Napló 4.

Tesóm mielőtt reggel elment dolgozni, még beköszönt: boldog szülinapot! Te jó ég, elcsúsztam egy nappal... nem ér: 7 órával előbb lettem xx éves. XX, ne is ragozzuk ezt tovább:)

Neten megnéztem, hová szeretnék menni, oda hogy jutok el, kis cetliket gyártottam, hogy a metró állomás melyik kijáratától akarom megközelíteni a célt. Így nem egy térképet kellett kiterítenem, vagy útikönyvet böngészni, nem voltam annyira turistás.

 

A Century Parkot válsztottam a szülinapom megünneplésének méltő helyszínének. Hatalmas, csendes, békés sziget az embertelen betondzsungelben. Alig volt ember, de teljesen biztonságban éreztem magam, pedig telt el úgy 1 óra, hogy egyetlen emberrel sem találkoztam. A város zajából alig hallatszott valami, ha itt élnék, sokat járnék ide. Fizetős park, de 12 yuan igazán semmi a gyönyörű környezetért, főleg tavasszal. Fényképezőgépet kaptam szülinapomra, mivel közismertem béna fotós és szégyenlős fotóalany vagyok. De most teljesen belelkesedtem.

 

Century Park

Iszonyú meleg volt, 30 fok körüli hőmérséklet, magas páratartalommal. Shanghai-ban fehér bőr a divat, így kellett volna védekeznem:

A barna harisnyát nem értem csak.

Csaknem 5 órát töltöttem a parkban, közben kaptam a szülinapi sms-eket a kollégáktól. Még csak most értek be dolgozni, én meg már el is fáradtam. 10000 km-re vagyok, hihetetlen.

 

Következő úticélom a Nanpu Bridge volt. Teljesen egyértelmű odatalálni, mivel ez a metróállomás neve. Én mégis máshol mentem fel a felszínre és azon morfondíroztam, hová tudnak egy ekkora hidat rejteni. Mégiscsak kellett volna egy burda szabásmintát hoznom magammal (azaz térképet).

 

Viszont felfedeztem, hogyan lehet 20 millió embert foglalkoztatni. Fűnyíróként. Néhány nő egymás mellett ülve, beszélgetve folyamatosan tépkedték a füvet a toronyházak tövében. Ezek 30 emelet körüli házak voltak, láthatóan munkásnegyed formája volt.

 

 

 

Végül meglett a híd, iszonyú méretű volt. Máskor lenyűgöz az építészet, főleg a hidaktól és templomoktól vagyok kész, de most elborzasztott, hogy 50 méterre a hídtől 30 emeletes lakóházakat építettek. Szegény szegény emberek. Nem maradtam sokáíg, nagyon elszomorító hely volt, pedig a maradék zöld terület gondozott, virágos volt. Kedves építész olvasóim csak nektek, a toronyházépítés 3 fázisa is látható a képen.

 

Felülről lefelé állványozva

Pont csúcsforgalomban mentem haza, ezzel az egyik javasolt shanghai élményt ki is pipálhattam. Emberek, szagok, a kelleténél több bőrkontaktus, szédülés, de ez is hozzátartozik a városhoz. Az utolsó 6 megállónál minden egyes állomásnál kiszálltam és megvártam a következő szerelvényt, mert féltem, hogy a hányingeremet nem tudom legyűrni. Már sötét volt mire a plázához értem, ahonnan még 50 perc gyaloglás várt rám. Az első kereszteződésnél azonban elbizonytalanodtam az útirányt illetően és jó ösztönnel visszabattyogtam a plázáig. Na jó nem ösztön, hanem jópár szörnyű vízhólyag volt az oka, hogy fogtam egy taxit és 10 perc múlva otthon voltam. Öcsém is akkor ért haza, összedobott nekem egy mindent bele vacsit és ahogy szoktunk éjfélkor már el is aludtunk.

 

Lazac zellerrel és "See you tomorrow" gombával