Vasárnap Dunántúl bejárás (gyermek leköltöztetése egyetemi tanulmányainak színhelyére) volt a program, előtte egy félmaraton lefutásával. Azaz legyűrtünk kb. 650 km-t, abból 21 km-t gyalog. Azaz futva. Azaz térdfájás és derékbeállás miatt 19-et futva, kettőt gyorsgyalogolva. A Nyugati felüljáróra futva mentünk fel, mert tudtuk ott vár Saci néni, azaz Monspart Sarolta. Csak az ő kedvéért vagyok hajlandó a 18. km-nél felfutni egy "hegyre".
Gyermek (a másik) már nincs velünk, eddigre ő már beért a célba:)
Lánchídon még 5 km körül kicsit gyorsabb tempóban, bár ez a képen szerencsére nem látszik:
2 megjegyzés:
De ügyesek vagytok!Számomra ez a teljesítmény többek között a vacak térdem és a kényelmességem miatt kivitelezhetetlen, marad nekem a bringa és a jóga.
A futás az elmének egészséges, a térdízületnek nem annyira sajnos. A jóga meg a taichi nekem egyelőre túl lassú, nem fáradok le eléggé. Ahhoz hogy a stresszt oldjam valamiért nagyon kell fájnia az izmaimnak:)
Megjegyzés küldése