Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan lezajlik minden, én még ráaludtam volna, hogy egyáltalán menjek-e. De szerencsére A. azonnal rácsapott az Aeroflot ajánlatára. Ez volt a legolcsóbb repjegy és szerintem korrekt a szolgáltatás, más légitársasággal akár 100 eFt a különbség. A repüléstől paráztam nagyon, de ügyesen uralkodtam magamon. Gyönyörű napsütéses időben látni Mongóliát 10000 m magasról, látni a napfelkeltét Keleten, felejthetetlen. Ez volt az első repülőutam, eddig mindig sikerült elkerülni a repülést. Ha 4 égtájra gondolok Krakkó, Strassburg, Várna, Dubrovnik (20 éve még autópálya nélkül) megoldható volt busszal, vonattal, autóval. Most jól beválasztottam:Moszkváig 2,5 óra, onnan csaknem 9 óra illetve visszafelé ez a szakasz 10 óra, plusz 13 óra várakozás, plusz 2,5 óra... Mivel első élmény volt, még talán élveztem is ezt a tortúrát:). Sanghajban taxival mentünk a repülőtérről lakóhelyünkre, kb. 35 km-re, a városközpont felé. Fel voltunk szerelve jüannal és egy kínai írásjelekkel megírt cetlivel, amire a címünk volt írva illetve az, hogy "ne vágd át őket, mert kitekerem a nyakad". Ja így könnyű.... Bár lehet, hogy ez csak legenda:)
Mindennap taxiztunk a metromegállóig illetve onnan haza. Iszonyú nagy távolságok vannak, képtelenség lenne máshogy közlekedni. A taxi olcsó, merthogy a benzin is olcsó, alig 200 Ft. Kb. 40.000 taxi futkoz Sanghajban és szerintem ezeknek a 80%-a 10 év feletti VW Jetta. Rendesek a sofőrök, mindig órával mentünk, nem várták el és nem is adtunk borravalót. Némelyik próbált beszélgetni, de alapból nem beszélnek angolul, még az olyan nemzetközi szavakat sem értették, mint múzeum vagy pláza. De volt amelyik megdicsérte a kínaimat és még tanítgatott is. Pedig csak a lakcímet mondtam be, hogy a ház melyik két utca kereszteződésében van illetve kinéztem a szótárból, hogyan kell mondani a házszámot. A varázsszó a 地铁站, azaz ditidzan, azaz metrómegálló. (Tök jó, beírtam a google fordítóba és rányomtam a meghallgatás gombra. Tényleg ezt jelentik ezek a kriksz-krakszok...) Szóval, ha ezt az egy szót tudod, már nagy baj nem lehet. Csak annyi gond van, hogy Sanghaj kb. 100*80 km-nyi területen fekszik, jobb előre megtervezni, merre is akarsz menni.
A taxisok egy plexi lemezzel vannak körbekerítve és csak akkor van baj, ha beszagolsz a kabinba... Van olyan taxi, amiben az ülés hátuljára szerelt monitoron folyamatosan mennek a reklámok pl. a fogmosásról. (Ezek a liftben és a metrón is mennek)
Ahogy kiléptünk a házból 5 perc múlva mindig volt autónk, kivéve egyszer, amikor sikerült a legnagyobb csúcsforgalomba belefutnunk. Fekete taxizni ilyenkor sem szabad, úgyhogy a taxiállomáson sorbanálltunk legalább 40 percig. Hihetetlen, ha az itthoni kevés a fóka állapotra gondolok.
Ezen a képen épp a Shanghai Science and Technology Museum megállónál várunk a taxira, fehérek, kínaiak, háttérben egy papírsárkány:
Biztonsági övet nem használnak, mint az őrült, úgy közlekednek, nem anyáznak, csak folyamatosan dudálnak. A céljuk az, hogy az utast minél hamarabb letegyék. Nem ám utaztatják a csúcsforgalomban, hogy ketyegjen az óra, mint itthon. Addig előzgetnek, akár forgalommal szemben, bicikliúton át, míg a sor elejére nem kerülnek. És ez teljesen természetes, senki nem ordítja le a fejüket. Egyszer meg is dícsértük az egyik taxist egy ilyen manőver után, bár ez inkább a megkönnyebbülés miatt volt, hogy túléltük....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése