos vezetékeket is következetesen madzagnak hívom, a villanyégőt pedig körtének.

Az hagyján, hogy szinte felfoghatatlanok a fizika törvényei, de az méginkább fantasztikus, hogy valaki ezekre rájön és még hasznosítani is tudja. Lényeg, hogy alapszintű képzést kaptunk az áram tulajdonságairól, megszakítókról, transzformátorokról, szigetelő és ívoltó gázokról, légvezetékekről, földkábelekről.

Második otthon

Nem az az értetlen, aki amerikai típusú irodában át akar ülni, hanem aki nem érti, miért javít valaki helyzetén az átülés amerikai típusú irodában.

A fenti bölcsesség kollégám agyszüleménye a mai napi munkahelyi történésekre reflektálva. Persze kirakom a faliújságomra is, ahol az ilyen jellegű mondásokat gyűjtöm. Az én mára vonatkozó életbölcsességem azt hiszem Jeffersontól származik: Ha a stílusodról van szó, ússz az áramlattal, ha az elveidről, légy rendíthetetlen.

A hogy érezzük jól magunkat a munkahelyen dilemmám végeredménye a mai napon a következő: Sehogy. A munkahely nem azért van, hogy ott jól érezd magad. Azért, hogy dolgozz, koncentrálj erősen a tökéletes munkavégzésre és ebben senki és semmi ne akadályozzon meg. Ne tekintsd második otthonodnak a munkahelyet, mert az nem fészek. Ne tartsd gyermekeid fényképét az asztalodon mert csak elvonják a figyelmedet a munkától és lelkiismeret furdalást okoznak azért, hogy nem velük vagy. (Én Zámbó Árpi fényképét tartom ott, amelyre rá van írva: Tolerancia. Ez a gyenge pontom.)

Cinikus vagyok? Dehogy! Tegnap egy órát aludtam....mert azon gondolkoztam, miért nem tudom könnyebben feldolgozni a változásokat. Nem jutottam megoldásra. De ahogy mondani szoktam: Kalandra fel!

Beszámoló

A címben jelzett dolog elkészítésével küzdök mostanában, ezért egy kis türelmet kérek rendszeres látogatóimtól. Kolléganőm kiszámolta, hogy pont a 13. alkalom, hogy ezt a munkát végzem. Ebből is kitalálható, hogy kis túlzással mennyire favágó munka ez. Bár én kukoricacímerezésnek hívom. Az osztrák határ közelében élő hazánkfiai járnak ugyanis ki dolgozni nyaranta a kukoricaföldekre, persze nagyrészt feketén. Na én nem a mezőn dolgozom, de ezt az munkát is némiképp illegal-nak tekintem, mivel: 6 óránál jóval többet nézem a monitort, van úgy, hogy 12 óránál többet dolgozom egy nap és nincs 12 óra pihenőidő. De gyanítom, hogy ha munkahelyet váltok, akkor lakhelyet is, én már csak ilyen maradok.

Akartam írni a mozaikozásról és Nurejevről, a Hattyú haláláról, de inkább csak adok egy linket. Őrült, de szép, olyan a sír, mint az ember.

Fűztem egy-két medált, de a fotón a narancs az valójában arany, a rózsaszín meg hússzín. Majd kicserélem ezt a fotót valami jobbra, úgyhogy most a későn jövők jobban járnak:)

Ja, még valami: nagyon feldobott ez a bejegyzés. Ahogy öregszem, úgy jönnek elő x évi orosz tanulásom emlékei, a cirill betűket nem lehet elfelejteni. Kotorásznom kellene, hátha megvan a neten az Antoshka című dalocska...

Majd hétvégén benézek, mindenkinek jó munkát és pihenést!

Kórházba járóknak

Ismét egy részlet Mici néni írásaiból:

Sajnos az elmúlt időben kórházban kellett töltenem némi időt, ráadásul néhány napot úgymond mozgásképtelenül. Az én látogatóim már igencsak képzettek atéren, hogy mit is kellene tenni szegény ápolásra szoruló rokonukkal. Néhány jó tanácsot szeretnék adni azoknak (leginkább) akik hozzátartozóként élik meg az eseményeket és segíteni szeretnének a minél előbbi, ne betegebben történő hazajutáshoz.

