Casamia

és Art&Decoration újságokat találtam a könyvespolcon. Igen elkezdtem a nagytakarítást....

Családtagok és barátok előnyt élveznek, kéri valaki? Kb. 10 db, 2006-2008-as. Franciául és olaszul tanulóknak is használható.
 

Na, senki nem kapott kedvet hozzá?

ui: nem hiszem el, találtam még 20-at...

Papírmasé

az a technika, amihez igazán kevés és olcsó anyag kell. És tök cuki dolgokat lehet barkácsolni. Az más kérdés, hogy mi értelme van...biztos sokkal több, mint egy szumhatöbb függvénynek.

Kedvcsináló: ITT

És az angyalom, még nincs teljesen kész - orr, száj, szárny és lakkozás kell még:

 

Valójában nem is a termék a lényeg, hanem a készítési folyamat. Nem véletlenül van sikere a művészetterápiának. Lényege a teremtés, az alkotás, a színek hatása, a gondolatok szinte akaratlan kifejeződése.
 

Shabby

projektem fázisfotója: silbergrau fapác, viaszceruzázás és akrilfesték nedvesen körömmel kaparászva.

Gorjuss

táskámat A.-tól kaptam, mielőtt Kínába mentünk. Kissé kopott, a túlélő készletem mindig benne van, ez a gyötrés látszik is rajta. De nagyon erős a hasított bőr füle, belül pedig van néhány zseb és egy kallantyús gumiszalag a kulcsaimnak, nagyon praktikus.

Váratlanul érkezett az eská-ba Gorjuss anyag, nem bírtam otthagyni. Bár jobb lenne, ha nem keretesek lennének a figurák, így túl gyerekes (cuki azért mégsem vagyok!). Valami szürkés farmeres anyag még kellene hozzá, meg valami jó kis fül. Most varrjak táskát?

Na

ezt magyaráztam mindig! E. Szabó László tökéletesen írja le a problémát már 2011-ben. (az antalvalin megtalálható a teljes cikk) és azóta még rosszabb a helyzet. Ha nekem most ilyen korú gyerekeim lennének, biztosan valami alapítványi iskolába - Waldorf, Montessori, AKG - járnának, ha nem lenne rá pénzem, akkor meg magántanulók lennének. Ó, de szeretnék én is csak gondolkodni a világ folyásán!

"A következő gond az a - meglepően sok értelmiségi szülő által is osztott - tévhit, hogy tudniillik annál jobb, minél jobban leköti, leterheli a gyereket az iskola. Más szóval: baj, ha a gyereknek sok szabadideje van. Ez nem igaz. Mit tesz ugyanis egy gyerek, ha az iskola éppen nem ad neki feladatot? Játszik, barátaival van együtt (hat-tízéves korig ilyen, kifejezetten a pihenést, kikapcsolódást, szabad levegőn való mozgást jelentő tevékenységgel naponta öt órát kellene tölteni). A nagyobbak randevúznak, sportolnak, tévéznek, valamilyen hobbijukkal foglakoznak, moziba járnak, jobb esetben kedvükre való dolgokat olvasnak. Még az sem teljesen haszontalan, ha "semmittevéssel" töltik az idejüket, egy órán keresztül az ágyon fekve, lábukat az égnek meresztve. Egy tizenéves gyereknek nagyon sok átgondolnivalója van! Az iskola sok olyan feladatot ad, amelyek teljesítése sokkal értelmetlenebb időtöltés a most felsoroltaknál - beleértve a semmittevést is. Hogy a gyerekek szabad idejében végzett olyan "kulturált" tevékenységekről ne is szóljunk, mint zongoraóra, nyelvóra, koncert, színház, könyvtár vagy egy kirándulás. Nem túlzás, ha azt mondjuk, manapság a gyerekek művelődésének legfőbb akadálya, hogy iskolába járnak."

