2017. augusztus 6., vasárnap

Júliusban

utaztunk kicsit megint. Egyik úticél a Negev-sivatag volt, ami döbbenetes, hogy az ország felét foglalja el. Hihetetlen, hogy az emberek milyen körülmények között képesek otthont teremteni. BeerSheva felé vettük az irányt. Ettől a várostól nem messze, Urimban volt önkéntes a fiam, tejóég ha tudtam volna hová küldöm... 1-2 km-re Gázától....:) Esetleg a focirajongóknak lehet még ismerős BeerSheva, a Honvéd játszott ott BL selejtezőt nemrég - kikapott....  A várost elkerültük, Sde Boker kibucnál álltunk meg. Itt élt haláláig David Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke. Egy 5-6 házból álló területet jártunk be, amiből az egyik az ő háza volt, teljesen megőrizve a 73-as, halálakori állapotot. A többiben kiállítások, filmvetítés, interaktív oktatóanyagok az életéről, a környezetről, az egyetemről, kutatásról. Minden házban légkondi, kinn 40 fok, szóval végignéztünk mindent:)
Elég puritán, ugye?
Az álma, hogy a sivatag benépesül, nem vált maradéktalanul valóra látszólag. De ha azt nézem, hogy haltenyésztés is van a Negev sivatagban...ámulat. A lakosság 10%-a mégiscsak itt lakik.

A kibuctól 5 percre Midreshet Ben Gurion volt a következő megálló, itt van a sírhelye kérésére és nem Jeruzsálemben, ahol a protokoll szerint a miniszterelnökök szoktak nyugodni.
Kilátás a sír felől
A sírtól a parkolóig egy gyönyörű kert húzódik szabadon kószálgató núbiai kőszáli kecskékkel és tyúkfélékkel - majd kiderítem mifélék:) Vadon élő teve állítólag már nincs, csak szökött teve...az összeset befogták a beduinok. Ott fotóztam ezt a kúszónövényt is, a tüskék kb. 3-4 centisek, szerintem ebből volt a töviskorona.
Találtam a neten (a forrást nem tudom, bocs) egy jó képet Midreshet-Sde Bokerről, a sír nagyjából a kép közepén a szirten van.

Következő állomás felé tartva láttuk Avdat romjait a hegy tetején. Az ókori kereskedelmi út, a "tömjén út" romvárosai - köztük - Avdat is - a Világörökség része. Majd legközelebb felmegyünk:) Mondanám, hogy nem ilyen rohadt melegben, de télen eléggé veszélyesek ezek a sivatagi utak. Az eső nem tud a homokban leszivárogni túl gyorsan, ezért folyóvá duzzadva önti el az autóutakat is.

Avdat - forrás: Visions of Travel
 Elértük a Negev sivatag közepét, Mizpe Ramon-t. Kb. 2000 ember lakja ezt a kráter szélén álló kisvárost. Ez a kráter a Maktesh Ramon, a világ legnagyobb krátere, amit nem vulkánkitörés és nem is meteor hozott létre, csupán az erózió.
Színes homok gyűjtő hely:)
A kráter széle ott fenn, végig a horizonton, kb. 450 m mély a kráter. Ahol állunk egy kis homokozót rendeztek be, hogy ne kelljen végigjárni a 40*10 km-es krátert érte. Fehér, sárga, vörös, barna, fekete és még ezek árnyalatai azoknak a turistáknak, akik emléket szeretnének hazavinni. Ja, csak a reptéren is higgyék el, hogy homok:)
A kráter szélén. Nem annyira a szélén:)

Nincsenek megjegyzések: