2009. augusztus 28., péntek

Dobszerkó


Szomszédomnak üzenem: napi egy óra gyakorlás, legalább. Eddig az előre köszönés elvárt volt - kor és nem okán - ezentúl nem kell visszaköszönni sem. (Kivéve a gyerekeknek. Mármint a gyerekek köszönjenek előre és az ő köszönésüket illendően fogadni is kell.)

De ne szóljon senki semmit, nem a szomszéd bosszantása a cél, hanem a gyerek zenei fejlődése, különben is: itt benn a leghangosabb! Bár a fuvola miatt képesek voltak egyesek bekiabálni az ablakon, mi lesz most? Sebaj, van még egy basszusgitár is, amit eddig mellőztünk, x wattos erősítővel.

És van még egy adu ászom is, ha beindulna ismét a szemétégetős projekt. Végre jöhetnek a lovak!

4 megjegyzés:

A.C.E írta...

Hűha, most kivételesen örülök, hogy nem vagyunk szomszédok!! :)

Anice kötős blogja írta...

Én a szomszédod helyett is mufurckodom, ok? Ő meg majd megemészti a dobot és beszerez egy tuti füldugó készletet a családjának, de nektek illik következetesnek lenni a dobolás időpontját és tartamát tekintve.Üdv a vájt fülű családnak.

Alma írta...

Emlékszem, mikor elkezdtem 7 évesen hegedülni, arra a napi fél-egy órára anyuék elmentek sétálni, az első fél évben.
Panelban laktunk, a szomszéd srác is hegedült(az egyik nagy szerelmem volt), sajnos nagyon rosszul, de persze ez engem csak annyiban érdekelt, hogy amint befejezte a gyakorlást, akkor kezdtem én rá, froclizásképpen.
Nálunk trombitás a szomszéd, de majdnem olyan ritkán gyakorol, mint én, bár engem nem zavar, minden, ami hang, jöhet.

Taurus írta...

Akkor most mégis örülünk ( a szomszédokkal együtt) hogy családi házban lakunk. Panelben ezek szerint durvább lenne:)

Az időre eddig is figyeltem, a szembeszomszédnál is kicsik vannak, altatási idő betartva! Szóval ha a szomszéd nem gyújt tüzet hétvégén, vasárnap 2-kor, amikor kiteregettem az egész heti mosnivalót, akkor nem lesz baj.

Alapból nagyon csendben élünk, még a kutyákhoz is kimegyek éjjel, ha nyűgösek. Az egyik gyerekem jövőre elköltözik, a férjem otthon csak akusztikus gitáron játszik...a művészetnek adva egy kicsit: élni és élni hagyni!