Boszniai

utazást nem terveztem mostanában, a véletlen hozta, hogy last minute beugrottam ebbe a kalandba is. Arra nem gondoltam, hogy 2 egész napot buszon fogok ülni, ennyi volt az út - ne ijedjetek meg: oda-vissza. Programszínesítés kedvéért a tolna megyei Grábócon indítottunk, ahol  Magyarország egyetlen szerb ortodox kolostora található.  3 lakója van az intézménynek, egy pap és két apáca. Krisztina nővér nem tudom hány éves, de a másik apáca 94 és köszöni jól van. Krisztina nővér hihetetlen humoros, tele energiával, hittel, fantasztikus előadást tartott a templom történetéről közben erkölcs-etika oktatást is kaptunk. Ha arra jártok, feltétlenül beszélgessetek vele, de számítsatok arra, hogy csak akkor enged ki a templomból benneteket, ha megmondjátok annak a 4 apostolnak a nevét, akiknek a könyve az Újszövetségben van:) A templom gyönyörű kívül-belül, a liturgia érdekes (sokkal inkább, mint a római katolikus). Ha lenne pár életem, a 23-ikban ikonfestő lennék.

 

 

Udvarnál léptük át a határt és a Boszna folyó völgyében haladva este értük el Szarajevót. A folyó és környéke a teljes szakaszon borzasztó koszos, műanyag zacskómaradványok lógnak a környező bokrokról, fákról, ahogy a kiöntött folyó visszahúzódva a medrébe hátrahagyta a szemetét. Elhagyott, szétlőtt házak, mindenütt, sokkal több, mint Horvátországban. Húsz évvel a háború után...szomorú.

 

Másnap városnézés történelem és művészettörténet órával egybekötve. Mi mindent kell megnézni? A Latin hídat a Miljackán, esetleg Gavrilo Princip lábanyomát, a Bascarsiját-a bazárt, a Sebilj kutat, aminek nem ittam a vizéből, tehát nem térek vissza Szarajevóba, és hogy az etnikai-vallási kavalkád egyértelművé váljon természetesen bementünk egy dzsámiba, egy szerb ortodox templomba és a római katolikus katedrálisba, valamint gyarapítottam a zsinagóga gyűjteményemet is - igaz ez utóbbit sajnos csak távolról, pedig gyönyörű épület (nem a sárga-zöld...az förtelem).

 

 

Aztán autentikus bosnyák ebéd az Inat Kucában (a c-n egy pöcök van, emiatt úgy kell ejteni, hogy kútya:)), ami kevés, de finom volt és borjú volt benne, nem kutya remélem. Iszonyú sok kóbor kutya mászkál a városban!!

A Boszna folyó forrását is megnéztük - nem messze Szarajevótól - gyönyörű kirándulóhellyé van alakítva, érdemes egy órát rászánni.

 

Következő nap Mostar volt a cél, 2 és fél órás út a Neretva völgyében, napsütés, hegy és víz egymás mellett, értem én Csontváryt!

 

Mostar

A hídra emlékeztem a nászutamról, meg a bazárra is, meg törött lábú fiúkra is a híd tövében. Bár a híd a világörökség része, a tudat, hogy ez nem az eredeti, kissé fájó.

A Neretva partján

 

A hülye!

Na ez a kölök megúszta, engem viszont remegő lábakkal kellett lerángatni a hídról, hányingerem volt a tériszonytól, ami valójában halálfélelem volt, csak éppen most "más halálától féltem".

Még belefért a napba Blagaj, ahol a dervis kolostor a legfőbb látványosság. A kolostort egy 200 m magas sziklafal aljába építették, a Buna folyó itt bukkan elő a sziklafal alól. A cipőnket levetve, fejünkön kendővel végigjártuk az aprócska szobákat, amikben gyakorlatilag sok szőnyeg és a Korán volt a berendezés. Aztán egy hűs Sarajevsko sör a patakban úszó pisztrángok látványa mellett, csodás.

 

Blagaj

Este sörözés a szálloda bárjában (hazai pálinkával bélelve) és már véget is ért a hétvége. Ja nem, még 10 óra hazafelé.....

 

Ma

Szent Mihály és Szent Gábor arkangyalok-szerb ortodox templom Grábóc

Meggyőződésem, hogy a holtakért nem kell imádkozni, az ő dolguk már elrendezett. Amit életükben tettek (vagy nem tettek meg) az alapján ítéltetnek meg. A dolgunk csak annyi: nem felejteni és okulni.

Vega

hétvégét tartottunk, itt voltak a 'gyerekek'. Rájöttem mi a baj a vega főzési technikámmal. Az, hogy magyar. Arra kellene edzenem, hogy sok félét, de nagyon rövid idő alatt dobjak össze...na ezért még küzdenem kell.

Amíg a sütőtök szezon tart, dobjátok ezt össze, nekem bejött. Nem tudnék semmit javítani rajta, így tökéletes, hummusszal és sajtszósszal ettük.

A másik kajánk pedig egy sütőtökös gnocchi volt, ami inkább egy zalai dödöllére hasonlít. Kicsit túlsütöttem, még tesztelés alatt, de felvettük a repertoárba.

Boldog új évet:)

Hatodszorra

is sikerült szintidőn belül lefutni a szeptemberi budapesti félmaratont. Az előzmények - nem túl lelkes felkészülés a faluvégi "futópályám" rengeteg eső okozta elmocsarasodása miatt - nem erre utaltak, de ember tervez.... A 2. legjobb eredményem lett ez, 5 perc híján 2,5 óra. Az 1. férfi befutó ideje 1:05:04, az 1. nőié 1:15:13...csak hogy érzékeltessem mennyire amatőr vagyok.

 

X év után megvannak a teóriáim a futással kapcsolatban, itt a blogon büntetlenül oszthatom az észt:

- a futásra is igaz, jóból is megárt a sok

- futás előtt ne egyél, edzés közben szintén ne, verseny alatt pedig ne sajnáld az időt evésre és ivásra

- a futaneten szuper edzésterv található kezdőknek, ami úgy kezdődik, hogy 1 perc futás 1 perc gyaloglás. Na kb. ennyire képes a 21. szd. átlagembere, ha jelent valamit ...én is így kezdtem

- ha már 6-7 km-t le tudsz futni, próbálj meg nem leállni kb. 10 km-ig. Ha halálosan elfáradtál, akkor még 2 hétig maradj 6 km alatt. Ha úgy érzed nem fogyott el minden erőd, akkor 1 hét múlva fuss újra 10-et, hétközben egyszer vagy kétszer 4-6 km-t. Ha nem összeesésig futottál, akkor az azt jelenti le tudsz futni 21 km-t. Na kb. ennyi az edzéstervem, ez 2-3 hónapot jelent összességében.

- ha az elején fáj a térdizületed, ne fuss 3 km-nél többet egyszerre és kérj meg valakit nézzen rá a technikádra, lehet, hogy csak túl laposan vagy túl magasan futsz

- ha nagyon elfáradsz futás közben, akkor annak sok oka lehet: vérszegény vagy, calcium vagy magnézium hiányod van, túl sok felesleges mozdulatod van - karoddal vagy lábaddal kapálózol, túl nagyokat szökelsz

- ne fuss egyedül, több okból is: bármi bajod lehet, bokaficam, szívinfarktus, sorozatgyilkos...(bocs). Tapasztalatom szerint sokkal hamarabb "rájön" a szervezeted a helyes légzésre, ha végigbeszélsz 2 km-t...a szervezeted a megfulladás ellen mélyebb, hosszabb be- és kilégzésre áll magától, más dolgod nincs, mint nem megállni.

 

- 3 km után már elcsendesedhedsz, ilyenkor végre van idő gondolkodni a világ dolgain. Ezért is mennek jobban a hosszú távok, egy komplett családregényt megírok ilyenkor fejben.

 

Na jól van, nem kell futnotok, de legalább munkába járjatok gyalog vagy bicajjal:)

Futni

jó, de jobban érzed magad, ha tudod a következőket:
- a szél mindig szembe fúj
- nem kapsz levegőt, ha meleg van
- és akkor sem, ha esik az eső
- ha nem a bal oldalad szúr, akkor a jobb
- ha végre úgy érzed minden rendben van, akkor elhúz feletted egy szúnyogirtó repülő

azért csak küzdj, ha már kimentél a szabadba.

Feltét

a főzelékemre...ala Jamie.

16. Kéktúra szakasz (3. túra)

Dobogókő-Visegrád 24,2 km

Pilismaróton aludtunk (céges üdülő ez is:)). Reggel átautóztunk Visegrádra, majd 6:50-kor felszálltunk a Pestről 5:38-kor induló 880-as buszra. Esztergom buszpályaudvaron a 16-os állásról rögtön indult a busz Dobogókőre, fél 9-re fenn is voltunk. Ezt azért írtam le ilyen részletesen, mert ezt egyik túrablogban sem láttuk, pedig az indulás-érkezés kitalálása az egyik legfontosabb lépés.

 

Az Eötvös Lóránd menedékháznál pecsételtünk és megittuk a reggeli kávét. Csodáltuk egy kicsit a tájat, szerintem Magyarország legszebb tája a Duna-kanyar, főleg innen fentről.

