A következő két napban két 'ancient' pagodát néztünk meg. Nagyon sok olyan hely van, ami hú de ősinek látszik, de gyakorlatilag újraépítették ezeket miután rájöttek, hogy a turizmusban rengeteg pénz van és az emberek azért fizetnek, hogy kicsit a régi, titokzatos Kínában érezzék magukat.
A Songjiang Fangta pagodára véletlenül bukkantunk, valószínű ez nem az a kert volt, amit először kinéztünk, de végül nem csalódtunk. A 9-es metró végállomásánál beszáltunk egy taxiba és azt mondtuk, hogy pagoda, park, erre ide vitt minket...ilyen egyszerű. A sanghaji, pudongi repülőtértől 70 km-re voltunk ekkor. Gyorsan ettünk valamit, aminek a barátnőm nem örült, utálja a hotpot kaját. Sebaj, a rendelés élményéért megérte. Tiszta hely volt nagyon, kedves, mosolygós tulajjal, aki egy szót sem tudott, értett angolul. Hozott egy rendelő lapot, amin kínai írásjelek és kis kockák voltak. Mivel éhen nem akartunk halni, tettünk 4-5 X-et ide-oda. Zsákba-macska. Csak reméltük, hogy nem szó szerint.Tofu batyu, halrúd, valami pitypang féle és csirkés egyveleg lett az ebédünk. Teljesen jól nézett ki.
Ezután bementünk a parkba. Ez a négyszögletű, fából és téglából épült, 9 emeletes pagoda a Song dinasztiából származik, több mint ezer éves. A parkot köré a 70-es években építették, ha jól emlékszem. Hatalmas zöld tér, mint a Városliget kb. akkora. Csak a méreteket érzékeltetve, az a kis hangya ott a tövében én vagyok. És igen, alig volt ember a parban, nem olyan volt, mint a Cuha-völgye hétvégén, ahol annyi ember van egyszerre, mint a városunk sétálóutcáján.
Másnap egy 100 km-re lévő kisvárosba mentünk, amiről utólag megtudtuk 5,5 millió lakosa van. Nekik a 100 ezer +- 30 ezer lakosú megyeszékhelyeink putrik...
Suzhouba a szuperexpresszel jutottunk, amiről már korábban írtam. Tiger Hill-re mentünk, ami inkább egy dombocska, és azon egy 7 emeletes, 50 méteres pagoda, a Tiger vagy Yuanyan pagoda áll. Körülötte gyönyörű parkkal, 2500 éves történelemmel. A pagoda 8 szögletű és ferde, kb. 2,2 méterrel tér el a függőlegestől. (Az előző képen nem ferde a pagoda, csak a fényképész...) A dőlés miatt sajnos nem lehet már felmenni, aláöntöttek néhány tonna betont, de biztonság kedvéért le is zárták. Itt van valahola kínai excalibur, vagy legalábbis egy olyan kard, ami mindent vág. Itt van, de még nem találták meg:) Az ilyen jellegű történeteim teljesen autentikusak, az öcsém mesélte őket, szóval nem vállalok értük felelőséget.
Az utikönyvek szerint ez a hely Kína Velencéje is, a bibi az. hogy ezt még legalább 3 helyre is írják. Szóval láttuk az egyiket. Nem nagyon akartam hajózni, mert már induláskor hányingerem volt, ami a kínai KFC-től csak fokozódott, a gyönyörű park csak enyhíteni tudta, megszüntetni nem. Barátnőm erősködött, hogy csónakázzunk végig a csatornán. Így szembesültem a vizivárossal, amiről most is csak azt tudom mondani, hogy remélem csak díszlet. A többiek szerint nem, ez a valóság, ők tényleg itt laknak. Nem tudtam feldolgozni a vizes falakat, a koszt, a vízben futó elektromos vezetékeket, a légkondikat és a napkollektort, a káoszt.
Este még sétáltunk a Bundon, a Huang Pu nyugati partján, a sétáló és vásárló utca, a Nanjing Road végén. Szemben a város extrém módon kivilágított nevezetességei, az Oriental Pearl, a 468 mmagas TV torony, a Jin Mao Tower, amire nem voltam hajlandó felmenni, pedig tiszta időben állítólag látszik a torkolat, ahogy a Huang Pu beleömlik a Jangcébe. A nyomor és az irtózatos hivalkodás, ez az amit elég nehezen tudtam megemészteni. Túl nagy a különbség, benn élve gondolom méginkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése