...kiderültek a ponthatárok. Én egyáltalán nem emlékszem, hogy engem érdekelt volna, hogy felvesznek vagy sem. Elmentem felvételizni, igaz fogalmam sem volt mit is akarok kezdeni magammal, dolgozni akartam egy kicsit, kitalálni mi leszek, ha nagy leszek. Nem tudom, mit gondoltak a szüleim, de nyilván látták, hogy nekem nem fontos, gondolom akkor nekik sem volt annyira az. Most egész más súlya volt a dolognak, fontos volt nekem, mert fontos volt a lányomnak. Volt B terv is persze, de így az igazi, oda vették fel, ahová szeretett volna menni, tudva, hogy a neheze még ezután jön. Nekem is, hiszen elmegy itthonról:(
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Köszönjük! Próbálunk sok időt együtt tölteni, neki is nehéz ez "leszakadós" időszak, úgy látom.
Anyuci!
Már most hiányzol pedig most csak pár napra jöttem a mamához! :) Szeretlek! :)
Brühühü....:)Én is!
Megjegyzés küldése