Most múltam

A hétvégén színházban voltam, Szép Ernő: Lila ákác c. művét néztem meg a Győri Nemzeti Színházban. Szégyen, hogy csak most, már ezer éve megvolt a bemutató a GYNSZ Kisfaludy termében. Szeretem azt a termet, mindent és mindenkit látok, hazudni nem tudnak a színészek, mert az azonnal látszik. Például ha nem néznek egymás szemébe, csak ’mintha’. Nagyszínpadon ez csak annak rossz, aki keresi a kolléga tekintetét, de nem találja. Ilyen kis térben ez a nézőnek is rossz. Nem tudom, miért írtam az előbbieket, mivel nagyon-nagyon élveztem az előadást. Végre valami közös, figyelemmel, odafigyeléssel, kemény koncentrációval, de mégis könnyed örömmel végrehajtott munka.

Linkelek két kritikát, mindkettőt el tudom fogadni. A terasz.hu kritikájához még egy dolgot tennék hozzá: Balsai Mónika sajnos már nem a GYNSZ gyöngyszeme. Erkölcsi megbecsülés híján kénytelen továbbállni. Nem szabadott volna hagyni őt elmenni. A legnagyobbak közt van-lesz a helye. A másik kritika a kisalföld.hu -n található.

De miért is kezdtem el írni ezt a posztot? Amikor Csacsinszky Pali megkérdezi Tóth Mancit, hogy hány éves, Manci ezt válaszolja: Most múltam! Hát velem is ez a helyzet holnaptól. Ugyanis ma vagyok. Hogy mennyi, azt ma még elárulom: 35+ÁFA. Remélem a szemfülesek rögtön észreveszik, hogy mennyire várom az áfa-emelést, az ugyanis fiatalító hatással lesz rám:)

Nyaklánc

Ez igencsak fekete-fehérre sikeredett fotó, de nincs túl messze a valóságtól. Fekete tekla, ezüst és fekete díszítéssel. Egyszerű és látványos ez a minta, lehet még valami vidám-színeset is összedobok nyárra. Ez a Sárinak készült, ami azt jelenti, hogy felváltva fogjuk hordani:)

Szülésfelkészítő tanfolyam

Szülésfelkészítő kurzus kezdődik május 7-én Győrben! Részletek, információ az alábbi honlapon érhető el:

http://www.eletjelegyesulet.shp.hu/hpc/web.php?a=eletjelegyesulet

Bogyós lánc

Végre megvettem a láncot és összeállítottam a nyakláncot az előkészített bogyóból. Nem is ez volt a legnehezebb. A kicsi bogyókhoz 6 mm-es fagolyókat kellett begyöngyöznöm 11-es kásagyöngyökkel. Miután kb. 10 darabot lebontottam, elrohantam az "oktatómhoz", mert egyszerűen nem jöttem rá, mit is csinálok rosszul. Mint utóbb kiderült, kicsit figyelmesebben kellett volna elolvasnom a leírást. No mindegy, fejleszthető kategóriába soroltam magam. Természetesen már elajándékoztam, a barátnőm kölcsönkérte valami alkalomra, mert pont ilyen szín-összeállítású a ruhája. Én meg persze rögtön odaadtam neki, elvégre ez az igazi sikerélmény! És a mamája neki is azt tanította, amit az enyém: amit adnak, el kell fogadni. Úgyhogy mindketten boldogok vagyunk!

Harmadik felvonás

Festészet.

Szintén a cégem jóvoltából Munkácsy-kiállításon voltunk. Ilyen program sem adódik gyakran, muszáj elmenni. Döbbenetes, hogy ilyen érték van egy ember tulajdonában (v. Pákh Imre). Döbbenetes, hogy mennyire besötétedtek a bitumen alapú festékkel készült képei. Gyorsan nézzétek meg, mert nemsokára volt-nincs Ásító inas! (Apósom is megfestette, majd nézem azt:) ) Döbbenetes, hogy még mindig milyen gyenge a marketing és sokszor amatőrnek érzem a kiállításszervezést. Most a Várban rendezett, amúgy különleges, de nagyrészt a reklám miatt nagy tömegeket vonzó kiállításokra gondolok - kontrasztként. (A Klimt nekem csalódás volt - A csók-ot akarom!)

Vissza Munkácsyra. Rossz volt az egyik képaláírás, két hete nem sikerült kijavítani. A ruhatárba betenni minden táskát és amelyikre kifelé rámutatsz az a tiéd - hát ez is gagyi. Tanulmányfotók is ki vannak állítva, nyugodtan elfért volna egy fotó a Siralom ház-ról pl., hogy az ember komplexebben lássa a megtervezett alakokat. A személyes tárgyakból álló tárlatot felügyelő fiú pedig inkább elüldözi a látogatókat az állandó fegyelmezésével - bár lehet, hogy addigra elfáradtam. Jó, csak kötözködöm. Örülök, hogy látthattam ezt is!

Lehet, hogy ciki, de arra gondoltam, hogyha nem tudnám, hogy ezek Munkácsy-képek, nem is tetszenének. Vagyis inkább: nem nyűgöznének le (a trilógiáról nem beszélek persze). A festészet úgy látszik csak korlátozott hatással van rám - a Wahorn meg ef Zámbó féle blöffről ne is beszéljünk, csak a klasszikusokra gondolok. Bár most azért ezen elgondolkodtam...Bosch, Modigliani, hmmm.

Hogy mi nyűgöz le? Az építészet, a strassburgi katedrális, a németországi várak, a jáki templom...de erről majd máskor.

Második felvonás

A tánc.
A Mojszejev táncegyüttes Népek táncai című turnéról van szó. Különleges, egyes részei lenyűgözőek, egyszer érdemes ’kipróbálni’. (A belépőt a cégem finanszírozta:) 50 pár, átlagéletkor 20 év. Amikor kijöttek a színpadra, az jutott eszembe, hogy turnéznak, vagyis azt sem tudják éppen melyik városban lépnek fel, egész nap próbáltak, remélem legalább egy sétát tettek a városban!
A programról nem akarok írni, mivel a sajtóban elég sok cikk jelent meg róluk, s a turné címe végül is sejteti a történéseket. Ami felfoghatatlan, hogy hova van építve a rugó a lábukba és az izületeik ugyan hogyan bírják így a gugolós, lábat a fül mellé rúgó, levegőben másfél méterre a földtől típusú matróztáncot. Na jó, tényleg nagyon fiatalok voltak! Ja és hazafelé az összes orosztudásunk előjött valahonnan nagyon mélyről. Tudjátok: Táváris ucsítyelnyicá, já dákládivájú vám…:) (nem tudok cirill betűket billentyűzni, de így sokkal idétlenebbül néz ki) És vajon miért marad meg az a szó mindenkiben, hogy: dásztáprimecsátyelnosztyi?

Első felvonás

Az elmúlt félévben rengeteg kultúrprogramon vettem részt, de mivel rágódós típus vagyok, addig-addig emésztgettem az élményeimet, hogy teljesen el is feledkeztem róluk.
A színházi premierekről nem akarnék most írni. „Mi kutyánk kölyke” – rosszat nem lehet, jót meg nagyon nem is tudok. Akkor egy kis beszámoló gyűjtemény következzen 3 felvonásban.

Akkor az első: zene.
A 18 éves fiatalember neve Dániel Balázs, azaz a boogie woogie stílusú zongorista Mr. Firehand művésznéven. Fergeteges koncertet adott vendégével Christoph Steinbach-al együtt. A koncerten végig filmezték és a kivetítőn csodálhattam a kezeit, először azt hittem fel van gyorsítva:) Maga a stílus annyira nem áll közel hozzám, mivel azt hiszem jobban kellene értenem a zenét és a zongorázást, s akkor valóban tudnám értékelni az apróbb nüanszokat is. A fiú biztos lesz Valaki, de azért nem árt, ha valaki menedzseli. Szerény a fiú, a lányom szerint egy édes mackó. (No-no!) Megjelent CD-je is, a belinkelt címen azt is láthatjátok, 3 számot meg lehet hallgatni illetve a videófelvételeket is megnézhetitek. Ezek közül a kedvencem a 'Bumble boogie', amely Jack Fina szerzeménye, Rimsky Korsakov: Dongó című művének boogie woogie stílusú feldolgozása.