Nézegetem, rendezgetem a nyári fotókat és teljesen elégedett vagyok (meg fáradt, de szerencsére még van szabadságom bőven..). Rengeteg helyen jártunk, ott is, ahova minden évben muszáj menni és ahová nem biztos, hogy még egyszer eljutok. Vinye kötelező helyszín, most csak szolid, sétálós, gyermekekkel beszélgetős volt. De ez a Nagy Koleszterintúra helyszíne is! Hogy mi is ez: az erdő közepén kell enni, inni, nem túrázni és előbb kell a felnőtteknek aludni menni, mint a gyermekeknek.
Nyaraláskor nem volt tv, internet - hazudhatnám. De a kert sarkából rá lehetett csatlakozni a szomszéd netjére, muszáj volt megnézni a Csoki- és a Vidor fesztivál programját. Mint a volt Gombóc Artúr őrs volt vezetője kötelességemnek éreztem, hogy a többiek helyett is egyek mazsolás, narancshéjas, diós, kókuszos, mogyorós, nugátos, csokiszökőkutas finomságokat, szó szerint rosszullétig.
Vissza a technikához. Horvátországban egy Mp4 lejátszó jelentette a civilizációt, feltétlenül nézni kellett egy orosz moziban felvett Harry Potter részt, valamint néhány részt a
HIMYM-ből. Végre nem krimi és nem kórház (és nem politika).
És vissza fesztiválhoz. Vettem egy gyömbéres-lime-os juhtejszappant. Nagyon jó illata és állaga van! Volt egy vörösboros-szőlőmagolajos is, az is nagyon eltalált illatú és színű. A juhtej hatása gondolom a kecsketejes szappanéval azonos, bár ha én termelő lennék, akkor mégiscsak a kecskéket választanám, kizárólag azért mert aranyosabbak:) Az öcsém szerint egy pigmeus kecskét kellene beszereznem, az simán ellakna a Jack Russelnak készült kutyaólban is. Bár szerinte nekem most éppen két tengerimalacra lenne szükségem, egy Malac és egy Szőrmalac nevűre (azt hiszem). Egyelőre tiltakozom, teljesen haszontalan állatok, csak egy kicsit vonzódom jobban hozzájuk, mint egy leguánhoz.
