Festészet.
Szintén a cégem jóvoltából Munkácsy-kiállításon voltunk. Ilyen program sem adódik gyakran, muszáj elmenni. Döbbenetes, hogy ilyen érték van egy ember tulajdonában (v. Pákh Imre). Döbbenetes, hogy mennyire besötétedtek a bitumen alapú festékkel készült képei. Gyorsan nézzétek meg, mert nemsokára volt-nincs Ásító inas! (Apósom is megfestette, majd nézem azt:) ) Döbbenetes, hogy még mindig milyen gyenge a marketing és sokszor amatőrnek érzem a kiállításszervezést. Most a Várban rendezett, amúgy különleges, de nagyrészt a reklám miatt nagy tömegeket vonzó kiállításokra gondolok - kontrasztként. (A Klimt nekem csalódás volt - A csók-ot akarom!)
Vissza Munkácsyra. Rossz volt az egyik képaláírás, két hete nem sikerült kijavítani. A ruhatárba betenni minden táskát és amelyikre kifelé rámutatsz az a tiéd - hát ez is gagyi. Tanulmányfotók is ki vannak állítva, nyugodtan elfért volna egy fotó a Siralom ház-ról pl., hogy az ember komplexebben lássa a megtervezett alakokat. A személyes tárgyakból álló tárlatot felügyelő fiú pedig inkább elüldözi a látogatókat az állandó fegyelmezésével - bár lehet, hogy addigra elfáradtam. Jó, csak kötözködöm. Örülök, hogy látthattam ezt is!
Lehet, hogy ciki, de arra gondoltam, hogyha nem tudnám, hogy ezek Munkácsy-képek, nem is tetszenének. Vagyis inkább: nem nyűgöznének le (a trilógiáról nem beszélek persze). A festészet úgy látszik csak korlátozott hatással van rám - a Wahorn meg ef Zámbó féle blöffről ne is beszéljünk, csak a klasszikusokra gondolok. Bár most azért ezen elgondolkodtam...Bosch, Modigliani, hmmm.
Hogy mi nyűgöz le? Az építészet, a strassburgi katedrális, a németországi várak, a jáki templom...de erről majd máskor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése