Mielőtt bárki megrökönyödve: A kutya nem jöhet be a lakásba. Kukába nem kerül étel.
Mit tehetek, ha a több napig abajgatott bodzaszörpöm üvege egyszercsak megpattan. Már a Jégeres üveg sem a régi... Pedig szeretem ezeket az üvegeket, sötétek, jó fogásúak. Szóval a lé folydogált az asztalon, én kirohantam és behoztam a takarító eszközt. Ez van, nem szégyenlem.
Legaranyosabb állat a kismalac, a legaranyosabb gyümölcs a szamóca.
A Bakonyból hoztam tavaly néhány aprócska tövet és kész erdő lett belőle azóta. Talajtakarónak szántam, nem gondoltam, hogy ennyi termést hoz. Ínyenckedni jó, de a mai torta nem ebből készült. Végre megnyílt az eperföld! Azt szeretem benne, hogy ahogy bóklászok a sorok között betegre eszem magam sáros, mosatlan eperrel... És engem nem mérnek meg befele menet, csak a dobozaimat:)
Piskóta alul, rá egy sor eper, aztán 2 dl felvert hulala tejszínbe beledolgozott 25 dkg túró és 4 evőkanál cukor, rá megint egy sor félbevágott eper, a tetejére zselé. Boldog szülinapot a májusiaknak!:)
Nagyon ritkán nézem meg a blogstatisztikámat, talán évente egyszer. Amit most láttam, az teljesen elképeszt. Ezen a héten 164-en kattintottak a "Bodzaszörp télire" című bejegyzésemre. Az elmúlt 3 évben 1700-an. A második helyezett a "Kiss Tibi barátnője" címszóra kereső több százas tömeg. Na de lányok!
A bodzaszörp receptem a régi, ma készült el az első adag. A bodzabokrom hatalmasra nőtt, már létrával kell szüretelni. Az út széléről nem is szednék virágot, meg kényelmes is, hogy itt van hátul a kertben a bokor.
Apró változtatást eszközöltem most, 1,5 liter vízhez 3 kiló cukrot használtam és első lépésként összemelegítettem a vizet és a cukrot, majd amikor kihűlt tettem bele a többi hozzávalót. Szerintem nem kell félni a cukortól, sokkal egészségesebbnek tartom, mint az édesítőszert, a mézet meg hamisítják. Ha már mumust kell keresni, legyen az inkább a liszt...
A hétvégén ballagás volt, amin ismét "örömszülőként" vettem részt. Még van két unokaöccs soron, aztán jöhetnek az unokák.....
A címhez visszatérve a hétvégén volt-van és még holnap is lesz a balkáni roma ünnep, Ederlezi. A szerb Óbecse és Bácsföldvár környékéről származnak egyik ági nagyszüleim, sajnos nem emlékszem, hogy említették-e ezt az ünnepet vagy Szent-György napot. ITT van néhány feldolgozás, köztük a Dikandáé is, nagyon szeretem őket. A Ruzsa Magdi féle nem jön be ezen a lapon keresztül, de youtube-on fenn van párszor. (persze szerbül, ahogy Bobané is-félig)
A lányom beígért egy Kusturica filmklubot nekem, remélem nyáron összejön, addig marad a youtube.
És a roma szöveg:
Same amala oro kelena
Oro kelena dive kerena
Sa o rom' amaro dive
Amaro div' ederlezi ej...ah...
Sa o roma babo babo
Sa o roma o daje
Sa o roma babo babo
Ajjajjajjaj ederlezi sa o roma daje!
Sa o roma babo e bakren cinen
Ame coro dural besava
A a daje amaro dive
Amaro div' ederlezi
Ediwardo babo amenge bakro
Sa o roma babo e bakren cinen
Ajjajjajjaj, sa o roma babo babo sa o roma daje
Sa o roma babo babo ederlezi, ederlezi sa o roma daje
Ajjajjajjajj, sa o roma babo babo sa o roma daje sa o roma babo babo
Ajjajjajjaj...ederlezi ederlezi sa o roma daje!
Stresszoldó, kertművelés alól kibúvó, társas mégis kellően magányos elfoglaltság volt. Messziről mutatós, közelről szétfolyós. Valószínüleg kisebb darabokra vágva, felgyöngyözve, hímezve kissé haszontalan bármi-tartó lesz belőle...valamikor. Cél- és teljesítményorientált férfiagyamat már sikerül alkalomadtán kikapcsolni, mire hazaértem a művemmel, már nem volt kudarcélményem.
Arról írok, amit a rohanó hétköznapok során idő, alkalom, lelkület hiányában nem tudok személyesen megosztani a szűkebb és tágabb családommal, barátaimmal, ismerőseimmel, ismeretlenekkel. Nem szeretem a közgazdaságtant. Szülésznő nem leszek már. De ezeken kívül is nagyon izgalmas az élet.