 

Duna-kanyar, középen a Rám-szikla

Sikáros

Nagy találmány

Pilisszentlászló az út fele, a Kisrigó Vendéglőben pecsételtünk, mert a lenn a faluban a Gesztenyés, a hivatalos pecsételőhely bezárt és mert a tulaj?, intelligensen, kedvesen beszélgetett velünk. Meg fáradtak is voltunk, jól jött a frissítés. Jani bácsi Esztergomban a pályaudvaron segített nekünk, itt a pincérek voltak felettébb udvariasak, van remény....mosoly:)

 

Pap-réten ismét pecsételőhely, majd a Nagy-Villám felé vesszük az irányt. Közben egy kb. 20 m-es kitérést teszünk a kék háromszögön a Borjúfő szikláról, csodálatos felülről tekinteni a világra, fogalmam sincs miért élek a Kisalföldön...

 

 

Visegrádi Keresztelő Szent János templom

Duna Pilismarótnál

Este, hideg Duna, izomlazító...

 

27/2. Kéktúra szakasz (2. túra)

Zempléni hegység: Sátoraljaújhely-Vágáshuta 9,1+4 km

Ezt a túrát még a múlt héten, a szakadó esőben elkövetett Hollóháza-Füzér túra másnapján tettük meg. A lelkesedés már nem volt annyira erős, egy cukrászdában vártuk a napsütést, de végül megelégedtünk a csak szemerkélő esővel és fél 1 körül útnak indultunk. Először a kék+ jelzésen felmentünk a Bányi-nyereghez. Az esőkabátom belülről is tök vizes volt, ilyen lehet amikor a fogyni vágyók folpackkal tekerik körbe magukat edzés előtt. Elhatároztam, hogy ezt a pólómat is kidobom a túra után, úgymint az előző napit....

 

Döbbenetes mennyivel nagyobb, sötétebb ez a táj, mint a Bakony. Gyönyörű, de érdekes az érzés, nem vagyok otthon. Az eső főleg nem komfortos, igaz elállt egy kis időre, de homokos sár az van bőven.

Mivel nem volt nálam óra és a tegnapi buszlekésést nem akartuk megismételni, enyhén teljesítménytúra hangulatban mentünk. Csendes volt az erdő, kivéve egy madár keserves vijjogását, amiről meg voltam győződve, hogy egy mamájáért visító vadmalac..tehát rohantam:)

Kidőlt fák mindenfele, de nem mostanában adták meg magukat, csak kevés az erdész. A kéken is volt egy kis szakasz, amire ráférne egy jó kis sarlózás. A nyakamig ért a csalán, ráadásul a jelzés sem volt egyértelmű, vissza nem akartam volna menni rajta.

 

Másfél órával a tervezett idő előtt érkeztünk meg Vágáshutára, a Huta kocsmához. Bezárt ugyan már egy ideje, de a teraszán két vizes srác szárítgatta magát a tulajjal beszélgetve, mi is csatlakoztunk. A srácok Füzérről jöttek, a tulaj Hután él ezer éve. Mondta, hogy szerepelt még az első Másfél millió lépésben, ott szárították a gombát az árokparton. Majd megkeresem ezt a részt. Disznót tart, csirkét, nyulat nevel, kaszál a faluban meg ki tudja még mit csinál. Talán beszűkíti ez a kis 50 fős falu, de vág az esze, az kiderült, kedves, jóindulatú ember.
 

 

Putrik és hiperházak, helikopterrel érkező nyaralók és tengődő helyiek. Ismét egy tanulmány. A kéktúrát úgy kezdtük el, hogy nyitva tartjuk a szemünket, szívünket az emberekre is (bár ez nekem nehezen megy alapból). Pozítív a két srác is, csak egy órát üldögéltünk együtt, de jó volt hallgatni őket.

5-kor indult a busz Sátoraljaújhelyre, ott hagytuk az autót. Lászlótanyára menet a jó munka jutalmaként megálltunk vacsorázni Széphalmon a Kerék csárdában. Tárkonyos gombaleves, túrós sztrapacska, sült csülök Gabi módra (nem én, a tulaj Gabi), barna Staropramen, igazi mosolyú, szolgálatkész pincérlány, felettébb ajánlott hely!

