Útibeszámoló 6.

Próbálom összeszedni azt a száz képet, amit kinyomtatok és albumba teszek. Nem könnyű, viszont rájöttem mégis kell egy kis időrendiséget vinnem a mesélésbe:

Repülőút kb. 12 óra, ebből 2,5 Moszkváig, majd 5 óra várakozás újabb 9 óra Sanghajig. Plusz a 6 óra időeltolódás, így szépen megvolt az 1 napos út. Nem éreztem magam fáradtnak, próbáltam magamban minden pillanatot rögzíteni. A legfárasztóbb a várakozás volt az átszálláskor, amit kénytelenek voltunk a duty free shopokban eltölteni és a létező összes kozmetikumot kipróbálni.

Miután megérkeztünk aludtunk kicsit, aztán este lementünk az utcára enni. Meglepődtünk, hogy alig van ember illetve olyan nagyok a terek, hogy nem tűnt zsúfoltnak az utca. Öcsém kipróbált helyére mentünk, aminek legfőbb erénye egy európai számára, hogy nem volt csípős. A másik sarkon egy ugyanilyen árus kajája ehetetlen, kizárólag a fűszerezés miatt. Ez a pálcikás kajálós módszer jött be a legjobban, de gusztusos is és nagyon olcsó.

A választék

Ott könyöklök a háttérben

Marha, csirke, bárány, gomba, spárga, hagyma, kenyér grillezve...isteni

Fésűkagyló

A kagyló összekeverve egy kis üvegtésztával, egy kis sajttal (ez utóbbi nem biztos, hogy az volt) visszatöltve a héjba. A héjat haza akartam hozni és kitettem a teraszra száradni. A Doby meg kidobta. A Doby a házimanó (a la Harry Potter), azaz a takarítónő, akit az öcsém soha nem látott. Egyik nap fel is hívtuk az öcsémet, hogy tudja-e, hogy a Doby egy helyes, fiatal csaj, merthogy mi találkoztunk vele. N. felvilágosított minket, hogy a kínai nők kb. 10 évvel idősebbek, mint aminek látszanak, mert szép, síma a bőrük. No mindegy, nincs kagylóm. Sörözgettünk, beszélgettünk és annyira boldog voltam és hálás az öcsémnek meg a barátnőmnek, hogy rávettek engem erre az útra.