A boltban ettünk levest, piszok erőset már megint. Semmi különös, húsgombócok mosogatólében. Utána bementünk a belvárosba busszal és metróval. Ezt a buszt meg kell jegyeznem, 2 yuanért visz be oda, ahová a taxi 25-ért. Ide is jó az utazókártyám, amit a metróállomáson töltöttem fel. Kalauz néni csak lecsippantja és kész. Később megtaláltam a megállók leírását is, így tutira mentem. A Yu Gardennél vettünk selyemre festett képet, teát, hűtőmágnest, szóval minden olyat, amit utolsó napra szoktam hagyni. Legalább ezt nem kellett egyedül. Ettem karamelizált galagonyát, amiről a múltkor még úgy tudtam, hogy alma. Ücsörögtünk a Nanjing Roadon és bámultuk az embereket. Leginkább az infantilis öltözködési stílust, ami nemcsak a lányokra jellemző. Rendkívül jó pont, hogy az utca közepén a Sofitel hotelbe be lehet menni vécére. (amúgy máshol is ingyenes a wc !) Igaz volt az (angol)wc csészén lábnyom, láthatóan felgugolt rá valaki...
Sétáltunk a Bund-on, fényképezkedtem Di Modica bronzbikájánál, aztán átmentünk hajóval a Huangpun. 2 yuan a zseton, amivel fizetni kell, olcsó, egyszerű, gyors és látványos megoldás.
Hazamentünk és már jött is W. a lazaccal. Hozott hozzá wasabit, szójaszószt, felvagdosta kis falatkákra a hasarészt, citrommal tálalta, nagyon finom volt a nyers lazac, ilyen előkészületek után meg is mertem enni. Átjött még S. is az anyjával meg a lányával és kedélyesen elbeszélgetve egymással (kínaiul) hangos csámcsogással megették a halat, a tesóm pörköltjét és a Münchenben vásárolt gumicukromat némi magyar barackpálinkával. Éjfél körül mentek el, én otthon maradtam szerencsére, mert kiderült, hogy utána még egy rendkívül büdös muszlim étteremben még ettek egy kis birkát.
 |
| kalauz néni piros zászlócskával, bekamerázott busz, megállók angolul kiírva |
 |
| Utcakép |
1 megjegyzés:
Kínából mi is ilyen bringás képeslapot kaptunk, csak ott malacok voltak feldrótozva, ugyanekkora pakk:))
Megjegyzés küldése