Még mindig Mici néni örökségét teszem közzé, ez az írás csaknem egy éve íródott:
Nemrég színházban jártam. Persze ez nem különleges alkalom, elég gyakran járok – nekem ez lelki szükséglet. Most azonban fővárosi művészek jöttek le városunkba a Tavaszi Fesztivál keretében, gondoltam ott a helyem.
És Rómeó, és Júlia – már a címe is izgalmas. Az előadás Shakespeare Rómeó és Júliája nyomán jött létre Horgas Ádám rendezésében, Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter színészek tolmácsolásával. A szereplők láthatóan rendezői is voltak a darabnak.
Díszlet semmi, egy kicsi világítás, zene, egy szemüveg, egy fehér bugyi(na jó, valami főkötő féle?) és rengeteg ötlet. Szinte látom magam előtt ahogy ez a szimpatikus házaspár este lefekteti gyermekeit, aztán késő éjszakába nyúlóan próbálgatják a jeleneteket a nappaliban. Valahol azt olvastam, hogy a színházhoz nem kell más csak egy szál deszka meg puszta szenvedély – hát ez tényleg működött most. A mozgás egyszerűen fantasztikus, sokszor nagyobb hangsúlyt is kaphatna, akár a szöveg rovására, nemsokára leírom miért. Szóval az erkély jelenet dimenziói gyönyörűek, elhittem hogy Júlia másfél méterrel feljebb áll, mint Rómeó, holott karnyújtásnyira álltak egymástól, egy síkban!
Rudolf Péter egyformán hiteles Rómeóként, Dajkaként és Júlia anyjaként, pedig haja már nem sok van és az utóbbi időben mintha helyes pocakot eresztett volna. Nem szerencsés alkat, mondhatnánk. Hát nem – csak(?) kiváló színész. Nagy-Kálózy Eszter nem is tudta mindig felvenni vele a tempót, s ez sajnos a hangján jött ki. Hát levegő nélkül nagyon nehéz beszélni! Láthatóan, hallhatóan valami igen rossz technikával beszélt, ami egyrészt kivette az erőt a hangjából, másrészt arra kényszerítette sokszor, hogy a levegőt visszaszíva beszéljen s ez nem tett jót az artikulációjának. Ehhez még társult egy – prózai előadásra - rossz akusztikájú terem és az ember eljutott odáig, hogy képtelen volt másra figyelni, csak arra, hogy a színésznő megfullad-e vagy sem. Az sem tett túl jót, hogy a biztonsági őrök trécselése tisztán behallatszott a terembe, egy láthatóan bennfentes néző szólt ki nekik, hogy maradjanak csendben.
De semmiképp nem akarom kritizálni, az előadás igazi élmény volt! Bár sok ilyet látnék a mi színházunkban is! Csakhogy ott egyre többször fordul elő velem mondjuk harminc perccel a kezdés után, hogy le-lecsukódik a szemem, pedig az altatómat direkte nem veszem be. Jó, öregszem, de sajnos nem velem van a fő probléma…
Kedveseim, Rudolf Péteréket nézzétek meg! Sokszor játszották már, talán kicsit fáradtak is, de nagyon jó színházat csinálnak.
„Felöltözik ki ennek, ki annak, aztán úgy tesz, mintha az volna.” (Jászai Mari a színészetről)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése