Kenyér

Nagyon jó cikket közöl a HVG a kenyérsütés technológiai trükkjeiről. Egyelőre a cikk zárolva van, de ha átkerül az archívumba, ingyenes regisztráció után olvasható lesz elektronikusan is. Jól össze van foglalva, amiről már eddig is hallhattunk, hogy rengeteg állományjavítót tesznek a kenyértésztába, hogy nagyon rossz minőségű a nem exportált lisztünk, hogy a nagy áruházak szinte önköltségen árulják az amúgy rossz minőségű kenyeret, az adalékokról nem is tudunk, mert nem kötelező feltüntetni a papírcímkés kenyéren, hogy nemcsak a teljes kiőrlésű, de a sima liszt is  gyakran fuzárium fertőzött és hogy tulajdonképpen nincs pénz a minőség laboratóriumi, rendszeres ellenőrzésére. Én azért kezdtem itthon kenyeret sütni, mert nem akartam hétvégén beautózni a városba friss kenyérért, de meglepett, hogy mennyire finom is az igazi kenyér. Több félét kipróbáltam, nincs kedvenc, mindig másmilyen lesz a kreativitásomnak vagy a hozzávalók hiányának következtében. Hol gázsütőben, hol kenyérsütő gépben készítem, minél kevesebb hozzávalóval, aszkorbinsavat sem teszek bele, liszt, víz, só, kovász, ennyi elég is.

6 helyről vett mintát - félbarna kenyeret és vizes zsemlét - tesztelnek, ami azért elég kevés. Felkerültek a tesztelendők közé a lipóti pékség termékei is és 10-es skálán 1,5 pontot ért el a kenyér, aminek rettentően örültem. Végre valahol leírják mennyire rossz minőségű lett ez a kenyér. Még a Tesco-é is kétszer ennyit ért el. Rendkívül szimpatikus a lipóti polgármester-pék munkához való hozzáállása (Lipót is gyönyörű hely), de a drasztikus terjeszkedés szerintem igencsak a minőség rovására ment. Hol van már a gyönyörű, 3 kilós parasztkenyerük! Egy lukas, lapos korong lett. Kénytelen voltam fogadalmat tenni, hogy semmilyen üzletükbe be nem teszem a lábam, és nálam az ilyen jellegű makacsságok igen sokáig tartanak. (Tiltó listára teszek olyan boltokat, ahol az eladó kapásból letegez, vagy ahol nem köszön, amikor vásárlás nélkül távozom. Nehéz szakma a kereskedőé...)

Lábosban sült félbarna