Legfőbb gond, hogy 1-2 nővér van 30 betegre, iszonyú gyorsnak és némiképp felületesnek kell lenniük ahhoz, hogy időben végezzenek mondjuk 20 fekvő beteggel. Ezen csak azzal tudnánk segíteni, ha reggel vagy este berobogunk, és magunk fürdetjük le a mamát. Ezt nem fogják nagyon értékelni a napi házirend illetve a többi betegre való tekintettel. Talán 1-2 ágyas szobáknál megvalósítható. De van néhány apróság, ami megoldható:

1. Fekvőbetegnél rémálom a felfekvés kialakulása. Ne használjunk szappant, vannak speciális lemosó gélek, tejek, amit direkt felfekvés megelőzésére használnak, olyat kell bevinni a kórházba. Legyen lemosó kesztyű külön az alsó, külön a felső testre. Én megtudtam jegyezni melyik-melyik, de van aki már erre is képtelen, az ápolóval meg kell ezt beszélni, akkor figyelnek erre. Amikor látogatásra megy nézze át a beteg kritikus bőrfelületeit - keresztcsont. könyök, sarok, lapocka - ha pirosodást lát, azt jelenti még jobban oda kell figyelnie a beteg gyakori helyzetváltoztatására, higiéniájára.

2. Rettentő szomorú és gondolom egy kórház sem veri nagydobra, de az egyszer használatos - nem steril gumikesztyűn történő spórolás a mániájuk. Volt olyan nap, hogy szegény tanuló ápolók több kesztyűt használtak el, meg is kapták a fejmosást. Ahelyett, hogy minden beteg után új kesztyűt húztak volna, lefújták- 1szer- valami fertőtlenítő szerrel. Hatástalan a kórokozók 0,1%-ra, de elég az a fertőzéshez, főleg ilyen nyílt sebes betegeknél. Az orvosi műszerboltban 100 db-os gumikesztyűt már 700 Ft-ért lehet kapni. Tegyük elérhető helyre, beszéljük meg az ápoló nővérekkel, hogy a mi rokonunk mosdatása előtt vegyen fel új kesztyűt. A maradék kesztyűket pedig ajándékozzuk az osztálynak, biztosan elfogadják.

3. Még egy dolog a mosdatásról. A 30 betegnek két gyöszös lavór jutott. Azt is az említett fújós módszerrel fertőtlenítették le. Jó lenne, ha lenne mindenkinek saját kis lavórja, csak éppen nincs hely a tárolására. Nekem megengedték, hogy az ágy alatt tartsam a sajátomat és engem csak abban mosdattak. Valószínű ez is hozzáállás kérdése, mit viselnek el a háklis betegtől. Sajnos. Akkor is sajnos, ha nem az ápolók nemtörődömsége vagy szakmai hiányossága az oka, hanem a túlzott leterheltség, időhiány.

4. Ne vigyenek a fekvőbetegnek olyan enni-, innivalót amit nem igazán tud emészteni pl. tejszínes kocka a sarki cukiból a 80 éves dédmaminak. Pelenkás - azt valakinek ki is kell cserélni, ami a kisebbik gond, hogy azok nem mi vagyunk, hanem a nővér. (neki gond persze). De mi van, ha nem veszi észre és az amúgy is gyenge bőre ott ázik a a nedves cuccban, már el is kezdődik a felfekvés kialakulása.

Lenne még persze mit javítani a dolgokon, a matracok minősége kevés kivétellel szörnyű, azon még a fennjáró is felfekvést kap, aludni meg nagyon nem tud rajta. Az éjjeliszekrény még az én lánykoromból való, nehéz, fém és balesetveszélyes. Mondjuk trezor helyett azt kellene kicserélni. Trezor - mire felébredtem az altatásból, elfelejtettem a kódját:(

Jobbulás, gyógyulást mindenkinek!

