Rosh Hanikra volt a mai úticél...140 km, de megérte. A legészakibb tengerparti szikla, illetve az alatta fekvő barlangrendszer nem is olyan régóta látogatható. A barlangbejárathoz felvonóval lehet lejutni, 60 fokos szögben alig 100 métert megy, kicsi tériszony csak. A barlangba be-becsapott a tenger, denevérek röpdöstek felettünk, a fehér mészkősziklák szinte vakítottak a napsütésben. A libanoni határt a vízben bóják jelzik, a szikla tetején a katonai zár mellett szolidan fotózkodtunk. Láttuk a Haifa-Bejrút-Tripoli vasút alagutat, berobbantották illetve befalazták sajnos. Jó lenne, ha vasúton is el lehetne jutni Izraelbe. Az én életemben már nem hiszem... Kilátás a Földközi-tengerre, a tengeren egy hadihajó, balra a fehér sátrak banánültetvények.
 |
 |
| A szikla alja, a határ. |
 |
| Nem mintha nem tudnám merre menjek... |
A következő megálló Haifa, Bahai kertek. A kert felülről nézve egy kertnek látszik, valójában legalább 8, a keresztező autóutak ebből a szögből nem is látszanak. Innen felülről csak fotóztunk, aztán az egyik alsó kertben sétáltunk. A pozsgások tetszettek a legjobban, amik pont olyanok voltak, mint az enyémek otthon, csak óriásiban...olyan volt mintha Gulliver utazásait élném.
 |
| Gyümölcs és virág is. Március. No comment. |
Haifában vacsoráztunk, de előtte még G. kedvéért bementünk a Tikotin japán művészeti múzeumba. A kerámiák csodaszépek. Kedvencem ez az 5 négyzet alakú tál az 1600-as évek végéről.
Véletlenül a 6-os helyett 2-es autópályán mentünk vissza Tel-avivba, tiszta M1, zsúfolt és rossz minőségű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése