Harmadik felvonás

Festészet.

Szintén a cégem jóvoltából Munkácsy-kiállításon voltunk. Ilyen program sem adódik gyakran, muszáj elmenni. Döbbenetes, hogy ilyen érték van egy ember tulajdonában (v. Pákh Imre). Döbbenetes, hogy mennyire besötétedtek a bitumen alapú festékkel készült képei. Gyorsan nézzétek meg, mert nemsokára volt-nincs Ásító inas! (Apósom is megfestette, majd nézem azt:) ) Döbbenetes, hogy még mindig milyen gyenge a marketing és sokszor amatőrnek érzem a kiállításszervezést. Most a Várban rendezett, amúgy különleges, de nagyrészt a reklám miatt nagy tömegeket vonzó kiállításokra gondolok - kontrasztként. (A Klimt nekem csalódás volt - A csók-ot akarom!)

Vissza Munkácsyra. Rossz volt az egyik képaláírás, két hete nem sikerült kijavítani. A ruhatárba betenni minden táskát és amelyikre kifelé rámutatsz az a tiéd - hát ez is gagyi. Tanulmányfotók is ki vannak állítva, nyugodtan elfért volna egy fotó a Siralom ház-ról pl., hogy az ember komplexebben lássa a megtervezett alakokat. A személyes tárgyakból álló tárlatot felügyelő fiú pedig inkább elüldözi a látogatókat az állandó fegyelmezésével - bár lehet, hogy addigra elfáradtam. Jó, csak kötözködöm. Örülök, hogy látthattam ezt is!

Lehet, hogy ciki, de arra gondoltam, hogyha nem tudnám, hogy ezek Munkácsy-képek, nem is tetszenének. Vagyis inkább: nem nyűgöznének le (a trilógiáról nem beszélek persze). A festészet úgy látszik csak korlátozott hatással van rám - a Wahorn meg ef Zámbó féle blöffről ne is beszéljünk, csak a klasszikusokra gondolok. Bár most azért ezen elgondolkodtam...Bosch, Modigliani, hmmm.

Hogy mi nyűgöz le? Az építészet, a strassburgi katedrális, a németországi várak, a jáki templom...de erről majd máskor.

Második felvonás

A tánc.
A Mojszejev táncegyüttes Népek táncai című turnéról van szó. Különleges, egyes részei lenyűgözőek, egyszer érdemes ’kipróbálni’. (A belépőt a cégem finanszírozta:) 50 pár, átlagéletkor 20 év. Amikor kijöttek a színpadra, az jutott eszembe, hogy turnéznak, vagyis azt sem tudják éppen melyik városban lépnek fel, egész nap próbáltak, remélem legalább egy sétát tettek a városban!
A programról nem akarok írni, mivel a sajtóban elég sok cikk jelent meg róluk, s a turné címe végül is sejteti a történéseket. Ami felfoghatatlan, hogy hova van építve a rugó a lábukba és az izületeik ugyan hogyan bírják így a gugolós, lábat a fül mellé rúgó, levegőben másfél méterre a földtől típusú matróztáncot. Na jó, tényleg nagyon fiatalok voltak! Ja és hazafelé az összes orosztudásunk előjött valahonnan nagyon mélyről. Tudjátok: Táváris ucsítyelnyicá, já dákládivájú vám…:) (nem tudok cirill betűket billentyűzni, de így sokkal idétlenebbül néz ki) És vajon miért marad meg az a szó mindenkiben, hogy: dásztáprimecsátyelnosztyi?

Első felvonás

Az elmúlt félévben rengeteg kultúrprogramon vettem részt, de mivel rágódós típus vagyok, addig-addig emésztgettem az élményeimet, hogy teljesen el is feledkeztem róluk.
A színházi premierekről nem akarnék most írni. „Mi kutyánk kölyke” – rosszat nem lehet, jót meg nagyon nem is tudok. Akkor egy kis beszámoló gyűjtemény következzen 3 felvonásban.

Akkor az első: zene.
A 18 éves fiatalember neve Dániel Balázs, azaz a boogie woogie stílusú zongorista Mr. Firehand művésznéven. Fergeteges koncertet adott vendégével Christoph Steinbach-al együtt. A koncerten végig filmezték és a kivetítőn csodálhattam a kezeit, először azt hittem fel van gyorsítva:) Maga a stílus annyira nem áll közel hozzám, mivel azt hiszem jobban kellene értenem a zenét és a zongorázást, s akkor valóban tudnám értékelni az apróbb nüanszokat is. A fiú biztos lesz Valaki, de azért nem árt, ha valaki menedzseli. Szerény a fiú, a lányom szerint egy édes mackó. (No-no!) Megjelent CD-je is, a belinkelt címen azt is láthatjátok, 3 számot meg lehet hallgatni illetve a videófelvételeket is megnézhetitek. Ezek közül a kedvencem a 'Bumble boogie', amely Jack Fina szerzeménye, Rimsky Korsakov: Dongó című művének boogie woogie stílusú feldolgozása.

Karkötő

Annyira nem akarom kommentálni a művem. Kicsit laza lett, egy kicsivel talán szorosabbra kellett volna fűzni vagy damillal. A zöldet szeretem, a barna árnyalataitól ez egy kicsit militaris lett. Sajna csak annyira izgat egy-egy minta, hogy meg tudom-e fűzni. Egy darab elkészül, azt rögtön elajándékozom. Többet pedig már általában nem csinálok, mert unalmas:); Bocs a lelkes gyöngyözőktől! Egyébként nem is az a baj, hogy nem köt le, hanem az, hogy sokkal-sokkal jobb szem kellene hozzá. Aki üzemszerűen ezzel foglalkozik, az nagyon fiatal lehet, vagy jó a szemüvege meg a világítása:) A kapocs rögzítése igen béna lett, azt azért majd még gyakorolni fogom. Bár találtam egy mágneses kapcsot - nagy találmány!

Tonhalkrém

Nem akarok a főzésre gondolni, nem szeretek beszélni róla, enni sem szeretek. Kóstolgatni, azt igen, meg kísérletezni. Igazából azt nem szeretem, hogy órákig tart az elkészítés és 10 perc alatt elfogy:( De mit tegyek, ha kamasz gyerekeim hirtelen 3x annyit kezdenek enni, mint azelőtt. Állandóan a kamrában találom valamelyiket. (Zár kéne rá, a kulcs meg a derekamra kötve!)
Gondoltam keresek olyan sokgyerekes gasztroblogokat, ahol sok, olcsó és egészséges kajaötleteket meríthetek. Ugyanis úgy éreztem ilyenkor, hogy négy gyerekem van.... Rá is akadtam párra: 8 éhes száj blogja - hát nem édes? Orsi Sokgyerek blogján pedig olyan evés-reform tervekkel találkoztam, amiken mostanában én is agyalok. Konkrétan sokkal változatosabb kenyérre valókat kellene használnom, sok olyan kencét, amivel a felvágottat - ami drága és nem túl egészséges - lehet kiváltani. Miután a parizer önköltségszámításából írtam a szakdolgozatom, hát arra rá sem bírok nézni. Akkor inkább sonka, szárazkolbász ritkábban, abban hús is van. Na a sajttömb úsztatóban cikázó patkányok látványa és a csirke nagyüzemi feldolozása se növeli a fogyasztásuk iránti vágyat, de minek mászkálok ilyen helyekre. (hi-hi, nem a patkány elfogyasztására gondolok!),
Maradjunk a kencénél. Ezzel a recepttel szeretnék a "fogalmam sincs mit tegyek a kenyérre!" családanyák kedvére tenni. Barátnőm hozta Horvátországból - utólagos engedelmével közkinccsé teszem.

