2011. január 1., szombat

Magos mazsolahegy

A gasztroblogokat olvasva megdöbbenve tapasztaltam, milyen közutálatnak örvend a mazsola. Én nem bírtam megutálni annak ellenére, hogy egyszer 5 hónapig csak ezen éltem. Ebből is látszik, hogy mennyi tápanyag, energia van benne, még egy magzat egészséges fejlődésére is elegendő volt akkoriban. Mivel valóban nem bírtam semmi mást enni, ezért aztán sikeredett 44 kilóra lefogynom, de a maradék 4 hónap ezek szerint elegendő volt 9 kiló felszedéséhez és egy 2,8 kilós, egészséges, okos kislány születéséhez is. Szóval egyetek sok mazsolát! A nagyon finnyásak választhatják a jégbort is helyette:) És hogy ne hagyjam ki a nem igazán személyre szabott magyarországi védőnői ellátás szidalmazását: rendszeresen azzal piszkáltak az utolsó hónapokban, hogy túl sokat híztam....
Apropó, hízás. Mindig azt hangoztattam, hogy az evés rossz szokás, csakúgy mint az alvás. Ez az elmúlt években azért némiképp változott, de főleg ez utóbbi utáni vágy hatalmasodik el rajtam időnként. Szerencsére az év nagy részében hízókúrát tartok, vagyis inkább szinten tartásra gyúrok Hadd ne mondjam ez is ugyanolyan nehéz, mint a fogyókúra, bár ha kelt tésztán élnék, egyszerűbb dolgom lenne. Azért az ünnepek után nem árt egy kis méregtelenítés, kicsit más típusú rágcsálnivalók fogyasztása. Erre vált be a magos mazsolahegy nevű édesség, amit  ezer éve egy Nők Lapjában találtam és amit azóta mindig elkészítek újévkor. Lehet egészségesebb verziót is kiagyalni, pl. teljes kiőrlésű liszt és zabpehely, barna cukor  használatával.

1. Két narancs levében (vagy gyári narancslében) megáztatunk 15 dkg zabpelyhet. Ázhat akár 2 órán keresztül is.
2. 1 dl olajban egy csipet sót, fél teáskanál őrölt gyömbért, 15 dkg cukrot, 3 dkg lisztet géppel elkeverünk.
3. Ebbe keverjük kanalanként a narancsos zabpelyhet és még 10 dkg lisztet.
4. Aztán jön még bele 1 teáskanál sütőpor, 10 dkg nem sós napraforgómag, 10 dkg ugyancsak natúr tökmag, amit előtte aprítóban  kicsire zúztunk, valamint 20 dkg mazsola, amit előtte átmostunk. Én be is szoktam áztatni kicsit, mert a mazsola amúgy nem sok nedvességet tartalmaz és hamar megéghet.
5. Kell még hozzá kb. 60 db max. 5 centi átmérőjű kerek ostyalap - én a 44 milist használom - nekem ilyen volt itthon, ilyen Aldist meg most kaptam a barátnőmtől.. Ezekre a lapokra teszek egy teáskanálnyi masszát és sütőpapíron, 150 fokon kb. 15 percig sütöm.

A Hoch márkájú ostyából lehet gluténmentest is kapni (Ausztriában biztosan) és akkor szójalisztet használva gluténmentesen is el lehet készíteni:)

Ui: 2011-ben sem leszek gasztroblogger! (és Mici néni sem)

3 megjegyzés:

Alma írta...

Jópofa sütinek néz ki, szivesen megsütném, bár a mazsola nálunk se nagy sztár Ariel miatt, Rabán ki nem állhatja a cukrozott narancs és citromhéjat, Tami az étcsokit, Barnus a diót, és egy tepsi kevert sütit is elég macerás megsütni úgy, hogy mindenki egyen belőle.Ilyen ostyalapokat még nem is láttam, én aszalt gyümölcsös keveréket tennék rá, csokival leöntve.Majd keresek egy Aldit:)

Taurus írta...

Bezzeg a tökfőzeléket szeretik, ugye:) Már azt sem fogom fel, hogy nem lehet pl. a banánt nem szeretni... Én mindent szeretek, maximum azért nem eszek, mert a kinézete undorító, lásd. pejsli. De a disznósajtot is éjszaka ettem először... Szóval etesd a családot sötétben, hátha bejön!

Alma írta...

Imádják, velem együtt:((((
A családom sötétben is finnyás és ínyenc(úgy sejtem), de ki fogom próbálni:))))))
Disznósajt evés sötétben-brrrr! horror!Félelmetesebb, mint világosban!:))