Reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd havat lapátol. Rendes ember, dolgos, korán kelő...
Mivel nem volt férfi a háznál, beöltöztem a lavinatúlélő outdoor overallomba. Na jó volt, de most kímélni kell, mert egyrészt főpróbahét van, másrészt alvás helyett is tanulnia kell, nehogy ötödévben találja ki hogy halaszt.
Nagyon jól esett a hólapátolás, a jó levegő és a fizikai munka, ráadásul délutánra teljesen elmúlt a másfél hónapja tartó nyak- és hátfájásom. Nesze neked irodai munka...Bár nem kiabálom el, mert már egyszer elmúlt egy napra a fájdalom, azaz olyan fülfájásom volt, ami teljesen elnyomta a kevésbé fájó érzéseket. Volt már olyan fejfájásotok, hogy a falba vertétek a fejeteket, hogy kívül jobban fájjon? Na valami ilyesmi. Olyan, mint amikor az embernek két feje van és a nagyobbik van belül:)
Szeretem a havat, ha síelek vagy ha nem kell utaznom sehová. De azt nem szeretem, amikor a cipőmet megeszi a só. És azt sem szeretem, hogy minden cipőre, csizmára azt írják, hogy nem vagy gyengén vízálló, biztos ami biztos, ne tudjon senki reklamálni. Szívem szerint mindenhová túrabakancsban mennék:)
4 megjegyzés:
Méregteleníts, de C vitaminnal együtt,tényleg nagyon jó antioxidáns.
Még mindig a fokhagymás mézes tejnél tartok, az a tuti lázcsillapítóm. Bár a tej aztán nem nem méregtelenít...
Azt hittem, már meggyógyultál, pihenned kellene...
Nézz be a szappanos blogomba, kaptál valamit:)
Megjegyzés küldése