Dr. Csernus: A nő

Csernus, mint médiaszemélyiség annyira taszító számomra, hogy eszembe sem jutott volna olvasni tőle bármit is. A barátnőm kérésére tettem meg, aki míg el nem olvasta 'gyógyultnak' gondolta magát, de ez a könyv az ő szavaival élve 'pofán csapta'.
Azt írja Csernus, hogy aki őt agresszívnak tartja az azért van, mert úgymond találva érzi magát. Nem. Csernus tényleg agresszív, durva és bántó, mindemellett elhiszem, hogy bizonyos helyzetekben csak így figyelnek fel kábulatukból a függők. De ez ugyanolyan agresszió, mintha egy vasrúddal ütlegelné őket, az erőszak pedig erőszakot szül. Az egyik "dagadt disznó" (tényleg szó szerint ezt gondolja a túlsúlyosakról?) lefogy erre, a másik meg még nagyobb depibe esik és még nagyobbra hízik. Az arány 50-50%. Az arány akkor is az lenne, ha Csernus finomabb lenne. Kicsit sajnálom, mert sokan a gonosz dokihoz mennek és ez olyan elvárás, aminek állandóan meg kell felelnie. Fárasztó lehet és romboló a jellemére nézve.

A könyv nem egy szépirodalmi remekmű. Olyan, mintha egy kicsit benyomva diktafonra mondta volna bölcseleteit a női és férfi nem szégyeneiről és azt valaki szerkesztetlenül begépelte volna. Azt jól látja, hogy van különbség a műveltebb és a kevésbé iskolázott nők játszmázásában, talán a könyv az utóbbiakat célozza meg inkább. néhol kifejezetten primitívnek mondanám a stílusát és nem a vulgaritása miatt. Igen, én is használom ezt az eszközt akaratlanul, az indulataimat jobban ki lehet fejezni. De a mondanivaló inkább hiteltelenné válik tőle.
Amiben teljesen egyetértek vele az, hogy a gyerek megnyomorítása, a rossz minták másolása mindig megtörténik! De a felelősség onnantól, hogy felnőttek lettünk - gondolom ez akkor lehet, mikor a bennünket ért traumák tudatosulnak - a miénk. Onnantól eldönthetjük, hogy azt a mintát követjük, amit a szüleink házassága adott nekünk vagy a szöges ellentétét. A pszichiáter ezekben a tudatosulásokban segíthet, de nagyon csínján bánva az agresszióval. Képzeljük el milyen kárt okozhat egy olyan emberben, aki olyan családban nőtt fel, ahol mondjuk apuka naponta hülyére verte a családot.

Tetszik még, hogy nagyon nagy hangsúlyt helyez az érzelmi intelligenciára, a jó társas kapcsolat alapjára. A férfiak 'puha pöcsnek' való titulálása tetszik, bár túlságosan általánosít nemcsak a férfi, hanem a női jellemrajzokban is. Igen, a férfiak sokszor gyávák, de lehet, hogy a nők fáradságos munkával tették őket azzá (a francba Klara Zetkinnel!). Ha azt hallom, hogy egy kapcsolat döglődik, mindig a nőt teszem felelőssé, annak ellenére, hogy mindig kettőn áll a dolog. Dehát neki - az 'istenadta' érzékenysége okán sokkal tisztábban kellene látni a helyzetet. És ha a férfi gyáva, nem mer dönteni, akkor a nőn a sor sajnos. Nincs sajnálat, lustaság, félelem, a muszáj van.

Végül is írtam a könyvről, tehát hatással volt rám. Olvassa el az, aki elé az élet odasodorja és vágja a sarokba, aki úgy gondolja. Mindenki a maga életéért felelős:)
Csernusért aggódom. Remélem a média nem kapja fel ismét, mint látjuk a celebség súlyos jellemhibákat okoz. Kicsit úgy érzem bizalmatlan a nőkkel szemben vagy kevéssé magabiztos, nem mint pszichológus hanem mint férfi. Mintha attól félne, hogy őt is átvágják, felszarvazzák, 'puha pöcs' vírussal fertőzik meg. A könyv némi nőgyűlöletről árulkodik, annak ellenére, hogy vannak pozítív példák is benne. (kb. 3 darab:( )

A könyvben található képek Nádor Péter festményei, nagyon a könyv stílusához illőek, néhol provokatívak, cinikusak - tetszenek.