Miután reggel még mindig esett az eső, rájöttem, hogy ez most már egy darabig így marad és le kell mondanom a
Financial Center meglátogatásáról. Első nap kellett volna menni, de akkor még küzdögettem le a tériszonyom. Ha lesz legközelebb….akkor legközelebb.
Az előző napi bulis este után annyira fáradt voltam (szegény tesóm hajnalban elment dolgozni), hogy semmi kedvem nem volt sehová menni. Úgy gondoltam megengedhetem magamnak ezt a luxust, már így is többet voltam Kínában, mint mondjuk Szlovéniában, ahová átugorhatok elvileg bármikor.
Elmentem a Decathlonba túranadrágot venni, rövidet meg hosszút, meg inget is. Olcsóbb is volt, szebb is volt, meg mégiscsak üres a bőröndöm. Utána még elmentem wasabit venni, amit végül is az import részlegen találtam meg, ugyanis koreait kerestem. W. ilyet hozott a nyers lazachoz és végre ehető erősségű wasabira leltem. Az import részlegen amúgy minden van, az olasz tésztától a podravkás ételizesítőig. Mire hazaértem Doby már majdnem végzett a takarítással. Borzasztó, hogy nem szól egy kukkot sem és még a szemkontaktust is kerüli. Vittem neki mosogatószert, de valamivel már addigra elmosogatott. Érdekes fogalmai vannak a tisztaságról, de a tesómnak teljesen megfelel, legalább ezzel nem kell foglalkoznia. Ja és megtaláltam Anita zokniját (meg a sajátomat is) a tesóm fiókjában, fél évvel ezelőtt Doby rejtette el! A múltkori fésűkagylómat is ő dobta ki, ezért a tesóm szervezett nekem egy kagyló, rák vacsit. A taxis jó nehezen talált oda, de amikor kiszálltunk, majdnem vissza is fordultam. Ez volt a legautentikusabb környezet, amit egy kínai nagyvároshoz képzeltem eddig. (nem a felhőkarcolók) Zubogott az utcán a mocskos víz, sok ember, hangzavar. Legalább 6 srác sütötte a rákot hatalmas wokkokban, egy ürge sört árult, egy másik páros kagylókat. Kajálni benn lehetett, olyan volt az étterem, mint egy 3-4 szobás lakás (lehet az is volt), aminek a konyhája az utcán volt.
Kiválasztottuk, hogy milyen kagylót szeretnénk, kaptam 2 kicsi valamilyet, két fésűt, meg egy osztrigát. (Hazahoztam a héjakat!) Még nyers volt, a nő beírdalta, befűszerezte, tofut és üvegtésztát tett bele és úgy héjastól sütötte meg. Vörös rákot is kimérték egy kosárban – éltek persze. Majd kaptunk egy számot, amivel beültünk az egyik asztalhoz. Itt tényleg nagyon megnéztek minket, nem hiszem, hogy túl sok fehér ember járt arra. Angolul persze senki nem tudott, úgyhogy jól jött a tesóm kínai tudása, ami amúgy a munkájából adódóan leginkább a számokra illetve irányokra vonatkozik. Nekem is megtanította az egyik taxis, hogy mi a jobbra meg a balra.
Finom volt a kagyló, csak a pálcikázás nem ment annyira. Aztán hoztak egyszer használatos kesztyűket, kötényt, asztalterítőt és ezzel az utánunk való takarítás is 2 percre redukálódott. Csak összefogták a végén az abrosz 4 sarkát, aztán bevágtak mindent a kukába. De ne rohanjuk előre…meghozták a sült főtt rákot forró olajban, ami kb. 1 óra alatt sem hűlt ki. Fokhagyma gerezdek és vastag húsú zöld paprika volt még közte. Ezt csak malac módon lehet enni, kézzel, mindenhonnan csöpögő zsírral. Leszopogatni a forró olajos lét róla és belőle, feltörni és kienni belőle a finom fehér húst…ronda, de finom. Több órát töltöttünk ott, nagyon jól éreztem magam, nem néztek ki onnan, nem csüngtek rajtunk, odavalósinak éreztem magam ismét. Így szeretek turista lenni, kicsit vagyok csak más, amúgy ugyanazt eszem és ugyanolyan disznó mód, mint ők.
Hazafelé gyalogoltunk éjfél után, kiderült, hogy egy vigalmi negyedben lehettünk. Minden 2. házban szexshop, k.néni az üvegablakos boltocskában, majong termek és még mindig nagyon biztonságban éreztem magam. Életemben ennyit nem beszélgettem a tesómmal, ezt sem fogom soha elfelejteni.
