2009. augusztus 16., vasárnap

Olvasom

a hvg-ben, hogy keresztségtelenítő oklevelet ad egy brit ateista szervezet! USA-ban és Olaszországban is terjed az 'antihit' ige, annyira hogy a középiskolákban is aktívan térítenek a hitetlenségre. Van saját liturgiájuk, keresztvíztelenítenek egy hajszárítóval amire az ész felirat van írva, ostya és bor helyett mogyoróvajas kekszet adnak. Hát nem beteg az emberi faj? Teljesen abnormális a hitetlenségről papírt adni. (A hitről is.) Erre még a vad szocializmus idején sem volt szükségünk, volt aki akkor is hitt és van aki most sem. Nem hisz, na és akkor mi van? Hisz, na és akkor mi van? Az egyházi adót gondolom nem kötelező fizetni, teljesen mindegy, hogy 'tag'-e vagy nem az illető. Vagy kinek kellene bizonygatni, hogy nem keresztény? Maximum valami ortodox közösségnél számíthat ez, bár úgy tudom ott az is eleve kizáró ok, ha valaki valaha megkeresztelkedett. A cikkből nem derül ki pontosan, hogy csak a kereszténységet utasítja el vagy az istenhitet is, bár az ateista szó jelentése elég egyértelmű.
Azt szoktam mondani, hogy a vallás, a világnézet magánügy. A visszás dolgokat persze mindenki látja. Idősek mondogatják, hogy a papok világa el ne jöjjön többet, nem járnak templomba, aztán természetesen pap temeti őket, mert az olyan szép. Nálunk a faluban a mikuláscsomagot a templomban osztják a gyerekeknek. (Mi is meg szoktuk kapni, nagyon rendesek, felakasztják a kapura a csomagot:) ) Keresztvíz alá tarthattam egy gyereket, holott nem vagyok megkeresztelve, de a kis vidéki kápolnában rendezett eseményen úgyis csak a család volt. Ja persze fiatal volt a pap is, egy idősebb biztosan nem engedte volna meg. Én persze azt sem tudtam egy ideig, tulajdonképpen milyen vallású is lett a gyerek. A gyerekeink ismerik a bibliát, az összes vallásról tudnak valamit és azt mondtuk nekik isten létezik. A többi az ő dolguk. Hiszik-e, keresik-e, kell-e nekik ehhez egy közösség is vagy állnak egyszál magukban, ez már az ő döntésük. Gyakorlatilag választhatnak. (Azért berezeltem amikor a lányom az itteni görög katolikus pap fiával kezdett járni...)
Ha valakit - neadjisten:) - érdekelne a téma, magyarul valamilyen valláskritikával, szekularizációval kapcsolatos lapon, angolul itt (http://www.secularism.org.uk/) nézelődhet.

2 megjegyzés:

Anice kötős blogja írta...

Szerintem a hittel kapcsolatos döntéseink személyesek csak, de a hit nem magánügy. Hogy miért? Talán nézzük meg azt , hogy közösségek együtt gyakorolják hitüket, beszélnek róla, az istentiszteletek közösségi események. A tanúságtételek is közösségek előtt, több embernek szólnak. Ha valaki valamiben hisz, arról beszélni is szokott, kivéve azt amikor jobb volt ha eltitkolta. A mi öregeink részt vettek a templomi körmeneteken ami legkevésbé sem volt magánügy, mert végig ment az egész városon.

Tauriu írta...

Most látom, hogy írtál!
A hit azért magánügy, mert az, hogy belül mi van csak te tudod. A körmenet vallás vagy vallás gyakorlás, hiszen azt nem tudhatjuk, hogy valaki csak azért ment a körmenetben, hogy nehogy megszólják, kiközösítsék. Az hogy a hitet megvallom, beszélek róla, még nem feltétlenül jelenti azt amit valójában érzek, gondolok. Nem véletlen az a közmondás: vizet prédikál, bort iszik.
A hit nem közösségi élmény szerintem.