Minta ajándékkártyára

Sanghajban vásároltam két akvarell festő könyvet, amelyekről még mindig nem tudom hogy kínai vagy japán kiadásúak. De azóta sem próbáltam festeni, pedig egy csomó ecsetet is vettem.

Hátha tudjátok használni...

Így

csomagolok idén:

Nátronpapír és tortapapír a Müllerből. 10 évig magam festettem az olcsó uzsonna csomagolópapírt karácsonyra. Most ez a natúr design tetszik...még 10 évig.

 

Ez egy szappan, amit elvileg nem illik ajándékozni. De hát ez egy natúrszappan, ami  az Illatszertár című darab tehetséges ügyelőjének szántam premierajándék gyanánt:)

Mi a helyzet

azon kívül, hogy egy hónapja nem írtam ide? Klassz idő van, még nem vettem elő a nagykabátom, a mackópulcsimban szándékozom a novembert eltölteni. Holnap korizni megyek! Hihi....görkorizni. Ez is klassz. Megérett a naspolya a kertben. Senki nem szereti, csak én. Van egy szuper dobozom, amit elkezdtem felújítani.

Finom a mákolaj, amit a barátnőmtől kaptam. (Győrieknek: Cellárium a bolt neve, Kisfaludy utca 14. A volt Patió, alias Matthias melletti kis utca a Virágpiac felé.) Rengeteg foszfort tartalmaz, ami a kalcium beépülését segíti a csontokba, csontritkulásra - vagyis 40 felett - ajánlott. Idegerősítő és nyugtató hatású, szellemi teljesítőképességet növeli, klassz.

És megint jönnek a babák, sikeresen beleálmodtam egyet valaki hasába, meg is érkezik a földre pár hónap múlva, szülei már nagyon várják. Ez ám a klassz:)

Sok

kedvem nincs ide írni mostanában, amint azt észrevettétek a bejegyzések ritkulásából. Jó lenne személyesen találkozni. Annyi időt elvesz a net, meg amúgy a számítógép és az időm felével sem tudok elszámolni. A nyelvtanulós projektem is halódik, ma hajnali 4-kor viszont rendkívül aktív voltam egy kis prepozíció gyakorlásban. Ma színházba megyünk a Danton halálára, premier ráadásul, alig várom. Holnap balett órám van, kettő kimaradt, tuti izomláz lesz a vége. A csipkelekvárom nagyon finom lett, remélem nem romlik meg, mert nem tettem bele tartósítót. A maradék időmben pedig nézegetek, gondolkodgatok, sóhajtozok. Szóval nincs időm...hívjatok, ha szükségetek van rám, magamtól nem mozdulok, készülök a téli álomra.

 

Csipkebogyó

Tavaly ültettünk 4 tüskétlen csipkebokrot. 1 hete küzdök a magozással, mert fogalmam sincs, mi az a szőrszita. És idén szomszéd-távoltartás okán még 5 haszonbokrot terveztem ültetni. Erősen meggondolom, hogy csipke legyen. Ha már ott a termés, nincs szivem feldolgozatlanul hagyni. De ez őrület.... De remélem nagyon jól fog esni télen a tea és a lekvár!

 

 

Max Brenner

Sikerült majdnem belefulladnom....

Dobozka 2.

Elkészült az ajándék, át is adtuk. Most már megmutathatom.

Gyűrű"párna"

Túratipp

Egyik ajánlóm az Ötschergräben túra Winerbruckból indulva Erlaufklausebe érkezve. Tök jó ez a link, ahogy húzom az egeret a szintjelzőn és a térképen meg mutatja merre járok. A kék túráról nincs ilyen???

Az Ötschergräbenről, Ausztria Grand kanyonjáról itt olvashattok egy kis leírást, magam sem foglalhattam volna össze jobban. Winerbruckban a bejárat előtt parkoltunk, ezért Erlaufklauseból a Mariazell és St. Pölten között járó Ötscher Bär hegyi vasúttal mentünk vissza az autóhoz. Elvileg féláron lett volna, mivel volt Wild Wunder kártyánk...de mivel nem jött a kalauz, nem vettünk jegyet.

