Ugorjuk

át az elmúlt 3 hónapot és jöjjön 3 nap, leginkább képekben. (vissza kell szoknom az írásra)

Első úticél Kroměříž, a Hana vidék Athénja 5 győrnyi látnivalóvalóval. Fő tere az Érseki palotával, Palotakerttel illetve a Virágoskerttel a Világörökség része. A 30 ezres kisvárosnak a nyugalom szigete lehet. Péntek délután alig botlottunk emberbe.

Érseki palota

Palotakert

Virágoskert a Rotundával és az útitársammal

Aki a Facebookon nem követne nyomon, attól elnézést. A kertben lemerült a fényképezőgépem és csak olyan képem van, amin Amelie is szerepel. (Gondolj az Amelie csodálatos élete kertitörpéjére...)

 

És íme mégis forog a Föld, az inga a Rotunda kupolájában:

Foucault inga rajzolata

Megálltunk még Přerovban is egy rövid sétára, majd a következő állomás Olomouc volt (ha jobban tetszik: Olmütz). Az egy nm-re jutó paloták és templomok száma valószínűleg itt a legnagyobb...

 

Olmütz

Egy kívülről impozáns vár, ami az őszi napsütéstől, a sárga-bordó-barna és zöld falevelektől igazán mesés képet mutatott magáról. Belül felejthető, néhány szoba látogatható, de mivel vége a szezonnak és spórolnak a fenntartási költségeken, nem kapcsoltak benn világítást. Szóval lehet, hogy szép, csak én vagyok vak.

Bouzov

Szent Anna templom

A Szent Anna templom Roznov pod Radhostem skanzenjében található. Kertjében van Emil Zatopek sírja, ezt mint lelkes futónak feltétlenül látnom kellett.

 

100

km van az új futócipőmben...vagyis már nem új:)

Nem

hiszem el, hogy ilyen régen írtam ide. A munkahelyen írom a rengeteg 'feladatleírást', hogy a helyettem jövők frankón tudják mi a dolguk, még véletlenül se kelljen x időt sem küzdeni a tudásért. Ma is írtam vagy 10 oldalt, meg a számítógépből is elegem van mire hazaérek, szóval ...értitek.

A legutolsó bejegyzésem a termésmennyiség latolgatásából állt. Van annyi cseresznye, meggy, hogy leszedni sincs erőnk. Az eperfa alá nylon terítettünk, arra potyog, aztán csak öntjük a pálinkás hordóba (most vigyorogva összedörzsöltem a tenyerem). Termett sok áfonya, pedig ezen a talajon nem is szeret annyira-ősszel veszek még 10 tövet. Lényeg: fagy nem volt, eső pont elég, se árvíz, se szárazság!

 

Ha már itt vagyok, megmutatom az új családtagot:

Asics GT-2000

Állat színe van, mi? 1 hetes és csak 10 km van benne:)

 

A futópályám még megvan, csak jövőre épül meg az út, ami keresztülszeli majd, "hála" az Audinak. Az iparosodás öli meg a világot....

 

Futótársam:)

Már

írom a Kéktúra beszámolót, de fontos dolgok akadályoznak a blogírásban. Leginkább az, hogy április van, kertszezon. Rengeteg hülyeséget kitaláltam télen kerttuning témában és most kb. a fele bele is fér az időmbe. A kerti út építésem még folyamatban, csak 2 hétig nem bírtam mozogni, miután 8 órán keresztül építkeztem. Pedig 5 betonlap és pár kiló kő került beépítésre, de ásás, próba, vízszintezés, kiemelés, újra vízszintezés...stb. után egy betonlapot kb. 10* emeltem fel. De marha büsze vagyok magamra, hogy tök egyedül  csináltam valami férfimelót, a kertben amúgy soha nem a rózsametszegetés vonzott, hanem mondjuk a kaszálás vagy a favágás. A. gyártja nekem az emelt ágyásokat, csak föld kéne bele. Vettem még egy som csemetét, egy jostát, meg egy kamcsatkai mézbogyót. Még szeretnék homoktövist is, de lehet az már őszre marad. Olvastam, hogy a somból pálinkát is lehet főzni, meg sós lében eltéve olyan, mint az olivabogyó. Jó lesz, érzem. A csipkebogyót nem bírtam befőzni ősszel, bevágtam a fagyasztóba és most főztem belőle lekvárt. Rohadt sok munkával lett 2 üveggel, de most sűrűbb lett, mint tavaly, nagyon finom. Virágzik a berkenye is, de abból csak egy növényem van, az is félárnyékban, nem lesz sok termés.

