2009. november 22., vasárnap

Arról, hogy a betegség pihenés

"Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavával, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Rivierája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki - mint Kleist, a költő - "váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat", csak a betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.

A betegség pihenés is, ez közhely. Ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt: jutalmazd meg azzal, hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet oly hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró, mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták, megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd." Márai Sándor

Olyan régen jártam erre, hogy csak negyedszerre sikerült a jelszavamat eltalálnom. Pihentem egy kicsit. Ahogy körbenéztem mindenkire ráférne. No nem a betegség. Valahogy a Karácsony előtti időszak mindenkiből a rohanást, a kapkodást váltja ki. Akiknek a megélhetése, a munkája erősen kötődik ehhez, azoknál talán meglesz majd a stressz lefutása is, a jól megérdemelt pihenés. A legrosszabb helyzetben talán azok vannak, akiknek az otthoni gyermeknevelés a mindennapi feladatuk. Ők nem vehetnek ki szabadságot a két ünnep között, nem nagyon tehetik félre a napi rutin okozta fásultságot. Az ünnepnek való megfelelés (vagy minek is nevezzem...) sok embernek kényszer. Nagyon szép, amikor a szeretet ünnepéről szóló, pátosszal megírt családi történeteket olvasok, de a pesszimizmusom vagy cinizmusom azonnal eluralkodik rajtam. Nézzetek körül, hány egyedül élő kis öreg, vagy akár lezüllött középkorú, társas magányban élő fiatal vagy gyermek van. Nehéz így hinni a szeretet erejében... Szóval: ne felejtsetek el pihenni, gondolkodni a világ dolgain, egyensúlyban tartani magatokat. Akkor, biztosan megnyugvással tölt el benneteket a Karácsony és egy új év közeledte.

1 megjegyzés:

Alma írta...

Olyan jóleső érzéssel vettem tudomásul péntek délután, hogy elkezd kaparni a torkom, és legálisan pihenni fogok egész hétvégén..., amíg a következő napi hajcihő ki nem vert az ágyból, és be nem vettem egy csomó vitamint.Uaez Sárával is, pedig ő is bekészült nagyon a lazításra, de most tényleg egyikünk sem engedheti meg magának, sajna, pedig az időjárás is ezt a nyugisabb életvitelt sugallja: úgy lenne rendjén, hogy ilyenkor pihen az ember, behúzódik a vackába.