 

A mitterbachi Gemeindealpe sífelvonójának tövénél szálltunk meg s mivel szállásunk a Gasthof zum Sessellift, Grabnerék motelja is WW partner, sok mindent kihasználtunk ingyenesen a kártyával. 800 m-es magasságban úszkáltunk egy feszített víztükrű nem fedett uszodában körülöttünk a gyönyörű zöld hegyek látványával. 4 felvonót is ingyen használhattunk, e-bikeoztunk Mariazellben.

 

A másik túra ez, annyi módosítással, hogy mi felvonóval abszolváltuk a Mitterbach-Terzerhaus útvonalat, majd hegyről lefelé némi eltévedéssel kb.3,5 óra alatt jutottunk el Erlaufsee-ig.

 

Ötschergräben

Arról a csúcsról jöttünk

Egynapos túra Ausztriába

Túra ajánló közepes kondiban lévő felnőtteknek, 12 év feletti, izgága gyermekeknek:

Losenheim falu az első cél. Mehetünk 'nem autópályán', de a túrát jobb minél előbb kezdeni, autópályán hamarabb odaérünk és talán a sofőrnek sem annyira fárasztó. A losenheimi Salamander ülőliftnél lévő nagy parkolóban álltunk meg. A parkolóban kajáltunk egyet, leginkább azért, hogy bírjuk az első etapot. A lift 9-kor indult, mi 10-kor indultunk felfelé, kellett volna visszafelé az az egy óra. Néhány perc alatt kb. 850 méterről 1210 méter magasságba jutottunk, kb. 40 percnyi időt és némi fáradságot spórolva. Az Edelweiß hütte - a felvonótól pár percre - hétfőn és kedden zárva tart...pech. Innen a sárga jelzésen indultunk tovább az un. Fadensteig sziklás gerincen. Az erdős szakasz kb. fél órás volt, de igen hangos:). A saját lihegésünktől nem hallottuk a madarakat és igencsak sűrűn áltunk meg pihenni néhány másodpercre.

 

Erdős rész vége, lenn az ülőlift teteje

:)

A sziklás szakasz azért volt jobb, mert fotózás címén sok rövid pihenőt lehetett tartani észrevétlenül. Mégiscsak ciki lett volna, ha a 70 éves nénik, bácsik fel bírnak menni (igaz gyosabban, mint mi), úgyhogy némi karizommal, de felküzdöttük magunkat a sziklák között. Következett a 3. szakasz némi üldögélés (fekvés) után.

 

Pihenő

Ez már technikailag könnyebb, füves-köves szakasz volt, de mivel a panorámát már megcsodáltuk, kevésbé voltunk lelkesek. Elértük a Fischer-hüttét, majd negyed óra múlva a Klosterwappen 2076 méteren lévő csúcskeresztjét. A csodálatos kilátás feledtette a fáradalmakat. A szél kissé hideg volt, kellett a pulcsi, bár lenn 28 fokból indultunk. A hüttében elfogyasztott almás-répás torta és almdudler ismét erőre keltett minket, sajnos nem pihentünk eleget. A felfelé út kissé hosszúra sikerült, 5-kor indult az utolsó ülőlift, ezért 3-kor elindultunk lefelé. Szinte rohantunk lefelé, néha esve-kelve. Kezdtük úgy érezni magunkat, mint egy teljesítménytúrán és így is 5 perccel 5 után értünk le. Szerencsére O. előrerohant és a jófej liftes megvárt minket:) Kb. 15 km-t gyalogolhattunk összesen, felfelé több mint 4 órát, lefelé kettőt, előbbit bőven lehet kevesebb idő alatt, utóbbit meg hosszabb alatt megtenni. 

Gipfelkreuz 2076 m

 

Kaspók

Az árvízkor a padlásra dobált ruhászsákok tartalmát erős (nagyon erős!) szelektálásnak vetettük alá.

A farmerek szárai új életre keltek. Semmi varrás, csak le- és behajtás. Most egy kis felfrissülés, ha meguntam, kidobom. Vagy táskát varrok belőle...

Napló 8.

Úgy tűnt, az eső el sem állt két napja. A ködszerű eső mellett 30 fok volt a hőmérséklet, úgyhogy a vadiúj esőkabátom helyett egy esernyő is elég volt az útra. Rutinosan a busz, metró kombinációval jutottam be a belvárosba, a kalauz néni már ismerősként mosolygott rám és már tudta, hol szeretnék leszállni. A Fuzhou Roadra mentem a bookstore-ok utcájába. Orsitól vettem az ötletet és utólag is nagyon örülök, hogy odakeveredtem. Sajnos októberben A-val nem fedeztük fel, pedig ott volt a sétálóutcától, az East-Nanjing Roadtól 2 sarokra. A. imádja a papírt, a füzeteket, a könyveket, a cuki cserepeket. Legalább 3 órát bóklásztam, aztán vettem két vízfestésről szóló könyvet (ami lehet, hogy japán és nem is kínai), ecseteket meg egy teáskészletet 50Y-ért. Akkor már sejtettem, hogy mégsem tudom hazavinni az öcsém dolgait, pedig egy hatalmas, töküres bőrönddel mentem, hogy a hazaköltözése miatt hazacuccoljak egy adagot. Az eső meg a párás levegő jól kifárasztott, mégis gyalog mentem a szokásos 5 km-en, csak átmentem az utca másik oldalára. Alapvetően szépek az utcák, mikor már besokalnék a sok betontól, mindig jött egy helyes park, ahol a szemem legalább megnyugodott kicsit.

Még 1,5 napnyi beszámolóm van, de azt hiszem gyorsítok egy kicsit. Végre ma nem dolgozik a tesóm. Elkísértem fodrászhoz, legalább 1 órát töltött ott, pedig fél centis haja van. Mivel a fodrász nagyon drága, ezért kényszerét érzik sokat foglalkozni a kuncsafttal, legyen miért fizetnie. Kb. 12 fodrász egy viszonylag kis helyen, a fele fiú, koedukált volt az intézmény, de választani lehetett fiú vagy lány foglalkozzon veled. Hajmosás masszázzsal, balzsammal, majd hajvágás szálanként. Na én nem voltam erre hajlandó, főleg úgy, hogy egyik mániám hogy senki nem érhet a fejemhez. (Meg a térdemhez:))

 

A fodrászat melleti kajálda (ahol nem ettünk semmit)

Elvittem a tesómat az előző napokban felfedezett helyeimre, a könyvesboltba, ecsetboltba, ahol rengeteg ember mind na mit? ecsetet akar venni. Még Tianzifang-ot is megmutattam neki, hihetetlen, hogy 2 év alatt nem jutott el oda:)

 

Ha a kirakatból nem látszódna: ecsetbolt

Utcai kajálós, de pálinkás fertőtlenítés kell utána!

Police station

A lakóparki edzőterem - mechanikus futópad



Utolsó nap lementünk sportolni a ház mellé, szinte minden lakóparknak van ilyen. Lehet, hogy használják, de én soha nem voltam az utcán hajnalban, illetve mindig későn értem haza. Elmentünk egy szemüvegboltba és már nagyon bánom, hogy nem vettem meg a cserélhető szárú szemüveget. 3 füllel kb. 10 eFt. Szemüvegesek, ugye átérzitek a vágyamat. Vettünk 5Y-ért dvd-t, gyönyörű csomagolásban a legújabb filmek.... Aztán egy karton francia bort, ami valami hihetetlenül drága (a tokaji aszú is), de a tesóm nemsokára búcsút int a kollegáknak, jól jön majd ez a készlet. A francia fiú viszont korrektül beismerte, hogy csak Kínában tudják eladni ennyiért.

 

Cukik

A reptérre metróval mentünk, lemértük a bőröndöt, kiszedtünk belőle pár cuccot, amit a méretlen hátizsákomra kötöztem rá kívülről...no stressz....persze. Éjfélkor indultunk és persze azonnal hozták a vacsorát. Csoda, ha nem tudtam aludni. A szomszédom egy kínai csaj volt, aki szerint élhetetlen Shanghai, ezért Hangzouban lakik. Nem is fogta fel, hogy az én falumban 3500-an élnek, micsoda putri lehet, gondolta:) Frankfurtban szálltam át egy szinte töküres repülőre - a német légitársaság miért nem megy csődbe?

 

Most, hogy rájöttem az utazás értelmére, szabadságvágyam határtalan, egyfolytában a dél-amerikai túrákat nézem:)

 

Napló 7.

Miután reggel még mindig esett az eső, rájöttem, hogy ez most már egy darabig így marad és le kell mondanom a Financial Center meglátogatásáról. Első nap kellett volna menni, de akkor még küzdögettem le a tériszonyom. Ha lesz legközelebb….akkor legközelebb.

Az előző napi bulis este után annyira fáradt voltam (szegény tesóm hajnalban elment dolgozni), hogy semmi kedvem nem volt sehová menni. Úgy gondoltam megengedhetem magamnak ezt a luxust, már így is többet voltam Kínában, mint mondjuk Szlovéniában, ahová átugorhatok elvileg bármikor.

Elmentem a Decathlonba túranadrágot venni, rövidet meg hosszút, meg inget is. Olcsóbb is volt, szebb is volt, meg mégiscsak üres a bőröndöm. Utána még elmentem wasabit venni, amit végül is az import részlegen találtam meg, ugyanis koreait kerestem. W. ilyet hozott a nyers lazachoz és végre ehető erősségű wasabira leltem. Az import részlegen amúgy minden van, az olasz tésztától a podravkás ételizesítőig. Mire hazaértem Doby már majdnem végzett a takarítással. Borzasztó, hogy nem szól egy kukkot sem és még a szemkontaktust is kerüli. Vittem neki mosogatószert, de valamivel már addigra elmosogatott. Érdekes fogalmai vannak a tisztaságról, de a tesómnak teljesen megfelel, legalább ezzel nem kell foglalkoznia. Ja és megtaláltam Anita zokniját (meg a sajátomat is) a tesóm fiókjában, fél évvel ezelőtt Doby rejtette el! A múltkori fésűkagylómat is ő dobta ki, ezért a tesóm szervezett nekem egy kagyló, rák vacsit. A taxis jó nehezen talált oda, de amikor kiszálltunk, majdnem vissza is fordultam. Ez volt a legautentikusabb környezet, amit egy kínai nagyvároshoz képzeltem eddig. (nem a felhőkarcolók) Zubogott az utcán a mocskos víz, sok ember, hangzavar. Legalább 6 srác sütötte a rákot hatalmas wokkokban, egy ürge sört árult, egy másik páros kagylókat. Kajálni benn lehetett, olyan volt az étterem, mint egy 3-4 szobás lakás (lehet az is volt), aminek a konyhája az utcán volt.
 

 

Kiválasztottuk, hogy milyen kagylót szeretnénk, kaptam 2 kicsi valamilyet, két fésűt, meg egy osztrigát. (Hazahoztam a héjakat!) Még nyers volt, a nő beírdalta, befűszerezte, tofut és üvegtésztát tett bele és úgy héjastól sütötte meg. Vörös rákot is kimérték egy kosárban – éltek persze. Majd kaptunk egy számot, amivel beültünk az egyik asztalhoz. Itt tényleg nagyon megnéztek minket, nem hiszem, hogy túl sok fehér ember járt arra. Angolul persze senki nem tudott, úgyhogy jól jött a tesóm kínai tudása, ami amúgy a munkájából adódóan leginkább a számokra illetve irányokra vonatkozik. Nekem is megtanította az egyik taxis, hogy mi a jobbra meg a balra.

Finom volt a kagyló, csak a pálcikázás nem ment annyira. Aztán hoztak egyszer használatos kesztyűket, kötényt, asztalterítőt és ezzel az utánunk való takarítás is 2 percre redukálódott. Csak összefogták a végén az abrosz 4 sarkát, aztán bevágtak mindent a kukába. De ne rohanjuk előre…meghozták a sült főtt rákot forró olajban, ami kb. 1 óra alatt sem hűlt ki. Fokhagyma gerezdek és vastag húsú zöld paprika volt még közte. Ezt csak malac módon lehet enni, kézzel, mindenhonnan csöpögő zsírral. Leszopogatni a forró olajos lét róla és belőle, feltörni és kienni belőle a finom fehér húst…ronda, de finom. Több órát töltöttünk ott, nagyon jól éreztem magam, nem néztek ki onnan, nem csüngtek rajtunk, odavalósinak éreztem magam ismét. Így szeretek turista lenni, kicsit vagyok csak más, amúgy ugyanazt eszem és ugyanolyan disznó mód, mint ők.

 

 

Hazafelé gyalogoltunk éjfél után, kiderült, hogy egy vigalmi negyedben lehettünk. Minden 2. házban szexshop, k.néni az üvegablakos boltocskában, majong termek és még mindig nagyon biztonságban éreztem magam. Életemben ennyit nem beszélgettem a tesómmal, ezt sem fogom soha elfelejteni.

Napló 6.

A következő nap első úticélja Tianzifang lett. Az un. Shikumen házakat akartam megnézni. A shikumen építészeti stílus a kővel keretezett ajtójú házakat jelenti, de biztos van még egypár stílusjegy, amikről azonban én is csak a netről értesültem. Megint kitört belőlem az építész, ami kb. odáig terjed, hogy nem értem miért jártam titokban műszaki rajzolni egy technikumba, hogy aztán végül elmerüljek a számviteli standardokban, és aztán egy templomban áhitattal bámuljam mire képes az ember. Szóval bármennyire is túristás a hely, megnyugtató a toronyházak tövében egy-egy emberléptékű tér, amiről sosem tudhatjuk meddig marad meg. Varrodák, apró üzletek, teázók között sétálgattam és 500 ft-ért bírtam venni egy antik:) órát, ha másra nem, a fiam steampunk hobbijához teljesen ideális lesz.

 

másik gyengém: az elektromos hálózati szabványok:)

Következő állomás a Xin Tian Di volt, szintén a shikumen építészetre fókuszálva. Mivel a drága boltok, éttermek és a sok fehér ember nem volt elég kínai nekem, inkább kerestem egy autentikusabb környéket a Fangbang és Zhonghua Rd környékén. Sokkoló volt és amikor jött a vihar szele és a sötétedés (milyen korán sötétedik keleten!), akkor azért gyors léptekkel visszatrappoltam a legközelebbi metró megállóig. Viszont itt készültek a legjobb szociofotóim is.

 

hogy került oda vagy hogy maradt ott az a ház

 

utcai borotválás

Ma lemondtam a taxizásról és az utolsó 5 km-t gyalog tettem meg. Gyönyörű ez a templom. Mögötte egy toronyépület (a tesóm munkahelye), de az esős, párás, szmogos idő miatt alig látszik.

 

Jézus Szent Szíve templom

Vettem a boltban csilis rágcsát, tuti hogy valami drog van benne:) Olyan erős, hogy vörös a fejem tőle, de nem lehet abbahagyni. Nagyon kevés zacskós mittudoménmit soroltam eddig az ehető kategóriába, ez teljesen jó. Rájöttem, hogy nem is a csípősség a gáz, hanem az az édes-sós íz, amit a kenyértől a szárított gyümölcsökig mindenen érzek.

 

Ehető, de Family Mart üzletekben láttam csak

A tesőmnak lelkiismeret furdalása volt, hogy egész nap egyedül vagyok, ezért kényszerét érezte, hogy minden estére programot találjon ki nekem. Szakadt az eső, de este 9-kor nekiindultunk a sanghai éjszakának. Nem akartam lelombozni, hogy hulla fáradt vagyok, de végül is nem bántam meg. Egy ír sörfőzdébe mentünk, a Shanghai Brewery-be, A-ékkel találkoztunk. Ők már 18 éve élnek kinn, majd ha már kidolgozták magukat visszatérnek valamelyik európai otthonukba. A. nagyon kedves volt, nagyon odafigyelt, hogy ne ír angolt beszéljen és nem németül kellett H-el beszélnem, amíg a fiúk cigiztek:). Mesélt Kínáról és kérdezgetett a tapasztalataimról. Magas, szőke, német nő, imádják a kínaiak, mellesleg szakmájában igen profi. Na ezt a világpolgárságot azért irigylem. Finom ír fekete (vagy barna?) sört ittam, kellemes, a külföldiek által felkapott hely.

 

 

Ezután még átmentünk a Zapata's-ba, ahol Ladies night volt és ahol tényleg a pultról locsolták a tequilát a táncolók szájába. Nem vagyok partyarc - nem is voltam soha - de tanulmánynak szuper a hely, főleg ha valaki kíváncsi, hogy próbálnak a kínai csajok külföldi pasit fogni és persze vica versa. Beszélgetés kizárva a hangerő miatt, maradt a sör és még táncoltunk is egy kicsit:)

 

M. C. Beaton

Naplómat lassan írom, de kirándulások, koncertek, fesztiválok, olvasás és gyerekvigyázás miatt nem érek rá. Ja, meg munka miatt...

A bookline szerző ismertetője:....szánalmas és felháborító.

"Marion Chesney ? 1936-ban született Skóciában Glasgow városában, Mind a mai napig híres, és elismert szerző. Visszavonultan él saját kis házában? Cotswolds-ben. Könyveinek témája főleg a történelmi romantikus regények. mi, a regény a téma? A jelenlegi populáris regénysorozata a? Agatha Raisin és Hamish Macbeth címen futó sorozata. Írói munkássága mellet?, dolgozott? mint, könyvesbolti eladó, színházi kritikus, újságíró, és lapszerkesztő."

Ahol kellene vessző, ott nincs. Ahol nem kellene, ott van. Én oda rakom itt a blogban, ahová akarom, node egy kultúraárus figyeljen erre oda.

 

Amúgy az Agatha Raisin krimik nagyon jók. Szabadság alatt, strandolás közben napi egy elolvasható. Könnyű, szórakoztató, de színvonalas, túl sokat nem kell rajta gondolkodni...

Napló 5.

Nem tudtam mikor jön Doby, a házimanó takarítani, úgyhogy igyekeztem nem sokat otthon lenni. A Carrefourba meg a Decathlonba mentem, de végül egy japán gyorsétteremben, Sushi expressben ücsörögtem 1,5 órát. Mizo levest meg nyers lazacot ettem, jázmin teával. Finom, olcsó, tiszta és gyors is, de ez utóbbi nem volt most szempont.

 

Rengeteg nyers hal....

Utána szundikáltam egy gyönyörű parkocskában, ami egy patak két partján terült el a betondzsungel közepén. Sanda gyanúm szerint ez csak egy patak alakú mesterséges tó volt. Egy öreg tajcsizott éppen, egy idős házaspár unokázott egy kockás pléden, én pedig aludtam egy padon. Egy 20 milliós városban elég fura volt az egy nm-re jutó 0,01 fő.

 

Tajcsizó bácsi a fa alatt

Korán hazajött a tesóm is, úgyhogy elmentünk a kedvenc helyünkre, a Yinshan Lu-ra, a NOspicy boyhoz. A Spicy boy közelebb van ugyan, de ez finomabban fűszerezett és sokkal olcsóbb is. 2 ürge árulta a sört, egy a barbecue-t, egy meg a meleg ételt. (Kagylós, csigás cucc) Máris 4 embernek munkája van...

 Kiválasztod, megsütik, megeszed, fizeted

Kaja után végre megkaptam a szülinapi ajándékom, egy olajos testmasszázst! Amíg vártunk a masszőrre, egy külön szobában ücsörögtünk, tévé, fotel, leves, tea és 4 szem paradicsom társaságában. Na nem  részletes leírást adok most, csak hogy érzékeljétek a stresszemet: Testmasszázs...elöl, hátul. Olajos....no ruha. Azt, hogy női masszőrt választottam, akkor értékeltem igazán, mikor lovaglóülésben felpattant a hátsócombomra..... Éjfélkor jöttünk ki a szalonból és hazasétáltunk. A kis üzletek, tésztakészítők, gyümölcsárusok mind nyitva voltak