Útibeszámoló 9.

És most jöjjön a sokk, beszéljenek inkább a képek.

Eladó a béka

Bullfrog-ok azt hiszem. Szerencsére előbb ettem őket, mint ahogy láttam. Kicsit retkes minden, de ezen a részen friss, élő áruk voltak.

Te jó ég, ez ehető?

A konyha

Békapörkölt

Lilahagyma, zellerszár és béka. Nem békacomb, béka. Finom volt. A nagy zöld bőr kifejezetten undorító, a baltával szilánkosra tört csontok kellemetlenek. De nem lehetett kihagyni!

Útibeszámoló 8.

Egy napot lazsáltunk, azaz nem mentünk túl nagy távolságra a lakástól. Mind a ketten kiolvastunk egy könyvet, én stílusosan Sóvári Mónika: Szerelmem Sanghaj című könyvét. Olyan "nőklapjaújsáírós" egy kicsit a stílusa, vagyis kicsit csöpögős, de nagyon-nagyon érdekes, történetei kicsit érthetőbbé teszik a kultúrális különbségeket. Ajánlom mindenkinek, úgy tudom ugyanilyen címmel blogot is vezet. (de már nem Sanghajban él)

Esett az eső, a felhők kicsit lenyomták a levegőt, ami még elviselhető volt, de azért nem tiszta. Nagy szmogot nem tapasztaltunk szerencsére, de a kínai kormány is tisztában van vele, hogy az európai-amerikai normáknak ez a levegőtisztaság nem felel meg. Az olimpia évében sok nagy cég - nemcsak az államiak - kapott utasítást arra már a megnyitó előtt 3 hónappal, hogy állítsák le a termelést. Az előbbi bejegyzésemben írtam Suzhou-ról. Na ott nem láttuk a napot, egy vékony szürke fátyol volt az ég. A növények inkább valami szürkés-zöldes, nem fényes árnyalatúak. Öcsém lakott ott egy darabig, a kollegái kérdezték tőle, hallott-e madárcsiripelést. Tényleg nem! Mi a Tiger Hill-i kertben is csak egy harkály-félét láttunk. Suzhouban félvezető gyártás folyik, amihez különböző mérgező vegyületeket használnak, arzén, ólom, szilicium, ami megmérgezte a földet, nincsenek bogarak, azaz nincsenek madarak, mert nincs táplálékuk.

Egyik nap felültünk egy városnéző -  az a szokásos piros hop on hop off - buszra. A nagyobb belvárosi turistás helyeken állt meg persze. A piros lámpák voltak igazán élvezetesek, ugyanis akkor lehetett a forgalomra, a káosz közlekedésre, az emberekre, házakra egy kicsit felülről - szó szerint is - nézni. Sok mindent itthon vettem csak észre, a fényképezőgépen keresztül nem lát a köznapi halandó.

Nappal végre láthattuk a bronzbikát, amit éjjel nem lehetett megközelíteni a Bundon tolongó tömegtől. Ugyanaz az alkotó, mint a Wall Street-ié, de nem tudom, hogy ajándék a városnak vagy a kínaiak fizettek is érte. A New York-i a művész tulajdona, a város nem akarja megvenni, csak megengedte, hogy kiállítsa.

A színes fal, ami előtt este mindenki fotózkodik, tulajdonképpen cserepes virágok ezrei, a szivárvány minden színében, végig a Bundon, háttérben a Huangpu keleti partja.

A fenti lakóházak viszonylag újak, de így is leéltnek néznek ki. A szárító vasrudak néha lepotyognak,  a légkondik folynak, a beépített teraszok igen összevisszák. Szerintem ezek a házak is előbb-utőbb eltünnek, nagy luxus, hogy csak 5 emeletesek.

Itt aztán minden van a jobb oldali kék konténerlakástól a 30 emeletes lakóházig. (Gép előtt épp elhúzott egy zsír új Audi) Ezek aszomorú  házak is be lesznek darálva 10 éven belül.

Egyik fóbiám (nincs olyan sok...) a daru. Mindenütt épitkezések, biztos néha ledől egy-egy. És amit még nem értek, hogy építkeznek ezen a löszös talajon, végül is ez a Jangce hordaléka. Kiváncsi vagyok hány tonna betont öntenek egy-egy toronyház alá. Vagy nem.

Mi egy ilyen szolid 8 emeletesben laktunk, egy nem túl nagy lakóparkban, ahol sok zöld, szabadtéri kondipark, szökőkút is volt. Amit nem tudtam megszokni, az a faltól-falig (függőlegesen és vízszintesen is), nem szigetelt, egy rétegű üveg ablak. Itt a légkondik sem virítanak annyira. A hagyományos központi fűtés nincs, azaz nem forró vízzel fűtenek, hanem meleg levegővel, aminek a járatait utólag építették be a szobákba. De ennek teljesítménye a nullával egyenlő, ezért mindenki a légkondival fűt.  

Útibeszámoló 7.

A következő két napban két 'ancient' pagodát néztünk meg. Nagyon sok olyan hely van, ami hú de ősinek látszik, de gyakorlatilag újraépítették ezeket miután rájöttek, hogy a turizmusban rengeteg pénz van és az emberek azért fizetnek, hogy kicsit a régi, titokzatos Kínában érezzék magukat.

A Songjiang Fangta pagodára véletlenül bukkantunk, valószínű ez nem az a kert volt, amit először kinéztünk, de végül nem csalódtunk. A 9-es metró végállomásánál beszáltunk egy taxiba és azt mondtuk, hogy pagoda, park, erre ide vitt minket...ilyen egyszerű. A sanghaji, pudongi repülőtértől 70 km-re voltunk ekkor. Gyorsan ettünk valamit, aminek a barátnőm nem örült, utálja a hotpot kaját. Sebaj, a rendelés élményéért megérte. Tiszta hely volt nagyon, kedves, mosolygós tulajjal, aki egy szót sem tudott, értett angolul. Hozott egy rendelő lapot, amin kínai írásjelek és kis kockák voltak. Mivel éhen nem akartunk halni, tettünk 4-5 X-et ide-oda. Zsákba-macska. Csak reméltük, hogy nem szó szerint.Tofu batyu, halrúd, valami pitypang féle és csirkés egyveleg lett az ebédünk. Teljesen jól nézett ki.

Ezután bementünk a parkba. Ez a négyszögletű, fából és téglából épült, 9 emeletes pagoda a Song dinasztiából származik, több mint ezer éves. A parkot köré a 70-es években építették, ha jól emlékszem. Hatalmas zöld tér, mint a Városliget kb. akkora. Csak a méreteket érzékeltetve, az a kis hangya ott a tövében én vagyok. És igen, alig volt ember a parban, nem olyan volt, mint a Cuha-völgye hétvégén, ahol annyi ember van egyszerre, mint a városunk sétálóutcáján.

Másnap egy 100 km-re lévő kisvárosba mentünk, amiről utólag megtudtuk 5,5 millió lakosa van. Nekik a 100 ezer +- 30 ezer lakosú megyeszékhelyeink putrik...

Suzhouba a szuperexpresszel jutottunk, amiről már korábban írtam. Tiger Hill-re mentünk, ami inkább egy dombocska, és azon egy 7 emeletes, 50 méteres pagoda, a Tiger vagy Yuanyan pagoda áll. Körülötte gyönyörű parkkal, 2500 éves történelemmel. A pagoda 8 szögletű és ferde, kb. 2,2 méterrel tér el a függőlegestől. (Az előző képen nem ferde a pagoda, csak a fényképész...) A dőlés miatt sajnos nem lehet már felmenni, aláöntöttek néhány tonna betont, de biztonság kedvéért le is zárták. Itt van valahola kínai excalibur, vagy legalábbis egy olyan kard, ami mindent vág. Itt van, de még nem találták meg:) Az ilyen jellegű történeteim teljesen autentikusak, az öcsém mesélte őket, szóval nem vállalok értük felelőséget.