Tonhalkrém egy horvát hajóskapitánytól
A hozzávalókat összeturmixoljuk:
2 doboz tonhal konzerv - aprított, olajban eltett, a legolcsóbb a vietnámi, én többnyire azt használom
2 doboz szardínia konzerv - thaiföldi szardinellát használok, sárga papírcsomagolású
3 főtt, kemény tojás
3-5 evőkanál majonéz
1-2 evőkanál mustár
só, bors
1 evőkanál vaj
kevés citromlé
jó marék petrezselyemzöld
1-2 gerezd fokhagyma
krémsajt - szerintem a 'camping' típusú jó lesz

kapribogyó fél marék

Én utóbbi kettő nélkül készítem, de a barátném jelezte, hogy a Hajóskapitány szerint ezek is kellenek:)

Kazinczy Emlékérem

Annyira féltem, aggódtam és nagyon-nagyon bíztam benne, hogy sikerül neki. Egyszerűen nem mertem elmenni meghallgatni, de még az eredményhirdetésre is csak az apja ment el vele. Nagyon sokat készült rá, évek óta. A Kazinczy-jelvényt már négy éve megkapta. És most az oklevél szerint: a Kazinczy-díj Alapítványi Bizottság Példamutatóan szép magyar beszédért Kazinczy Emlékérmet adományozott a lányomnak. (Itt egy kis sírás......)

Egyelőre sem pedagógus, sem színésznő nem akar lenni és én ennek egy kicsit örülök. Mondjuk megdöbbentő volt amikor egész kicsi korában kijelentette, hogy két foglalkozást nem szeretne választani. Nem szeretne színész és közgazdász lenni. Hát egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy jó mintát mutatunk-e neki:) Édesem:

És egy ráadás: idén az Iskoláért és az Anyanyelvért Alapítvány kuratóriuma a Hérics Lajosné-díj anyanyelvi tagozatát neki adományozta.

Jókedvet adj!

Végre elkészült! A 3 tagú Fitye tizenX éve alakult. Az alapszabály szerint belépési követelmény 30 év és minimum két gyermek. (Persze a klub zártkörű.:)) Hagyományosan a születésnapjainkat együtt ünnepeljük, az ajándéknak SK, de minimum valami nagyon egyedi dolognak kell lennie. A tradíció szerint két tag együtt készíti el a harmadik ajándékát, de ez a folyamat általában többlépcsős. Ötletelés, alapanyag beszerzés és összeállítás. A borozgatás a teljes munkafolyamatot átölelheti:) (némi alkoholizálás a kreativitás elősegítése céljából igen hasznos). Aztán jön az átadás, ami immáron 3 taggal szintén szolid alkoholizálásba fullad.

Az idei első ajándék egy textilkönyvecske farmeringből, terítőből és női blúzból mentett anyagdarabokból.

Kevés tűzés, applikált szívek - ennyi a borító.

Belül a szöveg fóliázott papíron gombokkal rögzítve és egy zseb néhány papírzsepivel. Hogy legyen mibe sírni....

A szöveg, azaz a vers illetve annak rendszeres olvasása egy orvosi terápia része, mi csak egy romantikus külsőt álmodtunk hozzá. Ha elolvassátok a verset, azt hiszem hamar rájöttök, mi célt is szolgál ezeknek a szavaknak, gondolatoknak az állandó ismétlése, már-már magunkba sulykolása.

Garay Gábor: Jókedvet adj!

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon
nem kell más, csak ez az egy oltalom
még magányom kiváltsága se kell
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem
ha értelmét tudom és vállalom
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram!

Egy tulipán élete

Megszorító intézkedések

Bogi a válságra való tekintettel nem jár kozmetikushoz:

Szakszerűtlen, de annál lelkesebb kutyafodrászunk (J.S. - a nőnemű) vette kezelésbe a múlt hétvégén. Több órai kitartó - mindkét fél részéről erőt próbáló - munka eredményeként sikerült elérni, hogy a néhol fél, néhol 3 centiméteres szőrzet egyedi, különleges megjelenést biztosítson eme édes kis tibeti terrier lánynak. A patakpartra most nem engedjük le, nehogy meglássa magát a víztükörben:)

Emberi nyomok

Időről időre lesz ilyen, hogy el-eltűnök egy kicsit. A munka, a munka, olyan sok, hogy az...so illegal. Ismeritek azt az érzést, amikor már olyan fáradtak vagytok, hogy nem tudtok elaludni, vagy csak néhány órát és mintha tökéletesen kialudtátok volna magatokat hajnali kettőkor bámuljátok a plafont. Na persze a frisseség is csak néhány óráig tart. Ilyenkor szoktam olvasni. Ami most a horogra akadt: Sebastian Faulks: Emberi nyomok. Alcíme: Regényes kutatás az emberi elme eredete és korlátai után.
Kicsit meglepődöm mindig, amikor az elmúlt pár évben írt igazán jó könyvet találok. Valahogy mindig olyan érzésem van, hogy már úgyis megírtak mindent és ki tudná túlszárnyalni Kaffkát, Sienkiewitzet, Karinthyt (azért fel lehetne sorolni pár klasszikust). Amúgy nagyon szeretem az olyan életregényeket, amelyek nem valós személyeket (vagy gondolom több valós emberből összegyúrt személyiségképet) valós történelmi vagy tudományos környezetbe helyeznek. Faulks a 19. század utolsó 20-30 évéről a 20. század kb. első világháborúig bezáródó időszakáról, ezen belül pedig a pszichiátria és elmegyógyászat akkori hatalmas jelentőségű felfedezéseiről, jeles képviselőiről ad leírást a két főszereplő orvos életútján keresztül az agykutatás, kórtan, filozófia, az emberi létezés, tudatosság és öntudat kérdéseit boncolgatva.

Tanultam anatómiát, élet- és kórtant, pszichológiát, de ami a fizikai működésünkön túl a legjobban érdekel, hogy hogyan és miért létezünk. Aki látta vagy tapasztalta egy gyerek világra jöttét, az biztos megingott egy pillanatra, elgondolkodott azon a természetfeletti tudáson, ami a szervezetünket vezérli és tudatára ébredt fajunk törékenységére is. Persze ezt nem fogalmazza meg mindenki, hiszen ezek a felvillanások csak másodpercek. De amikor valakire azt mondják, hogy az anyaság megváltoztatta, akkor azt gondolom ezzel a tudatalatti tudással lett bölcsebb. És lehet, hogy néha nem túl optimista gondolkodásomra vall, de születéskor mindig eszembe jut a halandóságunk. Halálra születünk - ez talán durva így, de azt is jelenti, hogy miért fontos megtalálnunk életünk értelmét.

"Valahol ott búlkál bennünk az elszomorító érzés, hogy emberi életünk nem teljes és ott van valahol, érzékelésünk határain túl a Paradicsom, amely egykor a miénk volt..."

"Agyunk tudatosságának gyümölcse megfosztott minket bármiféle kitüntetett helytől a teremtésben."

Filozófiai kérdések, teremtés vagy evolúció? És igen, hogy kerül ide az elmebetegség, vagy inkább úgy írnám az elme betegségei. Mindig volt (teremtődött)? Mitől manifesztálódik(korcsosulunk)? Meg lehet gyógyítani? Fejlődik még az agy? Előre vagy vissza(bonyolultabb vagy szervezetlenebb)? Én azt gondolom volt teremtés és volt, van evolúció, ahogy a könyv írja, ahol most vagyunk az az evolúció köztes állomása.
A vallást a legbensőbb magánügyemnek tekintve nem szeretném kommentálni a lenti gondolatokat. Nem vagyunk egyformák és mégis egyformák vagyunk, az egyikünk hisz vagy tud valamit, a másik nem. Az egyikünk gonosz, a másik jó, az egyikünk egészséges a másikunk beteg. És én hálás vagyok, hogy ember vagyok, létezésem tudatában vagyok, gondolkodhatok és érezhetek.

'A Biblia a legszomorúbb könyv a világon, ..minden vallás a hiányról szól, I. láthatatlanná tette magát a hit örökös próbájaként...
...egy faj története, áldásokkal és átkokkal sújtva, melyek érthetetlenek számára.'