 

 

A cseresznye, meggy ígéretes, az eperfa még kopasz, annak még kell egy hónap, hogy felébredjen. Idén belőle is pálinka lesz:)

 

Boldog

nyulat a Dunántúl legmagasabb pontjáról háttérben a szülővárosommal!

Írottkői kilátó-nyuszikaki, színes tojás, likőr és friss levegő

Nőnapi

ajándékot kaptunk az Üzemi Tanácstól. Igen, nálunk olyan is van. Egy esernyőt. Most miért? Vajszínűt. Ott hevert az asztalomon és egész nap éhes voltam, mert pont úgy nézett ki, mint egy rétes. Elképzelem, ahogy a logós cuccokat áruló bolt 1200 leárazott esernyőt sóz rá az ügyfélre...gáz. Nekem erre tényleg nincs igényem, a virágot köszönöm, ennyi.

 

Aztán ma este semmi bulizás meg alkohol, mint anno a fiúk a Pilvaxban, lám mi lett annak is a vége:)

És tüntessetek helyettem is....

 

Állampolgársági

eskütételen vettem részt a múlt héten. Nyugi, vendég voltam. Köszöntő, eskü, papírok átadása, pezsgő....rövid, velős, de azért jó, hogy megadják a módját. Észrevételeim természetesen vannak:)

Mint a köszöntőből kiderült, 21 személy gyorsított, egy személy pedig hagyományos honosítási procedúra keretében vált állampolgárrá. Azaz az ukrán, szlovák és román állampolgárok, vagyis a határon túli magyarok néhány hónap alatt, az általam figyelemmel kísért férfi pedig 28!! évi magyarországi tartózkodás után kapott állampolgárságot. Hát csoda, ha a Himnusz első taktusánál sírva fakadtam. Egyébként a Himnusz előtt, a gyülekezési idő alatt mindenféle magyar és magyarkodós dal szólt a győri Városháza gyönyörű tanácstermében. (Oláh Ibolya Magyarország dalán is sírni szoktam...). A beszéd gyakorlatilag a 21 embernek szólt, többször hangsúlyozva magyarságunkat, magyarságtudatunkat és közös őseinket. Ránéztem erre a mellesleg keresztény emberre és a közös őseinkre, Ádámra és Évára gondoltam. Nem lehetett volna ehhez az emberhez is írni a beszédet? Megköszönni a türelmét, hogy ennyi ideig várt, hogy méltónak találta ezt a helyet, amiért és ahol dolgozni, élni szeret. Pedig mehetett volna máshová, 5 nyelven beszél (magyarul is tökéletesen), tanít, könyvet ír. Hogy miért vált nagyon fontossá, hogy most már végre megkapja az állampolgárságot...hát a csodálatos orbán kormány bevándorlással kapcsolatos brutális megjegyzései miatt...pedig ő is szavazó lesz! Na vajon, honnan érkezett hozzánk A.?

Csak a személyiségjogok miatt homályos:)

Fricska a hivatalnak, hogy neki volt a legtöbb vendége!  Isten hozott A. Mozambikból!

Február

Most sokkal lassabban megy az idő, mint tavaly. Az új munkakörben pl ez is csábító volt: nem kell március végéig az előző évi elemzéseket ragozni balról jobbra és vissza:) Tavaly mire oldódott a stressz, hirtelen április lett, azaz eltelt az év negyede. Most nem fáj a szemem a sok neontól és képernyő bámulástól. Rongálhatom otthon skandináv krimik olvasásával!

