Negyedik nap

Szombat. Szünnap. Vagyis pihenőnap. Délután kutyaparkoztunk. 10 kutyagazdiból 8 orosz...hihetetlen.

Este zsinagógába mentünk, ami konkrétan egy művelődési ház. El vagyunk mi kényeztetve itt Európában ezekkel a gyönyörű épületekkel.

A zsinagóga egy olyan kerületben van, ahol többnyire etiópok laknak. Na akkor miénk az orosz negyed, itt az etióp, biztos van francia negyed is...Külön ajtón mentek be a férfiak és a nők a terembe, de a két rész között függöny volt, amin nem lehetett átlátni. A gyerekek jöttek mentek a két terem között. A rabbi felolvasta Eszter könyvét és ahányszor kiejtette Hámán nevét, dobogtunk a lábunkkal és kereplőztünk. Muris volt, hogy szinte mindenki be volt öltözve, volt egy hapsi, aki arabnak öltözött.... Egy csomó hős is volt pókembertől Schrekig, indiánok, kalózok, mikulások, Miki és Mini egerek. Utána kezdődött a party, sok-sok alkohollal:) Ettünk hámán füle sütit, a szomszédnak adtunk ajándékot, a kéregetőnek pénzt.

Harmadik nap

Vendégségbe mentünk Modiinba. Gyönyörű kisváros, a hófehér épületek, az utcák is tiszták, világosak. Az egész város a semmiből épült, megtervezték az egészet az első utcától az utolsó házig. Vendéglátóink mesélték, hogy kijöttek a pusztába, ott rámutattak nekik egy bokros területre, hogy ez lesz a házuk helye. Mivel semmi sem volt ott, könnyű volt a közművesítés, nincsenek villanyvezetékek sehol a városban, kábelek futnak, max napelem paneleket látni. Csodálatos, ez olyan lényeges dolog, amitől igencsak múlik egy város összképe. A mi falunkban kis túlzással csak nekünk jön be kábelen az áram (merdolgozóvagyok). Amúgy mindenhol azok az ocsmány és könnyen leszakadó madzagok...jó ez egy 5 utcás falu, de akkoris.

Kimentünk az Anabe Parkba (azt hiszem ez a neve), ami 3 falumnyi terület a város közepén. Minden van itt a viziszínpadtól a dzsindzsásig, a gyerekeknek, a túrázóknak, a bicikliseknek, a kutyázóknak és a város zaja egyáltalán nem hallatszik ide. (Valamilyen oknál fogva egy csomó életnagyságú dínó és teknős szobor is van a parkban, vicces) Nagyon-nagyon élhető hely. Az első képen látszanak a méretek, ez kb. az 1/3-a, a második pedig a bike-os, túrázós területe. (Csongival a német vizslával:) )

Már készülődtek Purimra, úgyhogy az utcák tele voltak vicces jelmezbe öltözött emberekkel. Én egérnek öltöztem és aztán 3 napot ebben is töltöttem:)

Második nap

Rosh Hanikra volt a mai úticél...140 km, de megérte. A legészakibb tengerparti szikla, illetve az alatta fekvő barlangrendszer nem is olyan régóta látogatható. A barlangbejárathoz felvonóval lehet lejutni, 60 fokos szögben alig 100 métert megy, kicsi tériszony csak. A barlangba be-becsapott a tenger, denevérek röpdöstek felettünk, a fehér mészkősziklák szinte vakítottak a napsütésben. A libanoni határt a vízben bóják jelzik, a szikla tetején a katonai zár mellett szolidan fotózkodtunk. Láttuk a Haifa-Bejrút-Tripoli vasút alagutat, berobbantották illetve befalazták sajnos. Jó lenne, ha vasúton is el lehetne jutni Izraelbe. Az én életemben már nem hiszem...   Kilátás a Földközi-tengerre, a tengeren egy hadihajó, balra a fehér sátrak banánültetvények.

A szikla alja, a határ.

Nem mintha nem tudnám merre menjek...

A következő megálló Haifa, Bahai kertek. A kert felülről nézve egy kertnek látszik, valójában legalább 8, a keresztező autóutak ebből a szögből nem is látszanak. Innen felülről csak fotóztunk, aztán az egyik alsó kertben sétáltunk. A pozsgások tetszettek a legjobban, amik pont olyanok voltak, mint az enyémek otthon, csak óriásiban...olyan volt mintha Gulliver utazásait élném.

Gyümölcs és virág is. Március. No comment.

Haifában vacsoráztunk, de előtte még G. kedvéért bementünk a Tikotin japán művészeti múzeumba. A kerámiák csodaszépek. Kedvencem ez az 5 négyzet alakú tál az 1600-as évek végéről.

Véletlenül a 6-os helyett 2-es autópályán mentünk vissza Tel-avivba, tiszta M1, zsúfolt és rossz minőségű.

Első nap

Csak 3 órás repülőút...7 hónapja nem láttam a lányom. A fiamat gyakrabban egy kicsit, de ott tudom, ha valami van, még biciklivel is mehetek:)

Megismerkedtem Tomoval:

Délután kimentünk Palmachim Beach-re. Ez egy Tel-Avivtól délre található kibuc, homokos parttal. Gyönyörű a naplemente itt, idejárnak a terhes, esküvős, bar és bat mitzvah-s fotózkodók és itt kérik meg egyesek kezét:)

És annyi itt az aloe, mint a gomba.  Itt van egy kis nemzeti park is a parton, tengeri teknősök költőhelye.