Ezen a képen nem a gombalevesemet kell nézni, hanem az ujjamat, ami az előző nap a Nagy-Milicről történt leereszkedés közben sérült meg. Hát persze, hogy elcsúsztam a 70 fokos sáros lejtőn és egy ujjal támasztottam meg mind az 50 kilómat, hogy le ne érjen a nadrágom a sárba. (TheNorthFace:) )

Ezzel a 27-es zempléni túrát abbahagytuk, a tervezett 45 km-ből 30 sikeredett, a középső Vágáshuta-Füzér szakaszért legkésőbb jövő ilyenkor visszajövünk.
 

27/1. Kéktúra szakasz (1. túra)

Zempléni-hegység: Hollóháza-Füzér 13,6 km

Lászlótanyán száltunk meg az üdülősoron -ez konkrétan 5 ház 8 km-re Hollóházától - gyönyörű rönkházban...céges üdülő. Indulhattunk volna innen is, hiszen az 5 ház közül az egyik a Panoráma büfé, az egyik pecsételő hely. Az autó logisztikázása miatt mégis lementünk autóval Hollóházára, hogy felgyalogolhassunk Lászlótanyára. Mikor elindultunk, még csak szemerkélt. Ezután esett kis túlzással 48 órán keresztül.

Bőrig ázva tartottunk egy pihenőt, megszárítgattuk a cuccainkat. Aztán amikor csendesedett az eső továbbindultunk épp belegyalogolva a Nagy-Milicen fennakadt felhőbe. Félelmetes és nagyon vizes volt, a fóbiám (az, amelyikben azt képzelem, hogy rámdől egy fa) felerősödött kissé.

Eső a Nagy-Milicen

Foltos szalamandra a Nagy-Milicen

Kamásli és teleszkópos túrabot - életmentő

Nem sokat álltunk meg, bár nem volt hideg az eső, túl akartunk lenni a dolgon. Ritkán van lehetőség ilyen oldalát látni az erdőnek, nem a merengős, rácsodálkozós hangulatok jöttek elő, inkább a csodálat az természeti erők iránt, az alázat.
 

Pusztafalu a Magas-hegyről

Ajaj...Vár-forrás pihenő kis sérüléssel megúszta

A 4,5 órás út 8 órásra sikeredett, Füzérnél feladtuk, a Bózsváig tartó 9 km-re se időnk, se erőnk nem maradt. Pecsételtünk a Vár büfében és miután lekéstük az utolsó buszt (szombaton 17 és 22,40 között nincs busz Hollóházára?), stoppolásba kezdtünk. Isten áldja meg Mester Margót jó élettel, gazdagsággal önzetlen segítségéért!

 

Pápateszéri

malom túra:

Indulás Fenyőfőtől, Laci bácsi kocsmájától. A múltkor hasfájás, most fogfájás ürügyén ismét egy Jägerrel indítok, bár a 2 törzsvendég figyelmeztet, hogy arra pálinka való. Lehet be kellene ismernem, hogy semmi bajom, szimplán szeretem.... 

Tovább a Bakonyszűcsre vezető szekérúton haladtunk.

Utitárs

Bár az Agyaglyuk árok ősfenyői lenyűgözőek voltak, én a vadkakukkfűtől kaptam extázist, vissza kellene mennem egy tőért. Ahhoz képest, hogy eddig azt gondoltam antitalentum vagyok, sikerült a természetfotózásban fejlődnöm kicsit.

Tényleg ilyen szép, de ez a "mese" egy speckó beállítás a gépemen:)

Aztán jött a tényleges úticél, az Eigner tanya vizimalom romja. Nagy dzsumbuj és az enyészet, alig 50 éve szekerek hordták a búzát itt őrölni, mostanra a természet visszaveszi, ami az övé.

Szűcsre vezető fahíd enyészete

A következő pihenő a grófi fürdő, amit az Esterházy család az 1900-as évek elején építetett. Látszik, hogy nemrég helyrehozták, kiépített pihenőhely, de barbár népek vonultak végig a tájon..
Szamócát szedtünk, én meg fotózgattam.

Lejárat a Grófi fürdőhöz Pápateszér

Épül szépül a bögi malom

Farkashegyen át visszatértünk Fenyőfőre igencsak fájó lábbal, pedig alig volt szintemelkedés. A homokos szekérút (na meg az egész 16 km) igencsak megterheli a lábat, ezek szerint jobban, mint a hegymenet.

Hazafelé megjutalmaztuk magunkat egy estebéddel a veszprémvarsányi Korona Vendéglőben a 82-es út mentén, a harcsahalászléről nyilatkozni is tudok, isteni.