2009. május 15., péntek

Nevek

Az egyik helyi rádió születési hírek rovatában időről-időre bejelentik, hogy hol, milyen nevű gyermek született. Teljesen nyomon követhető az aktuális trend: vagy magyar illetve annak gondolt vagy teljesen idegen hangzású nevet ad a többség gyermekének. Van, amit már megszoktunk, főleg azért mert leírva bántja csak igazán a szemet pl. a Dzsenifer. Egy Rikardó nevű gyermeknél azért felszisszentem…
Nemrég jelent meg a HVG-ben egy írás Serf Andrástól az irodalmi keresztnevekről illetve azok köznyelvbe importálódásáról. Kazinczy Etelkája, Vörösmarty Tündéje vagy Jókai Tímeája az ismertek közé tartozik, de az például nem tudatosult, hogy a Dalma név Vörösmarty: Zalán futásá-ban még fiú név volt. A Dorottya névről is ír egy érdekességet, mégpedig azt, hogy Csokonai kétszáz évre megpecsételte a név sorsát, miután 1798-as vígeposzának főszereplője egy Dorottya nevű vénkisasszony volt. Szerencsére a Dorottya mára inkább híres, mint hírhedt lett Kanizsai Dorottya révén, akiről mellesleg nem annyira szép emlékű gimnáziumomat nevezték el.
Egy másik cikk Bedő Iván tollából Névkapás címmel jelent meg ugyanitt. A kevinizmusról ír, ami egyes német szociológusok által használt fogalom arra, hogy a hátrányos helyzetük ellensúlyozására előszeretettel adnak különleges neveket egyesek. Tehát kapcsolatot feltételeznek az utónévadás és a szülők társadalmi státusza, iskolázottsága között. Ez szerintem igaz is annak ellenére, hogy tudományos felmérés valószínűleg nem készült ebben a témában. A cikk elérhető a hvg.hu archívumában.

Általában nem vagyok ellene, ha valaki különlegesebb utónevet keres, főleg úgy, hogy a vezetéknevek gyakorlatilag nem változnak. Gondolok arra, hogy a foglalkozásnevek nem nevesednek mostanában - Szülész János, Ügyvéd Balázs:) Az utóneveknél egyedül az zavar, ha nyelvtörő, ha nem illeszkedik az előnévhez, ha a testvérek neve egymástól teljesen elrugaszkodott. Szóval legalább legyen benne rendszer. Nekem furcsán hangzik, ha az egyik gyerek Richárd a másik meg Ábrahám. De az is furcsa, ha az egyik Tas a másik Ond. Hogy ez utóbbi miért is? Mert hallottam, ahogy a nagymama becézte őket a játszótéren: Tasi, Ondi…

Aztán néha tényleg nem lehet eldönteni, hogy fiúról vagy lányról van-e szó, de ebben sokszor az MTA vagy a hatóság hibás szerintem. Ismertem egy lány Ariel-t (nem Arielle-t) és egy fiú Aliz-t is. Igaz ez utóbbi magyarosított arab név volt, de akkor is. (Ó, bocs. Anyu most mondja, hogy Adélnak hívják, de ez a lényegen nem változtat.) És Bedő Iván cikkére visszautalva: tényleg nem tudom eldönteni, hogy a Felhő és a Zápor közül melyik fiú és melyik lánynév.

3 megjegyzés:

kiseri írta...

Ez nagyon tetszett! Mi szeretjük firtatni a nevek eredetét, jelentését, és Hanna lányom(aki nem előkelő kisasszony a neve ellenére, egy néni szerint nem lehetett volna neki ezt a nevet adnom pórnép létemre) naponta forgatja az utónévkönyvet, most ez a kedvence...
Mi úgy választottunk nevet a gyerekeknek, hogy legyen egy bibliai és egy magyar eredetű, és normális jelentéssel. Pl. hiába van a Bibliában Márk, de a neve azt jelenti: Mars istennek szentelt egyén... biztos mi is hülyék vagyunk...:)de szeretem a nevüket, és szerencsére ők is!

Eszter írta...

"hátrányos helyzetük ellensúlyozására előszeretettel adnak különleges neveket egyesek. Tehát kapcsolatot feltételeznek az utónévadás és a szülők társadalmi státusza, iskolázottsága között. " Ez annyira igaz, hogy nekem időnként oda sem kell néznem, akkor is tudom, hogy milyen etnikai hovatartozású gyereket szólongat az anyukája! :)

Tauriu írta...

kiseri, a ti névadásotokban tényleg van rendszer. Tetszenek nagyon! Lehet, hogy a jelentésre is jobban kellene figyelni valóban. Szerintem a gyermekeket túl korán nevezzük el:) Szívem szerint várnék 1-2 hetet, amíg az énje kissé megnyilvánul, akkor biztosabban lehetne a valóban rá illő nevet megtalálni.

Eszter valóban igaz. Identitás=név. Rikardó vagyok, az azt jelenti olasz vagyok. Dzsoki vagyok=amerikai vagyok.