Multi

Még három bejegyzést szeretnék feltenni Mici néni régi blogjáról, íme az első:

Sajnos ismét sok idő telt el, ritkán jutok géphez. Ha unokaöcséméknél vagyok, akkor szoktam a gyerekek segítségével számítógépezni. Ráadásul kórházban is töltöttem egy kis időt, de majd az ottani élményeimet is összeírogatom.
Ismét elbúcsúzott egy kolléga unokahúgomék (unokaöcsém felesége) cégétől. No nem magától ment el, de ez a lényegen igazán nem változtat. Mégpedig azon, hogy megint egy olyan emberrel lett szegényebb az a multicég, aki szakmailag tökéletes, emberileg szintúgy, IQ-ja és EQ-ja is átlag feletti. Pedig ilyen kaliberű emberből már eddig is nagyon kevés volt ott. Persze mindenki mélységesen sajnálja, én azt mondtam az unokahúgomnak: sírjon inkább a cégvezetés, ilyen embert úgysem érdemel; főleg hogy már nem az elsőt iktatja így ki. Ha neki bábukra van szüksége, ám legyen. Kezdjen velük amit akar, használja jól ki őket – bár ha tudás nincs, akkor csak az erőszakosságukat lehet kihasználni. De hogy miért kell olyan vezetőket választani, akik szellemi színvonalát a saját beosztottai röhögik ki, akik úgy próbálnak jó fejek lenni, hogy rágót rágva kocsmai káromkodást engednek meg maguknak a munkahelyen; akik a saját területük alapfogalmaival nincsenek tisztában; akiknek a nyelvhelyessége kritikán aluli; akik úgy beszélnek a beosztottaikkal, mint más a kutyájával sem; meg még sorolhatnám, de már nem emlékszem a sok szörnyűségre, amit mesélt – de ha a fele igaz ezeknek, akkor is borzasztó. Az erkölcsi normákról meg ne is beszéljünk. Mindenhol vannak apróbb ügyek, amit így-úgy elsimít a cég, engedi, hogy közös megegyezéssel távozzon az illető. De azért ennek is vannak határai. Milyen tekintélye van annak a vezetőnek, akiről beosztottjai is tudják, hogy már meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással. Ez bármikor nagyobb visszhangot kaphat, az a cég elég ismert ahhoz, hogy ekkora támadási felületet engedjen meg magának. Mert mit gondol az egyszeri ember: ha egyszer megtette, most is megteszi, már csak ilyen előítéletesen gondolkodnak az emberek.
Szóval én nem aggódom, az az elküldött ember végre a maga ura lesz, olyan emberekkel veszi körül magát, amilyenekkel ő akarja; van boldog, irigylésre méltó családja; kiderült, hogy mennyien szerették; mit törődik ő egy személyzetis atyaúristen kisebbségi komplexusaival. Aki marad az persze szenved, mert tudja, hogy az új emberre nem annyira számíthat, azt be kell tanítania (harmadannyi fizetésért), de majd úgyis megy minden tovább. Rosszabb minőségben esetleg, biztos rosszabb szájízzel.
És hogy a szájízünk javuljon, vagy hogy még cinikusabbak legyünk, egy könyvajánló:
Corinne Maier: Jó reggelt, lustaság! A vállalati munka minimalizálásának művészete.
Sajnos inkább a német- és franciaországi cégekre igaz az a rész, hogy alig bírja kitölteni a 8 órát valami értelmes munkával – itt Magyarországon inkább a kevés ember, a two in one munkakör az igaz. De igazán mulatságos, amit az ilyen-olyan értekezletek haszontalanságáról, a vállalati ’helyezkedési’ kultúráról vagy éppen a betűszavakkal tarkított álszakszövegekről ír. Amúgy a hölgyet a cége kirúgta ezért a könyvért, ő viszont beperelte a céget és természetesen megnyerte a pert.
Végül egy szép gondolat attól és annak, aki elment; és attól és annak, aki maradt, a csodák tudóinak:
“Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el. ” (Elisabeth Lobber)