Sikerült

még két Mérő könyvet is elolvasnom: 'Az elvek csapodár természete - Az érzelmek, az értelem és a hit erejéről'-t és a 'Maga itt a tánctanár?'-t. Van némi átfedés a kettő között, de ez nem baj, másodszorra is élvezetesek az esszéi. Imádom a realista, humorérzékkel megáldott gondolkodókat! A. unokatesója is ilyen, mindent szó szerint vesz és azonnal elmondja, hogy miért is hülyeség amit éppen mondtál. Engem ez teljesen feldob, ahogy próbálom követni a rendkívül logikus okfejtését. Nála a páclébe mindig kerül szódavíz, azért, hogy a lé parciális nyomása nagyobb legyen, mint a húsé és a fűszerek jobban bejussanak a belsejébe. Vagy mi....

És amikor egy füstös helyiségből kilépve azt a szófordulatot használtam, hogy végre 100 % oxigén, hosszas magyarázatba kezdett a levegő összetételéről. Pedig én is tudtam, hogy 21% van csak benne,  ötösöm volt élettanból. Ezek a kissé autisztikus vonások még jól is állnak a pasiknak:) Na szóval Mérő agya is pörög, mint a ringispil.

Kedvenc részem:

"Időről időre ijesztő számokat olvasok arról, mennyi agysejtet pusztít el egy fél deci tömény szeszes ital. Néha beérik már tízezerrel is, de leggyakrabban az ötvenezres számot láttam. Gyári hibám miatt ilyenkor akaratlanul is elkezdek utánaszámolni. Mondjuk megiszom naponta egy üveg (fél liter) pálinkát, az napi félmillió agysejt. Huhh, sőt hukk. Legyen mondjuk négyszáz nap egy év, nehogy zavarba jöjjek a nagyobb ünnepek alkalmával, jusson olyankorra két üveg is. Az évente kétszázmillió agysejt. Ha ezt ötven éven át csinálom, az tízmilliárd. Mármost egy embernek kb. százmilliárd agysejtje van. Így még ebben a tempóban is legfeljebb az agyam egytizedét tudom elinni.

Ha még jobban belegondolok, ilyenkor alighanem a leggyengébb, legfáradtabb agysejtjeim pusztulnak el. A maradék kilencven százalék átlaga tehát sokkal jobbá válik, az erős, okos agysejtek maradnak meg – és milyen sok! Az alkohol ilyen mennyiségben minden bizonnyal javítja a szellemi képességeimet!"