Vagyok

megvagyok. El vagyok havazva a munkával és a tanulással. Olyan fontos szavakat tanulok, mint: verkatert sein  - (Kopf-)Schmerzen haben, weil man am Abend vorher zu viel Alkohol getrunken hat.

Verstehst du?

Van egy új blogom, angolul irogatok bele, a lányom meg válaszol illetve kijavítja a hibákat, vagy ajánl új szófordulatokat. Persze csak ketten látjuk, de mégsem olyan mint a chat vagy a levelezés, ezt szép rendben visszaolvasgathatom, rögződhetnek a kifejezések. Nagyon jó módszer az íráskészség vagy a szókincs aktivizálására. Bár nem annyira rendszeres, mint szeretném, a blogtársam éppen lelécelt 3 hétre:(

Ezen kívül még nagy hír, hogy meg sem fagytam a múltkori őrületben, hihetetlen módon a család egyetlen tagja sem volt úton, a főnök előrelátóan már dél körül hazazavart minket. Bár a mi falunk is be volt havazva péntekre, áram volt, fűtés volt, csak a kutyákat kellett kiszabadítanom a hó fogságából (hajnalban, pizsamában hólapátolni csak akkor kezdj, ha van ilyened otthon). Kicsit örültem, hogy 30 km-re lakok az autópályától. Egyelőre.

Szörny

Ismét egy szörny költözött hozzánk minden tiltakozásom ellenére. De nem tehettem semmit, ez a dohányzásról való leszokás jutalma.

Nem, tényleg nem vártam, hogy a gyerekek elköltözzenek itthonról. Amikor a lányom más városba ment suliba, azzal lehetett a legjobban kiborítani, hogy ötletparádét tartottunk a szobája hasznosítására. Konditerem, vasaló- és varrószóba, zeneszoba...ismerős, ugye? A vége az lett, hogy mindene maradt a helyén azzal a kis szépséghibával, hogy a zenecuccok oda vannak bepakolva és mielőtt hazaér a gyermek őrült tempóban próbáljuk konszolidálttá tenni a helyiséget. De hogy ezt a dögöt hova rejtsem...

Főzőnap

Végre eljutottam a Belgába egy főzőnapra. A téma a libamáj volt. Valószínűleg nem túl gyakran fogok libamájat készíteni a horrorára miatt. A Chéf Úr egy nyugodt, kedves, a szakmáját szerető és még tanítani is türelmes ember a benyomásaim alapján, semmiképpen egy Gordon Ramsay szerencsére (akinek még érdekes módon senki nem öntött forró olajat a képébe).

Kaptunk tanácsot kacsa- és libamáj vásárlásról, sütési technikákról, praktikákról. Előétel: libamáj terrine brióssal, főétel: libamáj karamelles almával rétestésztában, desszert: túrógombóc. Bemenni hátra a konyhába kicsit olyan volt, mint bemennem a szülőszobára, már bocsánat a hasonlatért. Mentem kicsit kontárkodni:)

Mindent elkészítettünk, persze segítséggel, díszítettük és jó hangulatban kinn az étteremben elfogyasztottuk. Klassz nap volt.

És íme a hideg! túrógombóc receptje:

40 dkg túró

2 evőkanál natur sajtkém (nádudvari pl.)

1 citrom reszelt héja és leve

2-3 evőkanál vaniliás cukor

8-10 dkg keksz

Összegyúrjuk, gombócokat formázunk, darált dióba forgatjuk és kész is. Ha nagyon ki akarunk rúgni a hámból, mehet rá egy kis porcukor is.

Őszibarackot összeturmixolunk. (Konzerv tökéletes). Néhány kanállal a tányérra teszünk belőle, erre ültetünk pár szem gombócot. Mellé cukor nélküli tejszínhabot és diómajonézt adunk. A diómajonéz úgy készül, mint az igazi majonéz. A hozzávalói tojássárgája, cukor és dióolaj. Nagyon kellemes ízű, érdemes kipróbálni.

A keksz helyett használhatunk babapiskótát, anyukámnak korpás kekszet ajánlottam, mert diétázik. Nem tudom mennyi kalória, de lisztkerülőknek ajánlott, a cukor is igazán nagyon kevés benne, szerintem beleillik egy fogyókúrás étrendbe, csak kis adagot kell belőle készíteni. Mert köztudott, hogy a fogyás titka a nemevés:)

Megyünk a télbe

Ma csicseregtek a madarak és a két héttel ezelőtti hóból semmi sem maradt. +3 fok van, a kutyák szét akarnak fagyni, pedig megkapták a lányom gyapjú falvédőjét is. A rojtok nem tetszettek nekik, azt egy éjszaka alatt lerágták róla. Két kutyaház is van, de a teraszon alszanak. Mármint a kutyaház tetőteraszán. Mert nekik olyan is van... Nekem meg téglakályhám, úgyhogy jöhet még hó! A kép készült: Nagyduna töltés, szűz hó, és valószínű könnyebb lenne felmászni, ha rendeltetésszerűen húznám a szánkót és nem maradt volna annyi pálinka Kriszti esküvőjéről.

Shangaitattoo.com

Vissza kell mennem Sanghajba. Az öcsém szerint nem hűtőmágnest kellett volna hazahoznom....

Folytatás

A szokásos, újévi dolgozd hülyére magad időszak nemsokára véget ér. A gyerekeknek megvan a féléve. A héten van egy bemutató a színházban. De a nagy meló közepette azért meg kellett nézni A nyomorultak filmet, már nagyon vártuk. Nagyon kevés film van, amiért hajlandó vagyok moziba menni, hát ez az volt. Szülinapi ajándék volt a lányomnak a családi mozi, a gyermek Cosette-t játszotta 10 éve, már akkor tudta kívűlről az összes dalt, plusz a macskáinkat Eponine-nak és Cosette-nek nevezte el. Azóta csak annyi történt, hogy tudja angolul is a szöveget és szerelmes Hugh Jackmanbe.

Nagyon jó a film, majd meg kell néznem itthon is, mert a moziban igencsak kellett fegyelmeznem magam, egy rajzfilm alatt is képes vagyok egy százas papírzsepi csomagot telesírni.

Nincs kedvencem ebben a 2012-es verzióban, mert mindenki fantasztikusan egyéni és profi. (na jó, ha igazán dedós akarok lenni: Sasha Baron Cohen cukiiii)

De mivel a koromnál fogva már nosztalgiázhatom is, a 'leg' az Vikidál Gyula Jean Valjean-ja 1987-ből. A legjobb, legférfiasabb hangú énekes, nincs nála jobb azóta sem. (talán Egyházi Géza....de inkább tiszteljük az öreget).

BUÉK

Most, hogy megvolt a világvége és a jók túlélték....minden jót kívánok nektek és magamnak is, nemcsak erre az évre....