Most múltam

A hétvégén színházban voltam, Szép Ernő: Lila ákác c. művét néztem meg a Győri Nemzeti Színházban. Szégyen, hogy csak most, már ezer éve megvolt a bemutató a GYNSZ Kisfaludy termében. Szeretem azt a termet, mindent és mindenkit látok, hazudni nem tudnak a színészek, mert az azonnal látszik. Például ha nem néznek egymás szemébe, csak ’mintha’. Nagyszínpadon ez csak annak rossz, aki keresi a kolléga tekintetét, de nem találja. Ilyen kis térben ez a nézőnek is rossz. Nem tudom, miért írtam az előbbieket, mivel nagyon-nagyon élveztem az előadást. Végre valami közös, figyelemmel, odafigyeléssel, kemény koncentrációval, de mégis könnyed örömmel végrehajtott munka.

Linkelek két kritikát, mindkettőt el tudom fogadni. A terasz.hu kritikájához még egy dolgot tennék hozzá: Balsai Mónika sajnos már nem a GYNSZ gyöngyszeme. Erkölcsi megbecsülés híján kénytelen továbbállni. Nem szabadott volna hagyni őt elmenni. A legnagyobbak közt van-lesz a helye. A másik kritika a kisalföld.hu -n található.

De miért is kezdtem el írni ezt a posztot? Amikor Csacsinszky Pali megkérdezi Tóth Mancit, hogy hány éves, Manci ezt válaszolja: Most múltam! Hát velem is ez a helyzet holnaptól. Ugyanis ma vagyok. Hogy mennyi, azt ma még elárulom: 35+ÁFA. Remélem a szemfülesek rögtön észreveszik, hogy mennyire várom az áfa-emelést, az ugyanis fiatalító hatással lesz rám:)