 

A síelést, korit eddig kihagytam, pedig fedett a koripálya, a hideg időhöz sem vagyok kötve. Sajna egy Tihany túrát is kihagyok, most nem fázhatok fel. És még a futó edzéseket sem kezdhettem el. Cserébe kézi meccset nézek, amiben az a sport, hogy igyekszem gyalog menni az arénába és vissza a belvárosba. Ezzel megvan a napi ajánlott 10 ezer lépés. Csak az a gond, hogy a tegnap a Larviktól kikaptunk 1 góllal és az idegtől szívdobogásom volt és még a francia manikűrt is lerágtam a körmömről.

 

Ui: Tüntessetek helyettem is.

 

Olvasok

amíg látok. Nagyon klassz. Most Jo Nesbo van soron. Éljen az e-book. Nem tudom mire pazaroltam eddig az időmet. Pedig most heti kétszer kézi meccsre járok. (Sportolni is kéne ...majd holnaptól)

 

Amíg itt pötyögök, megy a háttérben a showderklub. Megőrülök, ha megint 'hát'-tal kezdi a mondatot - immár 39-edszer - elmegyek olvasni.

Hát (sic.) elmegyek.

Kézi

meccs közvetítés lesz az Audi Arénából holnap 19 órakor Duna World-ön. Női NB I. ETO-FTC!

Ez a 4. meccs a szezonban, a Siófok nagyon küzdött, biztos nehéz nem megrettenni az ETO-tól:)

Amúgy mindenki terhes, sérült a csapatban, de legalább az ifjoncok és mellőzöttebbek is kapnak esélyt.

Az 5. sorban leszek, majd integetek:)

Teljes meccs itt!

A hét

elején meghalt Pingi, egy intelligens, kedves, jó humorú, családszerető, fiatal és sajnos beteg fiú. Szomorú és dühítő egyben. (Próbálom nem azt gondolni, hogy a hangyaboly közepére taposott valaki ismét. Nagyon nehezen megy ez.) Annyira jó fiú volt, jellegzetes testalkattal, hajjal, nem épp konzervatív öltözékkel, mondhatni városkép volt. Nagyon sajnálom a korosztályát, a barátait, sokkoló volt nekik, talán az első sokk a halandósággal kapcsolatban.

Nem felejtjük.

 

Sikerült

még két Mérő könyvet is elolvasnom: 'Az elvek csapodár természete - Az érzelmek, az értelem és a hit erejéről'-t és a 'Maga itt a tánctanár?'-t. Van némi átfedés a kettő között, de ez nem baj, másodszorra is élvezetesek az esszéi. Imádom a realista, humorérzékkel megáldott gondolkodókat! A. unokatesója is ilyen, mindent szó szerint vesz és azonnal elmondja, hogy miért is hülyeség amit éppen mondtál. Engem ez teljesen feldob, ahogy próbálom követni a rendkívül logikus okfejtését. Nála a páclébe mindig kerül szódavíz, azért, hogy a lé parciális nyomása nagyobb legyen, mint a húsé és a fűszerek jobban bejussanak a belsejébe. Vagy mi....

És amikor egy füstös helyiségből kilépve azt a szófordulatot használtam, hogy végre 100 % oxigén, hosszas magyarázatba kezdett a levegő összetételéről. Pedig én is tudtam, hogy 21% van csak benne,  ötösöm volt élettanból. Ezek a kissé autisztikus vonások még jól is állnak a pasiknak:) Na szóval Mérő agya is pörög, mint a ringispil.

Kedvenc részem:

"Időről időre ijesztő számokat olvasok arról, mennyi agysejtet pusztít el egy fél deci tömény szeszes ital. Néha beérik már tízezerrel is, de leggyakrabban az ötvenezres számot láttam. Gyári hibám miatt ilyenkor akaratlanul is elkezdek utánaszámolni. Mondjuk megiszom naponta egy üveg (fél liter) pálinkát, az napi félmillió agysejt. Huhh, sőt hukk. Legyen mondjuk négyszáz nap egy év, nehogy zavarba jöjjek a nagyobb ünnepek alkalmával, jusson olyankorra két üveg is. Az évente kétszázmillió agysejt. Ha ezt ötven éven át csinálom, az tízmilliárd. Mármost egy embernek kb. százmilliárd agysejtje van. Így még ebben a tempóban is legfeljebb az agyam egytizedét tudom elinni.

