Ezt a túrát még a múlt héten, a szakadó esőben elkövetett Hollóháza-Füzér túra másnapján tettük meg. A lelkesedés már nem volt annyira erős, egy cukrászdában vártuk a napsütést, de végül megelégedtünk a csak szemerkélő esővel és fél 1 körül útnak indultunk. Először a kék+ jelzésen felmentünk a Bányi-nyereghez. Az esőkabátom belülről is tök vizes volt, ilyen lehet amikor a fogyni vágyók folpackkal tekerik körbe magukat edzés előtt. Elhatároztam, hogy ezt a pólómat is kidobom a túra után, úgymint az előző napit....
Döbbenetes mennyivel nagyobb, sötétebb ez a táj, mint a Bakony. Gyönyörű, de érdekes az érzés, nem vagyok otthon. Az eső főleg nem komfortos, igaz elállt egy kis időre, de homokos sár az van bőven.
Mivel nem volt nálam óra és a tegnapi buszlekésést nem akartuk megismételni, enyhén teljesítménytúra hangulatban mentünk. Csendes volt az erdő, kivéve egy madár keserves vijjogását, amiről meg voltam győződve, hogy egy mamájáért visító vadmalac..tehát rohantam:)
Kidőlt fák mindenfele, de nem mostanában adták meg magukat, csak kevés az erdész. A kéken is volt egy kis szakasz, amire ráférne egy jó kis sarlózás. A nyakamig ért a csalán, ráadásul a jelzés sem volt egyértelmű, vissza nem akartam volna menni rajta.
Másfél órával a tervezett idő előtt érkeztünk meg Vágáshutára, a Huta kocsmához. Bezárt ugyan már egy ideje, de a teraszán két vizes srác szárítgatta magát a tulajjal beszélgetve, mi is csatlakoztunk. A srácok Füzérről jöttek, a tulaj Hután él ezer éve. Mondta, hogy szerepelt még az első Másfél millió lépésben, ott szárították a gombát az árokparton. Majd megkeresem ezt a részt. Disznót tart, csirkét, nyulat nevel, kaszál a faluban meg ki tudja még mit csinál. Talán beszűkíti ez a kis 50 fős falu, de vág az esze, az kiderült, kedves, jóindulatú ember.
Putrik és hiperházak, helikopterrel érkező nyaralók és tengődő helyiek. Ismét egy tanulmány. A kéktúrát úgy kezdtük el, hogy nyitva tartjuk a szemünket, szívünket az emberekre is (bár ez nekem nehezen megy alapból). Pozítív a két srác is, csak egy órát üldögéltünk együtt, de jó volt hallgatni őket.
5-kor indult a busz Sátoraljaújhelyre, ott hagytuk az autót. Lászlótanyára menet a jó munka jutalmaként megálltunk vacsorázni Széphalmon a Kerék csárdában. Tárkonyos gombaleves, túrós sztrapacska, sült csülök Gabi módra (nem én, a tulaj Gabi), barna Staropramen, igazi mosolyú, szolgálatkész pincérlány, felettébb ajánlott hely!
Ezen a képen nem a gombalevesemet kell nézni, hanem az ujjamat, ami az előző nap a Nagy-Milicről történt leereszkedés közben sérült meg. Hát persze, hogy elcsúsztam a 70 fokos sáros lejtőn és egy ujjal támasztottam meg mind az 50 kilómat, hogy le ne érjen a nadrágom a sárba. (TheNorthFace:) )
Ezzel a 27-es zempléni túrát abbahagytuk, a tervezett 45 km-ből 30 sikeredett, a középső Vágáshuta-Füzér szakaszért legkésőbb jövő ilyenkor visszajövünk.
5-kor indult a busz Sátoraljaújhelyre, ott hagytuk az autót. Lászlótanyára menet a jó munka jutalmaként megálltunk vacsorázni Széphalmon a Kerék csárdában. Tárkonyos gombaleves, túrós sztrapacska, sült csülök Gabi módra (nem én, a tulaj Gabi), barna Staropramen, igazi mosolyú, szolgálatkész pincérlány, felettébb ajánlott hely!
Ezzel a 27-es zempléni túrát abbahagytuk, a tervezett 45 km-ből 30 sikeredett, a középső Vágáshuta-Füzér szakaszért legkésőbb jövő ilyenkor visszajövünk.
