S. mindenképp el akart vinni a Holt-tengerhez. Én nem is készültem erre, hiszen a nyáron már voltunk ott. Akkor a legészakibb csücskénél voltunk, úgy emlékeztem rá, hogy keskeny, iszapos (és persze varázslatos). Most egész más arcát mutatta, óriási, sókiválással szegélyezett, gyönyörű türkiz.
Először spa túrát terveztünk, Ein Gedi-t ajánlják elsőre a keresők. Viszont, ha kicsit utánaolvas az ember, akkor már nem annyira szép a kép. Nagyon drága, lehúzós és messze van a tenger. Csak ott lehet kaját venni, kisvonat visz le a partig, mert a víz már annyira visszahúzódott, azt hiszed, hogy az oázisban több medence van, aztán kiderül, hogy csak egy. Úgyhogy gyors döntés, plusz fél óra út, irány Ein Bokek.
A Holt-tengerről egy szuper poszt
itt olvasható, nagyon tetszik, főleg hogy szerepel benne a kedvenc kifejezésem: tektonikus lemez:)
Az úton semmi gond nem volt, de azért én aggódva nézegettem a visszapillantó tükörbe és annyira nem voltam nyugodt, amikor hosszú ideig egy fehér rendszámos autó jött mögöttünk. Mehettünk volna egy kis kerülővel más úton, de akkor nem láthattam volna az útjelző táblákat Jericho vagy Hebron felé. A táj hihetetlenül kopár, a vörös homoktól és szikláktól olyan a látvány, mintha legalábbis a Marson járnék.
 |
| Látkép a Masada erődből |
Ein Bokek egy kb. akkora település, mint a falunk, csak ez a falu 15-20 szállodából áll. A szálloda soron kívül meg a semmi...
A tenger sokkal világosabb színű volt, mint északon, iszap csak a szállodáknál volt, szerintem azt máshonnan hozták. Az egyik szálloda strandján voltunk, ingyenes volt minden kivéve a napozó ágyakat. Most csak 30 fok volt, jobban bírtam a napot, nem úgy mint tavaly nyáron, amikor 46 fok volt a levegő hőmérséklete. Most már ügyesen nem dörgöltem bele a szemembe a sós vizet és gyakorlottan nem próbáltam állva közlekedni a vízben.
 |
| Szemben Jordánia hegyei |
Visszafelé megálltunk a Masada erődnél. Gyalog nem biztos, hogy valaha felmegyek, ezért kénytelen voltam leküzdeni a tériszonyomat és mélyen a zsebembe nyúlni, hogy felmehessek felvonóval. Fenn a romok, igazából nem túl érdekes...viszont a kilátás! Körülöttünk a sivatag, alattunk a Holt-tenger, egyszerűen annyira gyönyörű, hogy a szavam elállt szinte szó szerint és próbáltam bevésni a látványt, az érzést az agyamba. Úgy éreztem, ha majd valami szörnyűség történik a világgal, ez a kép lesz a túlélésem kulcsa, amit ha előhívok az agyamból megment majd, mint Harry Pottert a patrónusa.
 |
| Beszálltam ebbe??? |
 |
| Halványan látszik a túlpart, Jordánia |
Hazafelé az autóból fotózgattam, egyik kedvencem S. szavaival élve az élesen balra kanyarodó, veszélyes kecske.
Búcsúzóul az "enyém vagy Júdeai-sivatag" című kép:)
A ráadás: ölelés,együtt örökké:)