Az utikönyvek szerint ez a hely Kína Velencéje is, a bibi az. hogy ezt még legalább 3 helyre is írják. Szóval láttuk az egyiket. Nem nagyon akartam hajózni, mert már induláskor hányingerem volt, ami a kínai KFC-től csak fokozódott, a gyönyörű park csak enyhíteni tudta, megszüntetni nem. Barátnőm erősködött, hogy csónakázzunk végig a csatornán. Így szembesültem a vizivárossal, amiről most is csak azt tudom mondani, hogy remélem csak díszlet. A többiek szerint nem, ez a valóság, ők tényleg itt laknak. Nem tudtam feldolgozni a vizes falakat, a koszt, a vízben futó elektromos vezetékeket, a légkondikat és a napkollektort, a káoszt.

Este még sétáltunk a Bundon, a Huang Pu nyugati partján, a sétáló és vásárló utca, a Nanjing Road végén. Szemben a város extrém módon kivilágított nevezetességei, az Oriental Pearl, a 468 mmagas TV torony, a Jin Mao Tower, amire nem voltam hajlandó felmenni, pedig tiszta időben állítólag látszik a torkolat, ahogy a Huang Pu beleömlik a Jangcébe. A nyomor és az irtózatos hivalkodás, ez az amit elég nehezen tudtam megemészteni. Túl nagy a különbség, benn élve gondolom méginkább.

Útibeszámoló 6.

Próbálom összeszedni azt a száz képet, amit kinyomtatok és albumba teszek. Nem könnyű, viszont rájöttem mégis kell egy kis időrendiséget vinnem a mesélésbe:

Repülőút kb. 12 óra, ebből 2,5 Moszkváig, majd 5 óra várakozás újabb 9 óra Sanghajig. Plusz a 6 óra időeltolódás, így szépen megvolt az 1 napos út. Nem éreztem magam fáradtnak, próbáltam magamban minden pillanatot rögzíteni. A legfárasztóbb a várakozás volt az átszálláskor, amit kénytelenek voltunk a duty free shopokban eltölteni és a létező összes kozmetikumot kipróbálni.

Miután megérkeztünk aludtunk kicsit, aztán este lementünk az utcára enni. Meglepődtünk, hogy alig van ember illetve olyan nagyok a terek, hogy nem tűnt zsúfoltnak az utca. Öcsém kipróbált helyére mentünk, aminek legfőbb erénye egy európai számára, hogy nem volt csípős. A másik sarkon egy ugyanilyen árus kajája ehetetlen, kizárólag a fűszerezés miatt. Ez a pálcikás kajálós módszer jött be a legjobban, de gusztusos is és nagyon olcsó.

A választék

Ott könyöklök a háttérben

Marha, csirke, bárány, gomba, spárga, hagyma, kenyér grillezve...isteni

Fésűkagyló

A kagyló összekeverve egy kis üvegtésztával, egy kis sajttal (ez utóbbi nem biztos, hogy az volt) visszatöltve a héjba. A héjat haza akartam hozni és kitettem a teraszra száradni. A Doby meg kidobta. A Doby a házimanó (a la Harry Potter), azaz a takarítónő, akit az öcsém soha nem látott. Egyik nap fel is hívtuk az öcsémet, hogy tudja-e, hogy a Doby egy helyes, fiatal csaj, merthogy mi találkoztunk vele. N. felvilágosított minket, hogy a kínai nők kb. 10 évvel idősebbek, mint aminek látszanak, mert szép, síma a bőrük. No mindegy, nincs kagylóm. Sörözgettünk, beszélgettünk és annyira boldog voltam és hálás az öcsémnek meg a barátnőmnek, hogy rávettek engem erre az útra.

Még Kína

Megszakítva a beszámolót egy hangulat a modern Kínából, a kínai Got Talent-ből. A Hölgy - ha jól tudom meg is nyerte - gyönyörű férfi hangon énekel. Elképzelem, ahogy szegényke megpróbálja teljesíteni  a társadalmi elvárásokat és lám fiú lesz. Na nem viccelődöm, tényleg klassz.

Útibeszámoló 5.

Ma letöröltem kb. 500 képet az érdeklődés hiánya miatt. No comment. Jó lett volna azért egyszer végigpörgetni mind a 3000 képet, mert mindegyikről órákat tudnék mesélni, de be kell látnom, hogy nincs értelme ugyanarról az aranyhalcsordáról 30 képet őriznem. Óriási és dagadt aranyhalak még a repülőről származó szerencsesütivel történő etetése nem biztos, hogy nagy érdeklődésre tarthat számot. Készítettünk egy rakás képet a metróról, hogy mennyire tiszta, jólszervezett és kissé futurisztikus. Hát még az emberek... például ez a lány sem kerül be a fotóalbumomba, pedig nagyon muris divat az üveg nélküli szemüveg.

A fiúk pedig tuti, hogy hetente fodrászhoz járnak, igen trendi fejük volt. És, hogy miért cipelik olyan lelkesen a barátnőjük retiküljét, azt sosem tudjuk meg. Nem egyet láttunk, lehet, hogy olyan kicsik a lányok, hogy nem bírják el a táskát, vagy a fiúk kissé lányosak...

Vissza a metróra: 11 vagy 13 vonal van, mindegyik más színnel jelölve. Mármint a metrókocsi is, meg a peront és a sínt elválasztó üvegfal is, tehát ha lemész, egyértelmű számodra, hogy melyik vonalon vagy éppen. A földön óriási színes nyilak jelzik, hogy melyik metróvonalra hogy jutsz el, hol a kijárat, stb. Tömegközlekedési kártyával lehet utazni, amivel fizetheted a metrót, a buszt és még a taxit is. A közlekedés nagyon olcsó, de erről nem írok sokat, a wikipédián meg lehet nézni a sanghaji metrót, részletesen le van írva minden, még az is,  hogy hogyan bővítik jövőre a vonalakat. Nem kocsikból áll a metró, hanem olyan, mint a szupervonat, egy cső csuklókkal. Mindenhol bemondják angolul is a megállókat, ki is írják egy ledes kijelzőn. Mikor fogjuk ezt elérni? Pedig ez a minimum lenne a külföldiek felé, akiktől azt várjuk, hogy a pénzüket Magyarországon költsék el. Sírunk, hogy nem tudjuk beszedni tőlük a parkolási díjat, majd ha kiírjuk angolul is, hogy hétfő....



Lila, 10-es vonal. Pont ott áll meg, ahol az ajtó van:) Nézd a padlón a jelet.

Zöld, 2-es vonal. Itt nincs teljes plexifal. A tv-ben vagy hírek vagy reklám megy.

Befelé

Kifelé

Befelé odatartod a kártyád, majd kifelé is és a rendszer szépen leveszi róla a viteldíjat. Nincs jegyellenőr. Igazából azért vagyok ennyire lelkes, mert felháborít, amikor a BKV szar helyzetéről papolnak. Közben meg köztudottan hamis bérlettel, jeggyel hagynak utazni embereket és amikor akcióznak a jegyellenőrök, napi 2 millió Ft.ot szednek be. Ez elképesztően sok, miért nem lehet egy zárt rendszert kiépíteni? Annyira egyszerű lenne.

A nevezetes épületekről még nem is írtam....de hát az benne van úgyis az utikönyvekben. Inkább jöjjön egy életkép:)

Eredeti, kínai rágcsáló. (a nadrágom az kínai import)

Útibeszámoló 4.

Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan lezajlik minden, én még ráaludtam volna, hogy egyáltalán menjek-e. De szerencsére A. azonnal rácsapott az Aeroflot ajánlatára. Ez volt a legolcsóbb repjegy és szerintem korrekt a szolgáltatás, más légitársasággal akár 100 eFt a különbség. A repüléstől paráztam nagyon, de ügyesen uralkodtam magamon. Gyönyörű napsütéses időben látni Mongóliát 10000 m magasról, látni a napfelkeltét Keleten, felejthetetlen. Ez volt az első repülőutam, eddig mindig sikerült elkerülni a repülést. Ha 4 égtájra gondolok Krakkó, Strassburg, Várna, Dubrovnik (20 éve még autópálya nélkül) megoldható volt busszal, vonattal, autóval. Most jól beválasztottam:Moszkváig 2,5 óra, onnan csaknem 9 óra illetve visszafelé ez a szakasz 10 óra, plusz 13 óra várakozás, plusz 2,5 óra... Mivel első élmény volt, még talán élveztem is ezt a tortúrát:). Sanghajban taxival mentünk a repülőtérről lakóhelyünkre, kb. 35 km-re, a városközpont felé. Fel voltunk szerelve jüannal és egy kínai írásjelekkel megírt cetlivel, amire a címünk volt írva illetve az, hogy "ne vágd át őket, mert kitekerem a nyakad". Ja így könnyű.... Bár lehet, hogy ez csak legenda:)

Mindennap taxiztunk a metromegállóig illetve onnan haza. Iszonyú nagy távolságok vannak, képtelenség lenne máshogy közlekedni. A taxi olcsó, merthogy a benzin is olcsó, alig 200 Ft. Kb. 40.000 taxi futkoz Sanghajban és szerintem ezeknek a 80%-a 10 év feletti VW Jetta. Rendesek a sofőrök, mindig órával mentünk, nem várták el és nem is adtunk borravalót. Némelyik próbált beszélgetni, de alapból nem beszélnek angolul, még az olyan nemzetközi szavakat sem értették, mint múzeum vagy pláza. De volt amelyik megdicsérte a kínaimat és még tanítgatott is. Pedig csak a lakcímet mondtam be, hogy a ház melyik két utca kereszteződésében van illetve kinéztem a szótárból, hogyan kell mondani a házszámot. A varázsszó a 地铁站, azaz ditidzan, azaz metrómegálló. (Tök jó, beírtam a google fordítóba és rányomtam a meghallgatás gombra. Tényleg ezt jelentik ezek a kriksz-krakszok...) Szóval, ha ezt az egy szót tudod, már nagy baj nem lehet. Csak annyi gond van, hogy Sanghaj kb. 100*80 km-nyi területen fekszik, jobb előre megtervezni, merre is akarsz menni.

A taxisok egy plexi lemezzel vannak körbekerítve és csak akkor van baj, ha beszagolsz a kabinba... Van olyan taxi, amiben az ülés hátuljára szerelt monitoron folyamatosan mennek a reklámok pl. a fogmosásról. (Ezek a liftben és a metrón is mennek)

Ahogy kiléptünk a házból 5 perc múlva mindig volt autónk, kivéve egyszer, amikor sikerült a legnagyobb csúcsforgalomba belefutnunk. Fekete taxizni ilyenkor sem szabad, úgyhogy a taxiállomáson sorbanálltunk legalább 40 percig. Hihetetlen, ha az itthoni kevés a fóka állapotra gondolok.

Ezen a képen épp a  Shanghai Science and Technology Museum megállónál várunk a taxira, fehérek, kínaiak, háttérben egy papírsárkány:

Biztonsági övet nem használnak, mint az őrült, úgy közlekednek, nem anyáznak, csak folyamatosan dudálnak. A céljuk az, hogy az utast minél hamarabb letegyék. Nem ám utaztatják a csúcsforgalomban, hogy ketyegjen az óra, mint itthon. Addig előzgetnek, akár forgalommal szemben, bicikliúton át, míg a sor elejére nem kerülnek. És ez teljesen természetes, senki nem ordítja le a fejüket. Egyszer meg is dícsértük az egyik taxist egy ilyen manőver után, bár ez inkább a megkönnyebbülés miatt volt, hogy túléltük....

Útibeszámoló 3.

Remélem bírjátok, hogy lassan adagolom az élményeket. Bennem is lassan ülepszik, 15 Gigányi képhalmaz, selejtezni, válogatni kéne, a naplómat befejezni, nem ezt, a titkost:)

A facebookra is töltöttem pár fotót, de az a fórum csak kirakat, nem alkalmas az elmélkedésre, rácsodálkozásra is ritkán.

A naplómba időrendi sorrendben jegyzetelgettem, hogy ne vesszenek feledésbe az apróságok, gondolatébresztő szavakat írogattam inkább. Kivéve a moszkvai átszállásos tizenXórás várakozást, amikoris megírtam a csendes dont vagy valami hasonlót. Ide inkább az engem leginkább elámító témákat akartam megmutatni annak ellenére, hogy az általam ismert olvasóim nagy részével beszéltem vagy beszélni fogok Kínáról. Az előző, egygyermekes család témához még annyi jutott eszembe, hogy akartam valami szebb, családi pálcikakészletet venni. Négyen vagyunk. Szerintetek? Volt a szupermarketes, Carrefour-os éttermi kiszerelés, aztán az egy darabos és a bazárban a két illetve hat darabos. A darabot 1 pár pálcikának kell érteni természetesen. Persze lehet, hogy üldözési mániám van, de ezt én üzenetnek veszem. Ha valaki két gyereket akar (a városokra igaz ez), akkor a másodikért 1 évnyi átlagjövedelmét kell befizetni egy összegben, ráadásul nem jár egy csomó minden ingyen, ahogy az elsőre, pl. orvosi ellátásért, oktatásért is külön kell valamennyit fizetni. A falvakban nem ilyen szigorúak, mert a földeket meg kell művelni.A tesómat marhán irigylik a kollégái, mert nem elég, hogy 2 gyereke van, még fiúk is ráadásul...

