Beszámoló

A címben jelzett dolog elkészítésével küzdök mostanában, ezért egy kis türelmet kérek rendszeres látogatóimtól. Kolléganőm kiszámolta, hogy pont a 13. alkalom, hogy ezt a munkát végzem. Ebből is kitalálható, hogy kis túlzással mennyire favágó munka ez. Bár én kukoricacímerezésnek hívom. Az osztrák határ közelében élő hazánkfiai járnak ugyanis ki dolgozni nyaranta a kukoricaföldekre, persze nagyrészt feketén. Na én nem a mezőn dolgozom, de ezt az munkát is némiképp illegal-nak tekintem, mivel: 6 óránál jóval többet nézem a monitort, van úgy, hogy 12 óránál többet dolgozom egy nap és nincs 12 óra pihenőidő. De gyanítom, hogy ha munkahelyet váltok, akkor lakhelyet is, én már csak ilyen maradok.

Akartam írni a mozaikozásról és Nurejevről, a Hattyú haláláról, de inkább csak adok egy linket. Őrült, de szép, olyan a sír, mint az ember.

Fűztem egy-két medált, de a fotón a narancs az valójában arany, a rózsaszín meg hússzín. Majd kicserélem ezt a fotót valami jobbra, úgyhogy most a későn jövők jobban járnak:)

Ja, még valami: nagyon feldobott ez a bejegyzés. Ahogy öregszem, úgy jönnek elő x évi orosz tanulásom emlékei, a cirill betűket nem lehet elfelejteni. Kotorásznom kellene, hátha megvan a neten az Antoshka című dalocska...

Majd hétvégén benézek, mindenkinek jó munkát és pihenést!