Ha még jobban belegondolok, ilyenkor alighanem a leggyengébb, legfáradtabb agysejtjeim pusztulnak el. A maradék kilencven százalék átlaga tehát sokkal jobbá válik, az erős, okos agysejtek maradnak meg – és milyen sok! Az alkohol ilyen mennyiségben minden bizonnyal javítja a szellemi képességeimet!"

 

Írnom

kellene gyakrabban. Politikáról nem akartam, betegségről nem akartam, magánéletről, vallásról szintén nem. Hát ez így elég nehéz feladat mostanában. Mit várok az új évtől? Mint mindig, egészséget. Azon túl pedig szeretnék a Magyar Köztárságban élni. Tehát: nyelvet tanulok továbbra is, ha menni kell, menni kell... (A hatékonyság katasztrofális, az új munkahelyen még az angol sem kell, teljesen leépülök.) Elszomorító a magyar demokrácia, illetve annak hiánya. Jó ideje cenzúrázom magam - mint sokan mások és ez roppant fárasztó. Középszer uralkodik mindenütt, még az olyan "szellemi" helyeken is, mint mondjuk a színház. A szellemi szinvonal katasztrofális, az évek óta tartó agymosás rendkívül hatékony volt. Vagy az egzisztenciális kiszolgáltatottság olyan nagy, hogy sokan hülyének tettetik magukat? Siralmalmas...magamat is siratom...

Hallgattok híreket tv-ben, rádióban? Az, hogy milyen témákkal próbálnak hülyére venni (kisállat született az állatkertben), már vicc. De, hogy minden rádiállomás hírolvasója súlyos beszédhibás, kikészít. Bár mit pofázok, nem is nézek politikát, a sorozatok szinkronjait is végigfikázom, az időjárásjelentő "jobb", mint Nagy Natália fénykorában, még Kálmán Olgától is rosszul vagyok, egy otthonszülés kapcsán készített riportja annyira manipulatív volt, hogy azóta őt sem hallgatom. Elveim vannak...bár pont tegnap hallottam valami hülyétől, hogy az elv olyan, mint a fing, egy darabig tartogatod, aztán elengeded. Ezer bocs, ez annyira igaz, nem bírtam kihagyni. Na írjak még?

 

Végre tudok olvasni, kaptam egy e-bookot Ámerikából. A papírt már nem bírtam olvasni, főleg a bolhabetűket, a szgéptől meg fájt a szemem. Miután 2 hetet fetrengtem itthon az ünnepek alatt, sikerült 4 könyvet kiolvasnom. Az egyik Steiner Kristóf Lélekbonbonja volt. Meglepően jól ír a kölök. Sokkal jobban, mint mondjuk Frei Tamás. Vicces ez a hasonlítás, de Frei hiába ír intellektusa illetve bennfentessége miatt gyomorszorító dolgokról a Bankárban vagy a 2015-ben, a hogyan is fontos. Megőrültem a körmondataitól, a szájbarágós, lexikonszerű magyarázataitól, A. szerint aki az átlagnak ír, annak kissé primitíven kell fogalmaznia. Jaj, ne kelljen ezt elfogadnom! A másik rémálom nekem Trvko, aki szintén olyan dolgokról ír, amikről tudni érdemes, de könyörgöm miért kell ez a pátosz. Ja tudom miért, ez kell a népnek, hogy jól kisírhassa magát. Na szegények, ma rossz napom van, vissza Kristófhoz. Szexuális irányultsága nem zavaró, sőt, néha irigylem emiatt. Az, hogy valaki felvállaltan homoszexuális nekem azt jelenti, hogy átlépi a korlátokat. Mármint abban az értelemben, hogy a felvállalja azt, hogy a társadalom egy része nagy valószínűség szerint utálja, de őt ez marhán nem érdekli. Azért ez nagy szabadság, nem? A "normális" ember mindent megtesz azért, hogy a társadalom egésze szeresse, görcsöl is ezen egész életében. Azért, ha tehetnék egy semmiközömhozzá javaslatot S.K-nak: még ne vállaljanak gyereket. Fejlődött sokat, érik, de még érzelmileg nem stabil, legalábbis az írásaiből ez derül ki. Türelmet kívánok neki. Blogja: http://whitecityboy.com/