A múltkor emlegetett HVG cíkkben írták, hogy még kb. 150-200 milliónyi embert tudnak a gazdasági fellendülés hatására foglalkoztatni, de ez tovább nem turbózható, ráadásul a bérek egyre emelkednek, lassan olcsóbb lesz Ukrajna vagy Románia. Ráadásul az ipar egyes városok köré öszpontosul, mint Sanghaj vagy Hankou, iszonyú nagy a népsűrüség, a lég- és egyéb környezetszennyezés. Felfelé építkeznek persze, ennyi embert képtelenség lenne máshogyan viszonylag közel helyezni az ipari centrumokhoz. Daruk és toronyházak iszonyú tömege, már a rémisztő kategóriába sorolva nálam.

Óváros, Yu Garden környéke

Lakóház, Puxi

 

Lakópark, Pudong

Ezek csak 20-30 emeletesek és viszonylag ritkásan vannak. Sokkal durvábbakat láttunk az egyik külváros felé metrózva (hévezve). És tényleg lakópark, kerítés veszi körül és van portás is...

Ha Sanghaj 17 milliós és kb. 6200 négyzetkilométer, akkor 1 nm-en csaknem 3 ember él...jól számolok? De gyanúm szerint már 20 milliós...akkor több, mint 3.

 

Útibeszámoló 2.

Két nap után arra lettem figyelmes, hogy nem láttam terhes nőt. Meg is osztottam ebbéli aggodalmamat A-val, de a barátnőm azt mondta, hogy látott, nem is egyet. Ennyire vak lennék? Itthon teljesen rájuk vagyok fókuszálva:), azonnal tippelgetni kezdek magamban a babák nemét  illetően. Nyugodjatok meg, születnek babák Kínában is. Az egygyerekes családmodell teljesen eltorzította a városokban a nemek közti arányokat, de kezd gondokat okozni a foglalkoztatásban és az idősek ellátásában is. Az egykeség egyéb hátulütői pl. az egoizmus, gőg, a nekem minden jár típusú szocializáció hatásai is lassan érvényesülni kezdenek, az egykék a párválasztás időszakába kerültek. Sanghajban az egy nőre jutó szülések száma valószínűleg a világon a legalacsonyabb: 0,6. Legalábbis Poór Csaba últ heti HVG cikke szerint. 2020-ra Sanghaj lakosságának több, mint a fele 60 év feletti lesz. Valóban demográfiai csapás jön.

A-t az izgatta a legjobban a babákkal kapcsolatban, hogy valóban az utcán végzik-e el a dolgukat, a kivágott gatyájuk legalábbis erre enged következtetni. Látni nem láttunk ilyet, de A. ezután előszeretettel kezdte el fotózni a babák gatyáját:) Az anyukát és apukák pedig boldogan álltak a gép elé. Nagyítsatok a babapopókra....

Az első képen a babapopsi mellett a nő arca is egy tanulmány. Valószínűleg ki van fehérítve. Nyáron a nők esernyővel védik magukat a naptól, a drogériákban pedig kilószám kapható a fehérítő krém. Ami garantáltan nem nyerő importcikk Kínában az a barnítókrém és a szolárium. Tiszta előny a sápadt vérszegénység, ha valaki pasizni akar. A második kép öcsém szociofotója, nem a csúnya nénit kell nézni. Az overalos kisgyereknél valóban praktikus a szabad fenék, nagyon macerás lenne levetkőztetni. És valószínűleg nem a környezetkímélés miatt nem adtak rá pelust, inkább költségkímélés miatt.